Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Normatív tanulságok és kérdések

Hogy az utólagos okoskodási torzítás elleni technikák mennyire sikeresek, arról eltérő álláspontok találhatók a szakirodalomban.1 Úgy tűnik, a torzítást csökkentő eszközök sokszor egyáltalán nem, vagy csak nagyon alacsony hatásfokon működnek. A pszichológusok ezért inkább szkeptikusak a torzítás kiküszöbölhetőségével kapcsolatban. Az összkép alapján én mégis azt gondolom, a különböző instrukciók, amelyek alternatív kimenetelek kigondolását vagy megérvelését tartalmazzák, csökkenthetik a torzítást. Így például egy ügyvéd sikeresen veheti fel a küzdelmet alternatív forgatókönyvek bemutatásával, a torzítás jelenségének elmagyarázásával.2 A bíró ugyanígy segítheti a kompenzációt saját döntéshozatala során, ha maga kitalál és megérvel lehetséges eltérő kimeneteket. Ehhez képest sajátosabb lehetőség, amit Jolls, Sunstein és Thaler műhibaperekben javasol. Amennyiben két kockázatos lehetőség közötti választásról van szó (például császármetszés vagy természetes szülés), az esküdtek a döntésüket csak az ex ante tények alapján hozzák meg, a kimenet ismerete nélkül, így a torzítás kiküszöbölhető lenne.3 Ez akár bírósági rendszerben is elképzelhető, ha bizonyos ügyek ítélkezését megosztjuk két bíró között. Ez a torzításellenes technika azonban csak egyértelmű alternatívák közötti döntések esetén alkalmazható.

A kérdést nemcsak eljárásjogi, hanem anyagi jogi oldalról is meg lehet fogni. Amennyiben különböző, előre legyártott, konkrét sztenderdeket alkalmazunk a felelősség megállapítására, azzal kivédjük az ex post értékelés adta kognitív torzításokat.4 Ez azonban gyakorlati nehézségeket, jogi rugalmatlanságot, a piaci szereplők részéről pedig az elővigyázatosság csökkenését eredményezheti, mert a sztenderdek alkalmazásával automatikusan el tudják kerülni a felelősséget. Az USA-ban mégis vannak ilyen törvény által létrehozott biztonsági zónák, főleg a termékfelelősségi ügyekben, és sokan szeretnének bevezetni hasonlókat a műhibaperek vonatkozásában.5

Egy másik hasonló technika a felelősség teljes kikapcsolása bizonyos kondíciók esetén. Így például az USA-ban is életben lévő esetjogi doktrína, a Business Judgment Rule (BJR) alapján, a vállalati vezetők döntései nem vizsgálhatók a bíróság által, amennyiben a tisztségviselő megfelel bizonyos jóhiszeműségi kritériumoknak.6 Bár praktikus lehet vezető tisztségviselők döntéseinek tartalmi vizsgálata, az utólagos okoskodási torzítás mellett nagy kockázatot rejt, mivel a vállalati vezetőknek a döntéseikben folyamatosan kockázati trade-offokat kell végezniük. Egy lehetséges megoldás még, amit az izraeli gazdasági törvények engednek meg meghatározott kockázatos vállalati intézkedések esetén.7 A cég itt a döntés előtt, ex ante kérheti a bíróságot, hogy hozzon arról „ítéletet”, így a kimeneteli torzítást teljesen ki tudja kerülni a későbbi eljárás során. Ez a megoldás bár teljesnek tűnik, kiterjesztése nagyon költséges lenne. A civiljogban a fentiekkel analóg módon a felek megpróbálhatnak egyszerűen kiszerződni a torzítás hatása alól azzal, hogy ex ante megállapítanak maguknak elvárhatósági sztenderdeket és korlátokat.8

A normatív tanulság tehát a jogpszichológia oldaláról nem egyértelmű. A jogászi gondolkodás szempontjából mindenesetre fontos a tudatosság. Tisztában kell lennünk szerkezeti hibáinkkal. Mindig igyekezzünk a döntéshozó döntéshozatali helyzetébe belehelyezkedni, meg kell próbálni minél inkább elvonatkoztatni a kimenetektől, el kell képzelni, például hogy milyen alternatív kimenetelei lehettek volna egy adott eseménynek. Tartsuk folyamatosan szem előtt: jó döntések is vezethetnek rossz eredményre!

1	Teichman, D. (2014): The hindsight bias and the law in hindsight. In E. Zamir – D. Teichman (Eds.): Oxford handbooks. The Oxford handbook of behavioral economics and the law. Oxford University Press. 354–373., 364–366.
2	Stallard, M. J. – Worthington, D. L. (1998): Reducing the hindsight bias utilizing attorney closing arguments. Law and Human Behavior. 22(6). 671–683.
3	Teichman, D. (2014): The hindsight bias and the law in hindsight. In E. Zamir – D. Teichman (Eds.): Oxford handbooks. The Oxford handbook of behavioral economics and the law. Oxford University Press. 354–373., 366.
4	Teichman, D. (2014): The hindsight bias and the law in hindsight. In E. Zamir – D. Teichman (Eds.): Oxford handbooks. The Oxford handbook of behavioral economics and the law. Oxford University Press. 354–373., 367.
5	Teichman, D. (2014): The hindsight bias and the law in hindsight. In E. Zamir – D. Teichman (Eds.): Oxford handbooks. The Oxford handbook of behavioral economics and the law. Oxford University Press. 354–373., 368.
6	Teichman, D. (2014): The hindsight bias and the law in hindsight. In E. Zamir – D. Teichman (Eds.): Oxford handbooks. The Oxford handbook of behavioral economics and the law. Oxford University Press. 354–373., 368.
7	Teichman, D. (2014): The hindsight bias and the law in hindsight. In E. Zamir – D. Teichman (Eds.): Oxford handbooks. The Oxford handbook of behavioral economics and the law. Oxford University Press. 354–373., 369.
8	Teichman, D. (2014): The hindsight bias and the law in hindsight. In E. Zamir – D. Teichman (Eds.): Oxford handbooks. The Oxford handbook of behavioral economics and the law. Oxford University Press. 354–373., 369.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero