Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Az igazságosság érzékelésének pszichológiája és a jog

Tom Tyler amerikai szociálpszichológus azonban nem a konformitásból indul ki, hanem valami egészen másra helyezi a hangsúlyt a jogkövetés vizsgálata során.1 Tyler a hitelességalapú bizalmat és procedurális igazságosságot tekinti a jogkövetés legfontosabb tényezőjének.2 A pszichológia régóta foglalkozik azzal, hogy az emberek a különböző személyközi viszonyaikban mit érzékelnek igazságosnak vagy igazságtalannak. Az igazságosságkutatás első hulláma az elosztó (disztributív) igazságosság oldaláról közelítette meg a kérdést, tehát az eljárások eredményét tartotta a fő mozgató elvnek. Eszerint a kedvező kimenetel az, ami fontos az igazságosság érzékelése szempontjából, nem pedig a folyamat milyensége. Tehát egy focimeccs akkor igazságos, ha a jobb csapat nyer.

A hetvenes években megjelenik az eljárás igazságossága mint koncepció, és az empirikus kutatások és az elméletalkotás fókusza az elosztási folyamatára tevődik át.3 A focimeccs akkor lehet igazságos, ha a játékszabályok fairek voltak, és azokat betartottátok, még akkor is, ha éppen a rosszabbul játszó csapat nyert. A pszichológia azóta komoly bizonyítékokat mutatott fel arra vonatkozóan, hogy az egyik legfontosabb viselkedésformáló tényező a joggal kapcsolatban az eljárások általános méltányossága, korrektsége.4 Azok a munkavállalók például, akik a munkaviszony megszüntetésére irányuló eljárást fairnek érezték, sokkal kisebb valószínűséggel perelték a munkáltatót.5

A procedurális igazságosság elmélete tehát alapvetően nem az instrumentális perspektívából szemléli a jogkövetést. A jogkövető magatartás nem a szankciótól való félelemből vagy racionális számításból következik, hanem valamilyen személyes moralitáson alapszik. Elfogadjuk, ha fairnek érezzük a jogot. És mitől érezzük annak? Erős tényező például a fair eljárásban, hogy annak szereplője mennyire érzi úgy, hogy elmondhatta véleményét, mennyire hallgatták meg és vették számításba az álláspontját, mennyire érzi semlegesnek a jogi szereplőket eljárásuk során, azok mennyire udvariasak, és mennyire tűnnek őszintének.6

Az önérdekkövető emberekből kiinduló elvárásoknak azonban ellentmond, hogy ezek szerint a döntési eljárás korrektsége (outcome fairness), fair volta számít igazán az embereknek. Az hogy mennyire előnyös maga a döntés (outcome favorableness), például a fél „nyer-e” a per során, háttérbe szorul abban, hogy végül mennyire fogadjuk el a döntést.7 Ezek szerint a jognak az eljárási igazságosságra kell összpontosítania, ha növelni kívánja legitimitását a polgárok szemében. A jogrendszer legitimitásának növekedése azért is fontos, mert csökkenti a jogalkalmazás társadalmi költségeit. Lappi-Seppälä a börtönnépesség és a jogrendszerekbe vetett bizalom közötti összefüggést vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a magas legitimitással bíró rendszerek sokkal alacsonyabb szankciókkal is elérik a normák betartását, mint az elrettentésre alapozó rendszerek.8 Így a fenntartási költségeik is alacsonyabbak.

1	Tyler, T. R. (2006): Why people obey the law. Princeton University Press.
2	Nagin, D. S. – Telep, C. W. (2017): Procedural justice and legal compliance. Annual review of law and social science. 13, 5–28.
3	Lind, E. A. – Tyler, T. R. (1988): The social psychology of procedural justice. Springer Science & Business Media.
4	Tyler, T. R. (2003): Procedural justice, legitimacy, and the effective rule of law. Crime and justice. 30, 283–357.
5	Lind, E. A. – Greenberg, J. – Scott, K. S. – Welchans, T. D. (2000): The winding road from employee to complainant: Situational and psychological determinants of wrongful-termination claims. Administrative science quarterly. 45(3), 557–590.
6	Machura, S. (1998): Introduction: Procedural justice, law and policy. Law & Policy. 20(1), 1–14.; Tyler, T. R. – Huo, Y. J. (2002): Trust in the law: Encouraging public cooperation with the police and courts. Russell Sage Foundation.
7	Tyler, T. R. (2006): Why people obey the law. Princeton University Press.
8	Lappi-Seppälä, T. (2008): Trust, welfare, and political culture: Explaining differences in national penal policies. Crime and Justice. 37(1), 313–387.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero