Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A negativitás dominanciája és a jogrendszer

A veszteségkerülés a fenti, egészen a biológiai működésünkig visszavezethető okok miatt bele van kódolva pszichológiai felépítésünkbe. Lenyomata így nemcsak az emberekben, de az emberek által kialakított intézményekben is megtalálható. Ha megfigyeljük, a veszteségkerülésből levezethető jogi rendszereink működésének több sajátossága is van. Például miért sokkal fejlettebb mindenhol a kártérítési jog (a veszteségekkel foglalkozó normaanyag), mint a jogalap nélküli gazdagodást érintő joganyag?1 Összehasonlító jogi tanulmányokon túl2 ezt anekdotikus alapon is megláthatjuk, ha megnézzük: hányan hívják magukat kártérítési szakjogásznak, és hányan jogalap nélküli gazdagodással foglalkozó szakjogásznak.3 Ugyanezért sokkal mélyebben körbebástyázottak alkotmányjogilag a status quót védő, inkább negatív jogok, mint a növekedést biztosító második generációs szociális jogok.

A veszteségkerülés pszichés kiskapuja a marketingeseknek is kedvelt vadászterülete. A veszteségkerülés miatt tüntetnek fel úgy termékeket, mintha már csak néhány utolsó darab lenne belőlük a boltban, vagy szálláshelyeket, miszerint „ez az utolsó szabad szoba”. Ha nem veszed meg most, lemaradsz (és szembe kell nézned a veszteséggel)! Ugyanígy, a liberális visszatérítési politika hátterében is e pszichológiai bölcsesség húzódik meg. Ha egyszerűen vissza tudsz szolgáltatni egy terméket, könnyebben rászánod magad a vételre. Amikor viszont már a birtokodban van a termék, szubjektív értéke megnő. A visszaadás mint veszteség jelenik meg, így végül megtartod azt a terméket is, amivel nem is vagy annyira megelégedve.4

A negativitás dominanciájából vezethető le a házassági matematika 5:1-es aranyszabálya is. John Gottman pszichológus, aki négy évtizeden át kereste a válások legfontosabb előrejelzőit, arra az egyszerű képletre jutott, hogy azok a házasságok tartósak, ahol öt pozitív interakcióra jut egy negatív.5 Mivel a pozitív és a negatív események szubjektív értéke aszimmetrikus, nem lehet egyetlen karcos megjegyzést jóvátenni egyetlen kedves mondattal.

1	Zamir, E. (2014): Law’s loss aversion. The Oxford Handbook of Behavioral Economics and the Law. 268., 269.
2	Dickson, B. (1995): Unjust enrichment claims: a comparative overview. Cambridge LJ. 54, 100.; Gordon, W. J. (1992): Of harms and benefits: Torts, restitution, and intellectual property. The Journal of Legal Studies. 21(2), 449–482.
3	Zamir, E. (2012): Loss aversion and the law. Vand. L. Rev. 65, 829., 843.
4	Zamir, E. (2014): Law’s loss aversion. The Oxford Handbook of Behavioral Economics and the Law. 268., 274.
5	Gottman, J. – Gottman, J. M. – Silver, N. (1995): Why marriages succeed or fail: And how you can make yours last. Simon and Schuster.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero