Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Nem a valóság, hanem annak keretei számítanak

Az előző fejezetben feltártuk a gondolkodás alapvető narratív természetét. A tények nem közvetlenül hatnak ránk, értelmezésüket meghatározzák az azokat körülölelő történetek és ugyanúgy az is, hogyan fogalmazzuk meg őket. Vegyünk szemügyre egy teljesen egyszerű, bárki számára könnyen megérthetőnek tűnő dilemmát. Számít-e vajon, hogy melyiket mondjuk?

A/ Önnek 10% esélye van elveszíteni a pert.

B/ Önnek 90% esélye van megnyerni a pert.

Az, aki szerint nem számít, hogy a két megfogalmazás közül melyiket használjuk, inkább a klasszikus, racionálisdöntés-elmélet híve. A fenti párok a hagyományos gondolati algebra szerint ugyanis felcserélhetőek, hiszen a valóság ugyanazon állapota tükröződik bennük. Szépen megfogalmazva, az igazságkondíciók azonosak A-nál és B-nél, ha az egyik mondat igaz, igaz lesz a másik is.1 Ha döntési preferenciáink a valósághoz kötődnek, és a választásaink tárgyai a valóság állapotai, akkor magát a választást nem befolyásolhatná, hogy milyen szavakat használunk a valóság leírásakor.2

Ha ez igaz, akkor lényegtelen, hogy az ügyfélnek a perrel járó kockázat leírásakor A vagy B megfogalmazást használjuk, ugyanazt fogja választani – azt, amelyik megfelel a preferenciáinak. Mint a viselkedéses joggazdaságtani fejezetből kitűnt, a racionális döntések elmélete és a klasszikus közgazdaságtan szerint az emberek úgy hoznak döntéseket, hogy racionálisan mérlegelik nyereségeiket és veszteségeiket a haszonmaximalizálás érdekében. Emellett szilárd és állandó preferenciákkal rendelkeznek, amelyek döntéseiket irányítják, így a nyelvi megfogalmazás nem befolyásolhatja azokat. A pszichológia azonban mást állít, az emberek valamiért hajlamosabbak lesznek vállalni a pert az esélyek B változatban történő megfogalmazása esetén. Nézzünk egy másik példát! Vajon számít-e, melyiket olvassuk:

A/ Magyarország elvesztette az első világháborút.

B/ Anglia megnyerte az első világháborút.

A pszichológia mára számtalan kísérletével megmutatta: egy mondat megértésekor a mondat jelentése beágyazódik abba, ami asszociációs rendszerünkben végbemegy. A „Magyarország veszített” és az „Anglia nyert” bár ugyanannak a történelmi ténynek a két egyenlő „értékű” leírása, a gyakorlatban mégsem ugyanazt jelentik. A két mondat azért nem azonos jelentésű, mert különböző képzettársításokat hoznak létre bennünk. Az „Anglia nyert” hallatán a britek kitartása, a központi hatalmak által kiprovokált háború megnyerése, esetleg a fényes királyi palota jut az eszünkbe. Míg ha azt halljuk, hogy „Magyarország veszített”, a háború tragédiája, a számtalan veszteség, a tragikus családi sorsok és a fájó békediktátum képe úszik be mentális terünkbe. A felidézett képzettársítások miatt logikailag egyenértékű állítások teljesen különböző reakciókat váltanak ki belőlünk, így a két mondat jelentése végeredményben és a valóságban nem ugyanaz lesz.3 Pusztán azért, mert más az érzelmi atmoszférájuk! Ezt a hatást nevezi a modern kognitív pszichológia kerethatásnak (framing effect), amely a megszövegezés által a vélekedésekre és preferenciákra gyakorolt, nem indokolható hatást jelenti.4 Eredménye egy elmozdulás a döntési preferenciáinkban, amelyet gyakran a döntési probléma megfogalmazásának jelentéktelen változásai hoznak létre.5 De vajon mennyit számít a megfogalmazás? Vegyünk egy teljesen hétköznapi példát! Melyiket választanánk a vasárnapi nagybevásárlás során:

A/ A 90%-ban zsírmentes sonkát.

B/ A 10% zsírtartalmú sonkát.

A világ a nyelv által van kimérve, tehát a nyelv nem csak leírja, de teremti is a valóságot – erre már a 20. századi nyelvfilozófia is figyelmeztet minket. Régóta ismert tény, hogy a szavak és a nyelvezet kiválasztása politikai tett, amely meghatározza vizsgálódásunk eredményét.6 A posztmodern gondolkodók odáig mennek, hogy nem is az ember beszéli a nyelvet, hanem a nyelv beszéli az embert. Mégis új, hogy a modern kognitív pszichológia szisztematikusan kutatja és rendszerezi az általunk használt nyelvi keretek, megfogalmazások működését és döntéseinkre gyakorolt pontos hatását.

Az alábbiakban a keretezés természetével és jogpszichológiai kérdéseivel foglalkozom a családjogi perek kapcsán. Bemutatom például, milyen döntéseket indukálnak a negatív és milyeneket a pozitív kockázati keretek. A családjogi per is, miként a legtöbb per, felfogható egy narratívaháborúként – a valóság számunkra legmegfelelőbb kereteit próbáljuk érvényesíteni. A családjogi per ráadásul érzelmileg a legfűtöttebb igazságszolgáltatási terület. A jog és pszichológia eredményei így fokozottan érdekesek, e perek ugyanis sűrítik és felnagyítják az emberi konfliktusok legősibb és talán legelemibb formáját: a családon belülieket. Nem véletlenül kezdődik a Biblia is családi konfliktusok sorozatával – lázadó fiúk, hűtlen társak, testvérviszályok stb.

1	Kahneman, D. (2012): Gyors és lassú gondolkodás. 422.
2	Kahneman, D. (2012): Gyors és lassú gondolkodás. 422.
3	Kahneman, D. (2012): Gyors és lassú gondolkodás. HVG Könyvek. 423.
4	Tversky, A. – Kahneman, D. (1981): The framing of decisions and the psychology of choice. Science. 211(4481), 453–458.
5	Kahneman, D. (2012): Gyors és lassú gondolkodás. HVG Könyvek. 312.
6	Laing, R. D. (2007): Az élmény politikája. Az Édenkert madara. Könyv Fakasztó.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero