Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Kockavető bírák

Képzeljük el, hogy egy fiktív bolti lopásról kell döntenünk előre meghatározott tények alapján. Mielőtt döntenénk, elolvassuk az ügyész által benyújtott indítványt és javaslatot a büntetés kiszabásáról. A feladatban kifejezetten figyelmeztetnek rá, hogy az ügyész által kérvényezett büntetési tétel teljesen véletlenszerű, tehát semmilyen jogi megfontolást nem tükröz. Csak egy hasraütésszerűen meghatározott szám, amit nem kellene figyelembe venni egy jogi döntés során. Egyesek 3 hónapot, egy alacsony viszonyítási pontot, mások 9 hónapot, egy magas viszonyítási pontot olvasnak. Vajon egy ilyen önkényes viszonyítási pont, azonos tények mellett, mennyire határozza meg a végső jogi ítéletet?

Kísérleti pszichológusok a fenti kérdésre keresték a választ, amikor is átlagosan 13,38 év szakmai tapasztalattal rendelkező bírákkal végeztették el a feladatot.1 Itt azonban nem ért véget a történet. Jogi szakemberekkel elvégeztették egy olyan kísérleti felállásban is, amelyben sokkal kézzelfoghatóbbá tették az ügyészi igények véletlenszerűségét. Az eljárás anyagainak kidolgozása után a résztvevőknek azt az utasítást adták, hogy határozzák meg az ügyész indítványát a büntetés mértékére saját maguk úgy, hogy a büntetési tételt egy kockával dobják ki.2 A kocka cinkelt volt, az eredmény mindig 3 vagy 9 lett, tehát az előző kísérletben használt viszonyítási pontokkal azonos. Vajon egy ennyire nyilvánvalóan randomizált érték is kihat a végső ítéletre?

A válasz az, hogy igen, a bírák mindkét esetben a teljesen irreleváns ítéleti igényekhez igazították döntésüket. Akik például 9-est dobtak, átlagosan 8 hónapra ítélték volna a bolti lopáson rajtakapott elkövetőt, akik viszont 3-ast, azok átlagosan 5 hónapra.3 A kiszabott büntetések között tehát igen szignifikáns, három hónapos különbség tapasztalható, az elkövetésre vonatkozó összes tény és körülmény azonossága ellenére! Könnyen belátható, hogy a büntetőítéletekkel kapcsolatos döntéseknek nem véletlenszerű számokon, hanem kizárólag az ügyben feltárt tényeken és a jogszabályokon kellene alapulnia. Ennek ellenére itt is, mint sok más jogpszichológiai kutatásban, úgy látszik, hogy egy jogilag inadekvát faktor – egy véletlenszerű számszerű érték – meghatározó szerepet játszik a bírói ítélethozatal során. A jelenséget, miszerint az érzékelt számok akaratlanul is lehorgonyoznak elménkben, és torzításokat okoznak ítélethozatalunkban, a kognitív pszichológia horgonyhatásnak nevezi.

A horgonyhatás ma már egy jól megalapozott pszichológiai tény, közel 40 év kutatás áll mögötte.4 Egyik leghíresebb, korai kísérlete Daniel Khaneman és Amos Teversky megbütykölt szerencsekereke.5 A résztvevőknek egy szerencsekereket kellett megpörgetniük, majd megtippelni, hány afrikai ország van az ENSZ-ben. Az egyik csoportban a kerék a 10-es számnál állt meg, a másikban 65-nél. Az első csoport tagjai, akik alacsony viszonyítási pontot kaptak, átlagosan 25-re becsülték az afrikai országok számát. A második csoport pedig, akik a magas viszonyítási pontot kapták, 45-re. Ez azt jelenti, hogy a véletlenszerű horgony alakításával 80%-os növekedés érhető el a becslések tekintetében. Ráadásul megmutatta, akármennyire indokolatlan egy referenciapont, elménk használni fogja azt. Felmerül a nyilvánvaló kérdés, hogy mi adja a számok e bűvös hatalmát felettünk.

1	Englich, B. – Mussweiler, T. – Strack, F. (2006): Playing dice with criminal sentences: The influence of irrelevant anchors on experts’ judicial decision making. Personality and Social Psychology Bulletin. 32(2), 188–200., 192.
2	Englich, B. – Mussweiler, T. – Strack, F. (2006): Playing dice with criminal sentences: The influence of irrelevant anchors on experts’ judicial decision making. Personality and Social Psychology Bulletin. 32(2), 188–200., 194.
3	Englich, B. – Mussweiler, T. – Strack, F. (2006): Playing dice with criminal sentences: The influence of irrelevant anchors on experts’ judicial decision making. Personality and Social Psychology Bulletin. 32(2), 188–200., 194.
4	Furnham, A. – Boo, H. C. (2011): A literature review of the anchoring effect. The journal of socio-economics. 40(1), 35–42.
5	Tversky, A. – Kahneman, D. (1974): Judgment under uncertainty: Heuristics and biases. Science. 185(4157), 1124–1131., 1128.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero