Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Babaarcú bűnözők

Bizonyos arcvonásokat együttesen, sztereotipikus módon értékelünk és társítunk személyiségvonások komplexumához. Ilyen például a babaarcúság, aminek ismertetőjegyei a nagy, kerek szem, a magas szemöldök és a kis áll, ami a viselőjét jószívűbbnek, nagylelkűbbnek, kedvesebbnek és becsületesnek tünteti fel.1 Hogyan csapódik le mindez a tárgyalóteremben? A babaarcú emberek ritkábban veszítik el a pert, mint az érett arcvonásokkal rendelkezők.2 Ráadásul a babaarc hatalma a bűncselekmény szubjektív tényállási elemére is kihat. A babaarcú vádlottakat összehasonlítva az érett arcúakkal, nagyobb valószínűséggel fogják gondatlanságból elkövetett bűncselekményért elítélni, mint szándékosért.3 Ezenkívül egy szándékos bűncselekményért elítélt babaarcú emberrel szemben a kiszabott büntetés is alacsonyabb lesz.4

Ugyanez igaz a vonzó emberekre is. Morálisabbnak, intelligensebbnek és kevésbé veszélyesnek látjuk őket. A vonzó emberek nagyobb valószínűséggel kapnak munkát, és 12%-kal többet keresnek.5 Éppen ezért minél vonzóbb egy vádlott, annál kisebb büntetést fognak rá kiszabni.6 Ennek az ellenkezője is megfigyelhető, így a nem túl vonzó szexuális bűnözőket például veszélyesebbnek látjuk, és a visszaesésük esélyét is felülértékeljük.7

Egy kísérletben 18 hónapon át vizsgálták bírák ítéleteit. A letartóztatásban nem részt vevő, az eljárás alá vont személyeket a bírák elé kísérő rendőröket arra kérték, hogy ötfokú skálán értékeljék az illető vonzerejét. Ezt követően 915 női és 1320 férfi vádlott esetében összevetették a szabálysértési és bűnügyekben megállapított óvadék, illetve bírság mértékét az alanyok vonzerejével. A kutatók azt találták, hogy a szabálysértési eljárások során – amelyek jellemzően az első ítélettel lezárultak – a vonzerő szisztematikusan befolyásolta az óvadék és a bírság összegét.8 Bár a fenti jogpszichológiai kutatások büntetőügyeket vizsgáltak, semmi okunk sincs feltételezni, hogy ez a hatás ne érvényesülne ugyanúgy egy kártérítési per során.

Léteznek továbbá kifejezetten sztereotípiák a bűnözői és a nem bűnöző arcokról. Meglepően konszenzusosan asszociálunk egyes arcokról bizonyos bűncselekménytípusokra: egyesek sokunk szemében úgy néznek ki, mint egy erőszakoló, egy sorozatgyilkos vagy mint egy fegyveres rabló.9 Ítéleteink meghozásánál az arc és a bűncselekmény kongruenciájára fogunk törekedni, így ezek a címkék kifejezetten veszélyesek lehetnek. Nagyobb valószínűséggel fognak bűnösséget megállapítani, ha a vádlott arca megfelel az állítólagosan elkövetett bűncselekménytípussal közkeletűen azonosított arccal.10 Ha azonban eltérés tapasztalható a külső megjelenés és a bűncselekmény természete között, az akadályozhatja az igazságszolgáltatás működését. Ted Bundy, az Egyesült Államok történetének egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa, aki legalább 30 nőt ölt meg, kifejezetten jóképű volt. Egy ennyire szép ember hogy követhet el ennyire „csúnya” cselekedeteket? Utólag sokan valószínűsítik, hogy ha egyszerűen kevésbé megnyerő a megjelenése, a hatóságok hamarabb nyomára akadtak volna.

1	Berry, D. S. – McArthur, L. Z. (1985): Some components and consequences of a babyface. Journal of personality and social psychology. 48(2), 312.
2	Dumas, R. – Testé, B. (2006): The influence of criminal facial stereotypes on juridic judgments. Swiss Journal of Psychology. 65(4), 237–244., 238.
3	Berry, D. S. – Zebrowitz-McArthur, L. (1988): What's in a face? Facial maturity and the attribution of legal responsibility. Personality and Social Psychology Bulletin. 14(1), 23–33.
4	Dumas, R. – Testé, B. (2006): The influence of criminal facial stereotypes on juridic judgments. Swiss Journal of Psychology. 65(4), 237–244., 238.
5	Tsukiura, T. – Cabeza, R. (2010): Shared brain activity for aesthetic and moral judgments: implications for the Beauty-is-Good stereotype. Social cognitive and affective neuroscience, 6(1), 138–148., 138.
6	Stewart, J. E. (1980): Defendant’s Attractiveness as a Factor in the Outcome of Criminal Trials: An Observational Study 1. Journal of Applied Social Psychology. 10(4), 348–361.; Stewart, J. E. (1985): Appearance and punishment: The attraction-leniency effect in the courtroom. The Journal of social psychology. 125(3), 373–378.
7	A kutatásban 284 résztvevő kapott információt egy feltételezett bűnelkövetőről, köztük arcfotót és bűnügyi előzményeket is. A kanadai törvények lehetővé teszik, hogy bizonyos elítélt bűnözőket Veszélyes Elkövetőként kategorizáljanak, ami határozatlan idejű büntetés kiszabásával járhat a határozott időtartamú ítéletek helyett. A résztvevőknek azt kellett eldöntenie, az elkövető Veszélyes Bűnözőnek számít-e. Az eredmények szerint a kevésbé vonzó szexuális elkövetőket jelentősen veszélyesebbnek ítélték, mint az átlagos vagy vonzó külsejű elkövetőket. Esses, V. M. – Webster, C. D. (1988): Physical Attractiveness, Dangerousness, and the Canadian Criminal Code 1. Journal of Applied Social Psychology. 18(12), 1017–1031.
8	Downs, A. C. – Lyons, P. M. (1991): Natural observations of the links between attractiveness and initial legal judgments. Personality and social psychology bulletin. 17(5), 541–547.
9	Yarmey, A. D. (1993): Stereotypes and recognition memory for faces and voices of good guys and bad guys. Applied Cognitive Psychology. 7(5), 419–431.
10	Dumas, R. – Testé, B. (2006): The influence of criminal facial stereotypes on juridic judgments. Swiss Journal of Psychology. 65(4), 237–244., 242.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero