Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A legitimitás problémája a technológiai fejlődés korában

A technológiai fejlődés mérhetetlen ütemével a fentieket összekapcsolva a kortárs társadalomtudós, Yuval Noah Harari emeli a tétet. Szerinte legtöbbször maguk a jogalkotók sem látják át, mi történik, így a valódi hatalom már senkinek a kezében sincs. Valójában mi sem, és a politikusaink sem értenek az atomenergiához, a modern biokémiához, nem látjuk át a globális politikai folyamatokat vagy az interdependens pénzügyi piacok működését.1 Utóbbi kapcsán a viselkedésalapú közgazdászok kiemelik, hogy még a pénzügyi szakemberek sem látnak rá a gazdasági rendszer működésére, nemhogy a jogalkotók. Richard Thaler szerint a befektetők teljesítménye gyakorlatilag megegyezik a véletlenszerűséggel. A gazdasági elemzők teljes inkompetenciájának legismertebb apostola Nassim Taleb, aki odáig megy, hogy a szabad piac csak azért működik, mert az „hagyja hogy az emberek szerencsések legyenek”. Szerinte illúzió, hogy a verseny a tehetséget jutalmazza, igazából az egész modern piac egy agresszív próba-szerencse elven működik.2

Philip Tetlock politikai pszichológus 1988 és 1992 között kért meg szakértőket, hogy tegyenek előrejelzéseket mind a saját szakterületükön belül, mind pedig azon kívüli általánosabb kérdésekben. A lehetséges fejlemények széles skáláján kellett jósolniuk, például a politikai pártok rövid és hosszú távú választási sikerére, a központi banki kamatlábak változására, vagy az ember okozta katasztrófák (tömeges éhínség, tömegmészárlás, járványok) valószínűségére a következő öt, tíz vagy huszonöt évben. Kutatásának eredményei szerint a szakértők előrejelzései általában nem bizonyultak pontosabbnak, mint egy átlagemberéi – csak magabiztosabbak voltak –, ráadásul összességében meglehetősen megbízhatatlannak bizonyultak. Tetlock hasonlatával élve a szakértői jóslatok még annyira sem pontosak, mint egy csimpánz dobásai egy dartstáblára.3 Annak ellenére, hogy a szakértők az egyre bonyolultabb világot már nem tudják előrejelezni, részkérdésekben egyre inkább rájuk számítunk.

A probléma a bírósági eljárások során is megjelenik. A bíráknak számos olyan kérdést kell mérlegelniük, amelyek meghaladják a kompetenciájukat. Nincs szakértelmük például annak eldöntésére, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermeknevelésre, vagy hogy egy bűnelkövető esetében mekkora a visszaesés valószínűsége. Ezért szakértők bevonására van szükség, akik jelentős mértékben befolyásolják az ügyek kimenetelét. Érvelhetünk azonban amellett, hogy a szakértők ily módon részben átveszik a jogalkalmazók szerepét, ami alááshatja az igazságszolgáltatás hagyományos legitimitási modelljét. A technikai fejlődés ráadásul itt is egyre bonyolultabb eszközöket ad a jogi eljárásokban részt vevők kezébe. Egy kutatás azt vizsgálta, hogy 2005 és 2012 között Angliában és Walesben már 204 tárgyaláson használtak fel agyi képalkotási eljárásokon alapuló, neurotudományos bizonyítékot.4

Az idegtudományi bizonyítékok számos olyan fellebbezés középpontjában álltak, amelyek célja a szándékos emberölés esetén a gondatlan emberölésre való enyhítés volt. Az idegtudományi bizonyítékok segítségével a vádlottak azzal érveltek, hogy nem voltak alkalmasak a bírósági tárgyalásra, és arra is felhasználták őket, hogy kétségbe vonják a tanúk szavahihetőségét.5 Az idézett angol vizsgálat során a legtöbb esetben, amikor az ítélet ellen fellebbezők idegtudományi bizonyítékokat használtak volna fel, azokat nem fogadta be a bíróság. Azonban amikor sikerrel jártak – ez a vizsgált esetek 26,2%-a, tehát egynegyede volt –, az idegtudományi bizonyítékok szinte mindig központi szerepet játszottak a sikeres fellebbezésben.6 De ha egy bíró nem ért az idegtudomány alapjaihoz, honnan tudhatja, milyen mögöttes tények alapján hoz döntést?

A jogalkotás szintjén a felgyorsuló adatáramlás miatt nincsenek nagy politikai víziók, a kormányok igazgatják az államokat, de nem vezetik.7 A technológiai fejlődés kicsúszott a kezünk közül, szinte esélyünk sincs utolérni, ezzel pedig a politikai hatalom is elvész. A hagyományos legitimációs lánc, amely a liberális demokráciákban a jogi szabályokat létrehozza, egy faramuci eljárássá válik: irracionális választók döntési heurisztikák alapján parlamenti politikusokat választanak, akik aztán olyan jogszabályokat alkotnak, amelyek tárgyára és hatására nincs valódi rálátásuk.

Eközben sem a nemzeti közigazgatások, sem az igazgatástudomány nem készültek fel a globális problémák helyi kezelésére.8 Mivel a hálózati társadalomban a tőke bármikor továbbállhat, a jóléti államok egyre nehezebben működtethetőek. A vállalatok ugyanis a gazdasági hálózatok olcsóbb csomópontjaiba települnek át, ha túl sok jóléti szolgáltatást kell megfizetniük adóként. Így a nemzeti közigazgatásokra hárul a feladat, hogy kezeljék a jóléti funkciók korlátozódásából adódó kihívásokat.9 Nagy Marianna interdiszciplináris elemzésében azt is bemutatja, az új hálózatosodó világban mennyire nehéz dolga van a nemzetállamoknak, ha globális szereplőkkel szemben próbálnak fellépni:

„[A]z ilyen jogsértők elleni fellépés azért nehéz, mert hálózatos szervezeti felépítésük miatt nincs közvetlen, kétpólusú kapcsolat a jogsértő és az állami szervek között, így a szervezet központját nem lehet hatékonyan támadni. Amikor az állami fellépés a jogsértő hálózat egy pontjára irányul, a hálózat más csomópontjai azonnal átveszik a kieső feladatokat. A globális jogsértő hálózatok így visszahatnak a nemzetállamokra is, mivel a nemzetállami intézkedések ellenük hatástalanok. Annak érdekében, hogy eredményesen vehessék fel a versenyt ezekkel a hálózatokkal, a nemzetállamoknak nemzetközi szervezeteket és megállapodásokat kell létrehozniuk, amivel saját szuverenitásuk egy részéről is lemondanak.”10

1	Harari, Y. N. (2017): Homo Deus. A holnap rövid története. Animus Kiadó, Budapest. 322–323.
2	’So I disagree with the followers of Marx and those of Adam Smith: the reason free markets work is because they allow people to be lucky, thanks to aggressive trial and error, not by giving rewards or "incentives" for skill’ – Taleb, N. N. (2007): The black swan: The impact of the highly improbable (Vol. 2). Random house. 21.
3	Tetlock, P. E. (2017): Expert political judgment. In Expert Political Judgment. Princeton University Press.
4	Catley, P. – Claydon, L. (2016): The use of neuroscientific evidence in the courtroom by those accused of criminal offenses in England and Wales. Journal of Law and the Biosciences. 2(3), 510–549.
5	Catley, P. – Claydon, L. (2016): The use of neuroscientific evidence in the courtroom by those accused of criminal offenses in England and Wales. Journal of Law and the Biosciences. 2(3), 510–549.
6	Catley, P. – Claydon, L. (2016): The use of neuroscientific evidence in the courtroom by those accused of criminal offenses in England and Wales. Journal of Law and the Biosciences, 2(3), 510–549.
7	Harari, Y. N. (2017): Homo Deus. A holnap rövid története. Animus Kiadó, Budapest. 324.
8	Nagy, M. (2010): Interdisziplináris mozaikok a közigazgatási jogi felelősség dogmatikájához. ELTE Eötvös Kiadó.
9	Nagy, M. (2010): Interdisziplináris mozaikok a közigazgatási jogi felelősség dogmatikájához. ELTE Eötvös Kiadó.
10	Nagy, M. (2010): Interdisziplináris mozaikok a közigazgatási jogi felelősség dogmatikájához. ELTE Eötvös Kiadó. 30.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero