Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Az emlékeinket újraformáló nyelv

Nyilvánvaló, hogy a jogi eljárások során meg kell védeni a tanúkat attól, hogy bizonyos megfogalmazásokkal, szavakkal manipuláljuk őket. Ha szavakat adunk a tanúk szájába, akkor az általuk elmondottak elvesztik értéküket mint hiteles bizonyítékok. Az amerikai jogrendszerben ezért a bíróra a tárgyalási kérdések őreként tekintenek. A szövetségi ítélkezési szabályok 611 c) paragrafusa kimondja: „a közvetlen kihallgatás során nem szabad rávezető kérdéseket alkalmazni, kivéve, ha az a tanú vallomásának kibontásához szükséges”. Ez a tárgyalótermi drámák jól ismert jelenete, amikor a védő felkiált, hogy „tiltakozom!”, mire a bíró jóváhagyja a tiltakozást, és nem engedi a sugalmazó kérdést megválaszolni. De vajon mikortól számít sugalmazónak egy kérdés?

Például ahogy a horgonyhatásról szóló fejezetből kiderül, véletlenszerű számok lehorgonyoznak az elménkben. A „Láttad Károlyt délután 4-kor a kávézóban?” például sugalmazó kérdés lesz, hiszen egy konkrét időponthoz és helyszínhez rögzíti képzeletünket. Ehelyett a nem sugalmazó kérdés az, hogy „Mikor láttad Károlyt?”. Ugyanúgy manipulatív az a kérdés, amely valamilyen „rejtett” feltételezést tartalmaz. A „Milyen kalapot viselt Károly, amikor rátámadt a feleségére?” kérdés látszólag a kalap színére vonatkozik, valójában azonban egy határozott állítást is tartalmaz, miszerint Károly tényszerűen rátámadt a feleségére.

A fair felidézés érdekében a kérdezőnek emellett nem lenne szabad félbeszakítania a tanút, sem instrukciókat adnia a vizualizációhoz. Fontos, hogy csak nyitott kérdéseket lehetne feltenni neki.1 A tippelés helyett arra kell motiválni a tanút, hogy inkább a „nem tudom” / „nem emlékszem” választ adja.2 A kihallgatottak sokszor úgy érzik, utóbbi nem adekvát, és ezért inkább kiegészítik a történetüket valamilyen rögtönzött információval. Sajnos fentiek gyakran nem teljesülnek. A helyzetet rontja, hogy még ilyen technikai hibák nélkül is, a kutatások szerint egyszerű kifejezések is képesek befolyásolni az emlékezetünket.

Elizabeth F. Loftus és John C. Palmer 1974-es kísérletében hét autóbalesetről szóló filmet vetítettek le a résztvevőknek. Ezek a filmek egyébként közlekedésbiztonsági ismeretterjesztő anyagok voltak, amelyeknek az volt a célja, hogy bemutassák, mi történik egy baleset résztvevőivel, amikor az autók különböző sebességgel összeütköznek. Így volt olyan baleset, ami 40 mérföld per órával, volt, ami 30 mérföld per órával, és volt, ami 20 mérföld per órás sebességgel történt. Az emberek egyébként nem túl jók a sebesség megbecslésében, irányító kérdések hiányában 36 és 39 mérföld per óra közötti sebességet tippelnek mindhárom esetben.3

Azonban Loftus itt feltett egy látszólag semleges kérdést a balesetet végignézőknek. Milyen gyorsan mentek az autók, amikor egymásnak ütköztek? Az emberek csoportjainak variálta a mondat utolsó szavát, és különböző sebességekre utaló kifejezésekkel tette fel ugyanazt a kérdést. Így ütköztek helyett van, akinek a koccantak, van, akinek a rohantak és van, akinek a csapódtak szóval utaltak a balesetre. Érdekes módon pusztán egy szó, amely csak implicit utalást tartalmaz a baleset sebességre, hatást gyakorolt arra, hogy a tanúk miképpen emlékeztek vissza a történtekre. Az alanyok tendenciaszerűen rekonstruálták megélt emléküket, pusztán egy nyelvi címke hatására. Míg a felvételeken látott autók tényleges sebességének változása alig hatott a szemtanúk becslésére, a szavak változtatása nagyban meghatározta a sebesség érzékelését.

Szó	Átlagos becsült sebesség
Csapódott	40,5
Rohant	39,3
Ütközött	38,1
Ütődött	34,0
Koccant	31,8

Azok, akik a nagyobb sebességet sugalló szóval operáló csoportban voltak, sokszor még a felvételen egyébként meg nem jelenő üvegszilánkokra is hajlamosak voltak emlékezni. Az egy héttel későbbi ismételt vizsgálat során nagyobb valószínűséggel válaszoltak igennel a „Láttál törött üveget?” kérdésre még akkor is, ha a filmben nem szerepelt törött üveg. Észlelésünket és emlékezetünket a nyelvi megfogalmazások tehát folyamatosan meghatározzák, ennek kizárása pedig borzasztó nehézséget jelent a jogi eljárásokban. De a szavak roppant hatalma a társadalmi döntéshozatalt is meghatározzák.

1	Fisher, R. P. – Geiselman, R. E. (1992): Memory enhancing techniques for investigative interviewing: The cognitive interview. Charles C Thomas Publisher.
2	Fisher, R. P. – Geiselman, R. E. (1992): Memory enhancing techniques for investigative interviewing: The cognitive interview. Charles C Thomas Publisher.
3	Loftus, E. F. – Palmer, J. C. (1974): Reconstruction of automobile destruction: An example of the interaction between language and memory. Journal of verbal learning and verbal behavior. 13(5), 585–589.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero