Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Barát és ellenség: gondatlan tervezők mellé megbocsátó olvasók kellenek

A fentiekből az látszik, hogy az emberek hajlamosak külső jegyek alapján, arcvonásokból gyors, de pontatlan ítéleteket hozni más emberekről. Miért van az emberi megismerésbe kódolva az az elv, miszerint „az arc a lélek tükre”? A modern pszichológia ezt is evolúciós alapokon magyarázza. Az első mentális rendszer – amely a gyors, automatikus és nem-tudatos döntésekért felelős – folyamatosan monitorozza és értékeli a világot. Keresi a körülöttünk lévő potenciális veszélyforrásokat, ellenőrzi, hogy normálisan működnek-e éppen a dolgok környezetünkben. Ezzel a folyamattal jár, hogy pillanatok alatt értékeljük a körülöttünk lévő embereket is, leginkább arcukról – például hogy mennyire dominánsak (utalhat erre a szögletes áll), mik a szándékaik (mosolyognak – tehát barátságosak).1

Amennyiben egy arctípushoz, érzelmekhez személyiségi sémák kapcsolódnak, azok automatikusan meggyőződéseket fognak kialakítani bennünk. Mivel ez az egész az első rendszer műve, a folyamat kikapcsolhatatlan, automatikus és tudattalan. Legtöbbször nem is vagyunk tisztában azzal, hogy egy ítéletet a másikról valójában a megjelenése alapján hoztunk meg. Ezek a folyamatok eredetüket tekintve hasznos evolúciós adaptációk. Az ellenség gyors megkülönböztetése a baráttól feltételezhetően az egyik legkorábban kialakult interperszonális ítélet lehetett.2 Segítségével az egyed a túlélésre vonatkozó legjobb cselekvési tervet tudta elkészíteni, ehhez azonban az ítéleteket azonnal kellett meghoznia szűkös vizuális információk alapján. Ezt bizonyítja az is, hogy a másik ember megbízhatóságának megítélése a primitív agyi területek, különösen az amigdala fokozott aktivitásával jár, és hogy a megbízhatóságra vonatkozó ítéletünk már egy másodperc tized része alatt kialakul, és tartósan meg is marad.3

Bizonyos dolgokban ezek a megérzések akár pontosak is lehetnek. A nők aránylag pontosan tudják például arcképek alapján megbecsülni a férfiaknak a gyermekvállalás iránti affinitását.4 A nők értékelése és az értékelt férfiak önbevallása arról, hogy mennyire szeretik a gyerekeket, korrelált a kutatásban. Az azonban szinte biztos, hogy ez nem igaz az őszinteség észlelésére, amiért leginkább a csecsemőszerű arcvonások, a szimmetria és a vonzerő felelősek.5 Gondolkodásunk viszont kategorikus, a kategóriáink pedig bináris természetűek: megbízható/megbízhatatlan, rosszfiú/jófiú, ártatlan/bűnöző, babaarcú/érett. A kategóriák segítik a gyors helyzetértékelést (kognitív gazdaságosság), de nem adnak pontos képet a vonalszerű, számos átmenetet és komplexitást tartalmazó valóságról.

Az arc a lélek tükre típusú mondások mögött tehát evolúciósan örökölt idegi folyamatok vannak, melyek modern környezetben a tanúk hitelességénél, az erőszak áldozatainak megítélésénél vagy bűnözők elítélésénél félrevezetnek minket.6 Egyszerűen nem ilyen helyzetek értékelésére találták fel őket. A tudományos eredmények közmondásos változata tehát valami olyasmi: a könyv borítója enyhén korrelál a lapok tartalmával, de szennyezi is a lapok megismerését, és legtöbbször hibás ítéletekhez vezet a könyv tartalmával kapcsolatban. A veszélyes döntések elméletének megalkotói mindezekből a következőket javasolják a jogászoknak:

„Ha a DDT-elmélet helyes, akkor az igazságszolgáltatási hibák egy része a vádlott7 hitelességére vonatkozó veszélyes döntések sorozatából adódhat, egy olyan folyamatból, amelyet az eredeti benyomás indít el, és amelyet a bizonyítékok elfogult súlyozása és értelmezése tart fenn. Úgy gondoljuk, hogy ezt a helyzetet valamilyen mértékben orvosolhatjuk a megfelelő jogi oktatás révén, ideális esetben már az egyetemi jogászképzésbe integráltan.

Először el kell oszlatni azokat a mítoszokat, amelyek szerint a hitelesség értékelése józan ész kérdése, és hogy az intuíció hasznos eszköz ebben az összefüggésben. Ezenkívül a döntéshozóknak tisztában kell lenniük a megbízhatósági ítéletek pillanatnyi természetével és megbízhatatlanságával. Másodszor, szembe kell szállni a megtévesztő viselkedés és magatartás közösnek vélt szempontjaival […]. Vagyis ha a döntéshozók kritikusabban gondolkodnának a döntéshozatalukról, tudatosítanák magukban az intuitív ítéletek hatalmát, és ösztönözve lennének az empirikus kutatások eredményeinek használatára, akkor csökkenthetnénk a bizonyítékok asszimilációs szakaszában jelen lévő torzítások erősségét.”8

1	Kahneman, D. (2019): Gyors és lassú gondolkodás. HVG Kiadó. 107.
2	Porter, S. – Ten Brinke, L. (2009): Dangerous decisions: A theoretical framework for understanding how judges assess credibility in the courtroom. Legal and Criminological Psychology. 14(1), 119–134., 125.
3	Porter, S. – Ten Brinke, L. (2009): Dangerous decisions: A theoretical framework for understanding how judges assess credibility in the courtroom. Legal and Criminological Psychology. 14(1), 119–134., 125.
4	Roney, J. R. – Hanson, K. N. – Durante, K. M. – Maestripieri, D. (2006): Reading men's faces: Women's mate attractiveness judgments track men's testosterone and interest in infants. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences. 273(1598), 2169–2175.
5	Porter, S. – Ten Brinke, L. (2009): Dangerous decisions: A theoretical framework for understanding how judges assess credibility in the courtroom. Legal and Criminological Psychology. 14(1), 119–134., 127.
6	Kahneman, D. (2019): Gyors és lassú gondolkodás. HVG Kiadó. 107.
7	Ez vonatkozhat bármilyen, bíróság előtt megjelenő személyre.
8	Porter, S. – Ten Brinke, L. (2009): Dangerous decisions: A theoretical framework for understanding how judges assess credibility in the courtroom. Legal and Criminological Psychology. 14(1), 119–134., 130.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero