Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A róka sok mindent, a sündisznó viszont egy fontos dolgot tud

Mielőtt elmélyülnénk a kognitív torzítások kutatásában, nézzük meg, hogy amikor jog és pszichológiáról beszélünk, milyen sajátosságai vannak annak a két területnek, amelyeket össze akarunk házasítani egymással! Mit vizsgál a jog, és mit a pszichológia?

A jog az emberi viselkedést szabályozó társadalmi rendszerek egyike. Viselkedést szabályozó, átfogó normarendszer több is létezik, nem csak a jog, ilyen például az erkölcs vagy a vallás. A társadalmi normák a lehetséges magatartások közül előírják a helyeset és a követendőt, tehát „kellést” fejeznek ki, és nem determinálják egyértelműen a viselkedést. A magatartás befolyásolásának egyik legfontosabb mechanizmusaként értelmezhetők.1 A jog azonban különleges abban, hogy annak érvényesítésére legitim kényszer is alkalmazható. A jogi normák ezért mindig magukban fogják hordozni az állami érvényesítés lehetőségét.

A jog során alkalmazott legitim kényszer nem összekeverendő általában a szankcióval. A szankció ugyanis szinte minden társadalmi norma része. A közösségi és a vallási szabályok is mindig magukban hordoznak valamilyen hátrányt azok megsértőjével szemben. Amikor valaki például udvariatlan egy asztalnál, nem követi az illemet, a közösség valamilyen formában megbünteti. Lehet, hogy éppen pletykálnak róla, és így rossz hírét keltik, vagy nem hívják meg a következő vacsorára, tehát kiközösítik. Bizonyos témák tabuk, ezekről nem illik beszélni, például sokak számára a szexualitás vagy a halál kérdése nem merülhet fel csak úgy társaságban.2 Persze nem visz el a rendőr, ha megkérdezzük a baráti házaspártól ugyanezen a vacsorán, hogy milyen a szexuális életük, de biztosan meglesz a böjtje normaszegő viselkedésünknek. A vallási normákhoz is társulnak büntetések, ha nem tartjuk be őket, sőt, a papság talán szigorúbb is, mint a rendőrség. A vallási szabályokat megsértők az örök pokol tüzén éghetnek el. Fizikai kényszert azonban soha senki nem alkalmazhat e normák megszegőjével szemben, az teljes mértékig a jogi normák kiváltsága. Ha tehát fel akarjuk ismerni a jogot, a legfontosabb, aminek utána kell néznünk, hogy kapcsolódik-e az adott normához állami kényszer vagy sem.

Természetesen, és ez fontos lesz a pszichológiai elemzés szempontjából, általában nem kényszerítenek minket a jogszabályok betartására. Az emberek legtöbbször megállnak akkor is a piros lámpánál, ha éppen éjszaka van és senki nincs az úton, a lebukás esélye pedig elenyészően csekély. Nem azért tartjuk be a szabályokat, mert épp megéri nekünk így tenni, vagy mert félünk a büntetéstől, hanem mert a jogi normák beépültek a mentális vezérlő rendszerünkbe. Legalább is így van ez a nyugati, jogilag vezérelt társadalmakban.

A társadalmi normák összeakadhatnak, és nem biztos, hogy mindig a jog jön ki győztesen. Az erkölcsi normák néha mást tartanak igazságosnak, mint a jog, és van, hogy az előbbi jön ki győztesen a küzdelemből. Különösen igaz ez a tradicionálisabb társadalmakban. Egy vietnámi alkotmányjogász professzor egy interjú során a következő valós jogesetet mesélte nekem. Ázsia egyes vidékein főben járó bűnnek számít – a helyi erkölcsi normák szerint – a kutyák elrablása és elfogyasztása. Egy ilyen vidéki faluban egy tolvaj ellopja éjszaka a falu egyik családjának a kutyáját. Az eset kiderül, amire összegyűlik a falu népe, és egy emberként halálra verik a tolvajt. Mit tud csinálni ekkor a bíró? Az egész falut nem zárhatják börtönbe. A tradíció szembemegy a joggal, a falusi emberek pedig a tradíciót érzik felsőbbrendűnek. Ugyanígy a közlekedési baleseteknél, amikor egy nagyobb jármű nekiütközik egy kisebbnek, mindig az utóbbinak adnak igazat, mert a gazdag felelős inkább, mint a szegény. Így ellentmondás alakul ki a tradicionalitás és a modernitás között. Ebben a különleges átmeneti helyzetben, amiben Vietnám van, a jog globális, az erkölcs viszont lokális értékeket tükröz, így a központi hatalom és az emberek helyi életének konfliktusa is kifejeződik benne. Hozzá kell tenni, hogy a különböző normarendszerek arányai világszerte eltolódtak a modernizációs folyamatban, és ez nem biztos, hogy mindig jó. Miközben a tradíció és az erkölcs szorul vissza, mindenütt egy sok szempontból fojtogató jogi túlszabályozás jelenik meg.3

Míg a jog az emberi viselkedést próbálja szabályozni és előírni, a pszichológia célja az emberi viselkedés tanulmányozása és megértése. Az előbbi szabályozó típusú, normatív tudománynak számít, az utóbbi empirikus, leíró jellegű. Pont ezért, egy etikus pszichológus sosem fogja megmondani nekünk, mit kéne tennünk; legfeljebb abban segít, hogy megértsük viselkedésünk okait. Így csalódni fog az, aki úgy megy terápiára, hogy a szakembertől vár válaszokat.

A fentiekből fakadóan szorosan és elkerülhetetlenül összeköti a jogot és a pszichológiát közös tárgyuk, az emberi viselkedés. Jog és pszichológiáról akkor van szó, amikor a jog hat az emberi viselkedésre, vagy az emberi viselkedés megértése hat a jogra. Ahhoz azonban, hogy átfogó képet kapjunk az emberi viselkedésről, rögtön történelmi, társadalmi, kulturális, biológiai kontextusba kell ágyaznunk azt. Így óhatatlanul felmerül számos olyan kérdés is, amelyeket szomszédos viselkedéstudományok vizsgálnak, nem pedig a szűken vett pszichológia. Emiatt a pszichológia eleve számtalan más tudomány eredményeit ötvözi.

Pléh Csaba ezt úgy fejezi ki, hogy a pszichológia tulajdonképpen rókaként összegyűjti a viselkedés, az élmény és a megismerés világára vonatkozó és a legkülönbözőbb területekről származó tényeket és megközelítéseket, amit aztán felhasznál: „A pszichológiának hangsúlyoznia kell természettudományos affinitását, de azt is, hogy nem szó szerint az, mert ő a kultúrában és az értékek világában élő ember természettudományos interpretációjára törekszik. Mindebben […] nem szabad sündisznóként azt hinnünk, hogy majd jól összeadjuk a dolgokat, és akkor lesz egy átfogó nagy modellünk, hanem inkább rókaként kell abban hinnünk, hogy sokfelől kell gyűjtögetnünk, és sokfelé kell nyitottaknak lennünk az érintkezési felületeken, mind a társadalommal, mind más tudományokkal kapcsolatban.”4

A pszichológiának éppen ez a róka természete teszi a jog és pszichológiát is rendkívül szerteágazóvá. Ezért amikor jog és pszichológiáról beszélünk, valójában pontosabb lenne, jog és viselkedéstudományokról beszélnünk, hiszen számtalan elemzési módot vonunk egybe. Nézzünk például egy kérdést, amely a jog és pszichológia területére tartozik, mégis nagyon sokféleképpen megválaszolható. Hadd utaljunk most vissza a piros lámpás példával kapcsolatban arra, hogy vajon miért engedelmeskedünk a jogi normáknak. Pusztán azért, mert kényszerítenek minket rá?

1	Szilágyi, P. (2014): Jogi alaptan. ELTE Eötvös Kiadó. 143.
2	Hankiss, E. (2001): Fears and symbols: an introduction to the study of western civilization. Central European University Press.
3	Pataki, F. (2011): Jog és pszichológia. Magyar Tudomány. 172. évfolyam. 2011/5. szám. 543.
4	Pléh, Cs. (2012): Until when do we still need psychology? Magyar Pszichológiai Szemle. 67(2), 237–266., 261.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero