Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Statisztika és stratégia

A kockázatértékelésnek egy jól dokumentált manipulációja a témában a gyakoriság, illetve valószínűség cserélgetése. Tegyük fel, egy ügyvéd az esküdtszékben akar kétséget támasztani a DNS-vizsgálaton alapuló bizonyíték tekintetében. Már a keret megváltoztatása a segítségére lesz:

A/ A téves egyezés esélye 0,1% (valószínűségi keret).

B/ 1000-ből egy emberölési ügyben téves egyezést találnak (gyakorisági keret).

Míg a valószínűségi keretben kapott információ mellett az esküdtek 68,3%-a dönt a bűnösség mellett, a gyakorisági keretben ez az arány már csak 48,5%.1 A gyakorisági, illetve valószínűségi kerettel való trükközés hatékonyságát számtalan más kísérlet is bebizonyította. Az emberek egy 10 000-ből 1284 embert megölő betegséget veszélyesebbnek ítélnek meg, mint azt, amely a lakosság 24,14%-át öli meg.2 Ugyanez az igazságügyi pszichológusszakértő szakvéleményére és az annak alapján döntő bíróra is igaz lehet. Tegyük fel, abban a kérdésben kell dönteni, hogy elbocsássuk-e egy zárt pszichiátriai osztályról a beteget. A szakértő a következőt mondja:

A/ A Mr. Johnshoz hasonló emberek 10%-os valószínűséggel követnek el erőszakos bűncselekményeket mások ellen az elbocsátását követő első néhány hónapban (valószínűségi keret).

B/ 100 olyan beteg közül, mint Mr. Johns, a becslések szerint 10-en követnek el erőszakos cselekményt mások ellen az elbocsátásukat követő első néhány hónapban.3 (gyakorisági keret).

Azok, akik a gyakorisági arányszámot kapták, majdnem kétszer akkora valószínűséggel tagadták meg az elbocsátást, mint azok, akik a valószínűséget magába foglaló megfogalmazást kapták.4 Sajnos a fentieket sokszor szándékosan használják félelemkeltés céljából is. A szerzők egy Wall Street Journal-cikket5 említenek példaként, ahol így fogalmaznak: „évente 1000 emberéletet oltanak ki olyan mentális betegek, akik nem szedik a gyógyszerüket”. Ugyanez máshogy fogalmazva azt jelenti: annak a valószínűsége, hogy valakit a kategóriába tartozó beteg egy éven belül megöljön, 0,00036%. Mivel a gyakoriság jobban stimulálja a képi gondolkodást, mint a valószínűség, erősebb érzéseket vált ki belőlünk, és sokkal hatékonyabb. Mindig résen kell tehát lennünk, amikor valaki számokkal dobálózik.

1	Koehler, J. J. (2001): When are people persuaded by DNA match statistics? Law and Human Behavior. 25(5), 493-513., 502.
2	Yamagishi, K. (1997): When a 12.86% mortality is more dangerous than 24.14%: Implications for risk communication. Applied Cognitive Psychology: The Official Journal of the Society for Applied Research in Memory and Cognition. 11(6), 495–506.
3	Slovic, P. – Monahan, J. – MacGregor, D. G. (2000): Violence risk assessment and risk communication: The effects of using actual cases, providing instruction, and employing probability versus frequency formats. Law and human behavior. 24(3), 271–296. idézi Kahneman, D. (2012): Gyors és lassú gondolkodás. 383.
4	Slovic, P. – Monahan, J. – MacGregor, D. G. (2000): Violence risk assessment and risk communication: The effects of using actual cases, providing instruction, and employing probability versus frequency formats. Law and human behavior. 24(3), 271–296.
5	Torrey, E. F. – Zdanowicz, M. (1998): Why deinstitutionalization turned deadly. Wall Street Journal. 4. idézi: Slovic, P. – Monahan, J. – MacGregor, D. G. (2000): Violence risk assessment and risk communication: The effects of using actual cases, providing instruction, and employing probability versus frequency formats. Law and human behavior. 24(3), 271–296.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero