Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Nem nyilvánvalóság a szabadalmi jogban

Lényeges e kognitív torzítás a szabadalmi jog területén, ugyanis érintett a feltalálói tevékenység nemzetközileg egységesült küszöbkritériuma is, a „nem-nyilvánvalóság” próbája.1 Egy olyan kimagasló jogi védelmet, mint például egy iparjogvédelmi monopólium csak olyan találmányoknak adunk, amelyek nem triviálisak, a mögöttük lévő feltalálói munka kimagasló, és így komoly előnyöket jelent a társadalom számára.2 A szabályozás logikus, de sajnos ugyanazt a kognitív csapdát rejti: úgy kell megítélnünk, hogy egy találmány nyilvánvaló-e, hogy már feltalálták azt. Nehéz ez egy olyan világban, ahol azt, amit ismerünk a jelenben, egyértelműnek érzünk a múltban. Az ember pszichés szerkezetéből fakadóan nem tud csak úgy visszarepülni egy korba, amiben még nem ismerték a találmányt.

Ezt kutatók egy kísérletben is demonstrálták. A részt vevő joghallgatók egy adott forgatókönyvet kaptak, ami tartalmazta az információkat a találmánnyal érintett szakterületről, a technika állásáról, különféle kapcsolódó információkról, és a konkrét problémának a leírását, amin a feltaláló dolgozott. Látták tehát a feltaláló helyzetét a feltalálás előtti pillanatban, és meg kellett becsülniük, hogy: 1. mennyire nyilvánvaló egy találmány létrehozása az adott problémára, és 2. mennyire valószínű, hogy a feltaláló ezt fel fogja találni (ex ante perspektíva). A forgatókönyvek tényleges szabadalmakon alapultak, amelyeket a nem-nyilvánvalóságuk alapján vitattak a bíróságon. A joghallgatók egy részének ugyanezeket a forgatókönyveket adták, tehát ugyanazon tényállási elemek mellett döntöttek, de a végén egy mondatban leírták nekik, hogy a találmányt feltalálták, és hogy mi az pontosan (ex post perspektíva). Míg a feltalálás előtti perspektívában a résztvevők 23, illetve 24%-a gondolta úgy, hogy a találmány nyilvánvaló, a találmány ismeretében ex post az első találmány esetén már 76, a második találmány esetén 59% mondta azt, hogy nyilvánvaló.3 Azaz, míg a feltalálás előtti perspektívából az embereknek csak a negyede találta nyilvánvalónak azt, ez közel háromnegyedre emelkedett a feltalálás utáni nézőpontból.

A fenti szám kifejezetten magas, tekintve, hogy a többi jogi kontextusban folytatott utólagos okoskodási torzítás kísérletben az esemény előtti és esemény utáni vélemények váltakozása 24% és 34% között mozgott.4 Guthrie és munkatársai kutatásában a bírák 24%-a változtatta meg döntését perspektívától függően5; Hastie és munkatársai kutatásában az esküdtek 24%-a változtatta meg döntését büntető kártérítés tekintetében6; Kamin és Rachlinski kutatásában az esküdtek 34%-a váltott utólagosan a gondatlanság tekintetében7; Stallard és Worthingtonnál pedig szintén a gondatlanságra vonatkozó döntésüket változtatták meg, kicsit kevesebben, a résztvevők 28%-ban.8 A hatás a szabadalmi kísérletben ugyanúgy fennmaradt, amikor külön felhívták a résztvevők figyelmét arra, hogy kerüljék az utólagos okoskodási torzítást. Ráadásul, ahogy a fentiekben is írtam, minél váratlanabb egy kimenetel, annál jelentősebb mértékű kognitív torzítást hív életre, így a legmeglepőbb találmányok szenvedik el a legnagyobb károkat.9 A szerző szerint ezért a szabadalmi jog különösen igazságtalan a feltalálókkal szemben, és így nem is lehet hatékony az utólagos okoskodási torzítás kimagasló hatása miatt. Ha pedig a feltalálóknak rossz ösztönzőket adunk, hasznos innovációktól fosztjuk meg a társadalmat.

1	Bobrovszky, J. (2008): Az enyém, a tied és a miénk a szellemi tulajdonban. Liber amicorum–Ünnepi dolgozatok Gyertyánfy Péter tiszteletére. ELTE. Budapest. 18, 97., 40.
2	Mandel, G. N. (2006): Patently non-obvious: Empirical demonstration that the hindsight bias renders patent decisions irrational. Ohio St. LJ. 67, 1391., 1393.
3	Mandel, G. N. (2006): Patently non-obvious: Empirical demonstration that the hindsight bias renders patent decisions irrational. Ohio St. LJ. 67, 1391., 1409.
4	Mandel, G. N. (2006): Patently non-obvious: Empirical demonstration that the hindsight bias renders patent decisions irrational. Ohio St. LJ. 67, 1391. supra note 63.
5	Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. – Wistrich, A. J. (2000): Inside the judicial mind. Cornell L. Rev. 86, 777.
6	Hastie, R. – Schkade, D. A. – Payne, J. W. (1999): Juror judgments in civil cases: Hindsight effects on judgments of liability for punitive damages. Law and Human Behavior. 23(5), 597–614.
7	Kamin, K. A. – Rachlinski, J. J. (1995): Ex post≠ ex ante. Law and Human Behavior. 19(1), 89–104.
8	Stallard, M. J. – Worthington, D. L. (1998): Reducing the hindsight bias utilizing attorney closing arguments. Law and Human Behavior. 22(6), 671–683.
9	Mandel, G. N. (2006): Patently non-obvious: Empirical demonstration that the hindsight bias renders patent decisions irrational. Ohio St. LJ. 67, 1391., 1405.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero