Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Minél többet kérsz, annál többet kapsz

A felperest, aki egy 31 éves középiskolai tanár volt, egy szép napon elütötte az alperes egyik alkalmazottja. A tárgyalási szakasz előtt a felek megpróbálnak peren kívül megegyezni, hátha nem kell végigmenni a macerás bírósági eljáráson. A megegyezés nem jár sikerrel, de míg a kontrollcsoportban nem hangzik el konkrét anyagi igény, a kísérleti csoportban kettéosztva vagy egy alacsony lehorgonyzási igény hangzik el, 170 000 dollár, vagy egy magas lehorgonyzási igény, 10 000 000 dollár.1 A peren kívüli megegyezésen elhangzott párbeszéd nem lehet perbeli bizonyíték, és erről az összefoglaló anyagban is tájékoztatják a kísérletben döntő bírákat. Kitalálják, mi történt ezután?

Az alacsony horgonyzási csoport bírái a felperesnek átlagosan 612 000 dollár kártérítést ítéltek meg, a kontrollcsoporthoz képest kevesebb, mint a felét.2 Eközben a magas lehorgonyzási hatásnak kitett bírák átlagosan 2 200 000 dollárt ítéltek meg, majdnem háromszor annyit, mint a horgony nélkül ítélkező bírák.

Egy másik kísérletben ugyanezt láthatjuk. Azok a bírók, akiket lehorgonyoztak 75 000 dollárral, átlagosan 882 000 dollár kártérítést ítéltek volna meg az alperesnek egy fiktív perben, míg akiknek nem adtak horgonyt, átlagosan jóval nagyobb, 1 249 000 dolláros összeget tartottak megfelelőnek.3 A horgonynak való puszta kitettség azonos tényállás mellett közel 400 000 dollár különbséget hozott létre a bírói ítéletekben. A kiigazítási mechanizmus alapján magyarázva a bíró ilyenkor egy magas vagy épp alacsony kártérítési összegből kezdi kiszámítani a valós összeget, ám túl hamar megáll. Míg az asszociatív koherencia magyarázata szerint egy magas igény, például 2 200 000 dollár egy súlyos baleset képét, sok szenvedés és a nagy kár képzetét aktiválja, a kis igény pedig az ellenkezőjét.

Kathy, miután méhnyakrákot kapott, bár az életét műtéttel meg tudták menteni, meddő lett, és súlyos egészségkárosodást szenvedett. A szakértő szerint az egészségügyi szolgáltatója által promotált fogamzásgátló tabletta a legújabb, patkányokon végzett kutatások szerint növeli az ehhez hasonló egészségügyi kockázatokat, bár az is tény, hogy a 30-40 év közötti nők körében a fogamzásgátló tablettától függetlenül megvan a méhnyakrák esélye. A fiktív perben az alperes vagy nem kért specifikus összeget, vagy különböző nagyságú összegeket kért kártérítésként egészégügyi szolgáltatójától: 100 dollár, 20 000 dollár, 5 millió dollár és 1 milliárd dollár. A kutatás eredménye tükrözi a címét, „minél többet kérsz, annál többet kapsz”.4 Ahogy növekszik a horgony, az emberek ahhoz igazítva egyre nagyobb kártérítést ítélnek meg Kathynek.

Egy nemrégiben készült taiwani kutatás földterületek jogellenes használatáért adott kártérítéseket vizsgált véletlenszerűen kiválasztott bírósági ítéletekben, és szintén arra jutott, hogy a bírók nagymértékben támaszkodnak az alperes által felkínált horgonyokra.5 Így a „minél többet kérsz, annál többet kapsz” hatás a gyakorlatban is beigazolódni látszik. Utóbbi nemcsak azért fontos, mert a gyakorlatot is vizsgálja, hanem mert a jelenséget egy más kulturális kontextusban is kimutatta.

Egy 2021-es, átfogó, huszonkilenc tanulmányt vizsgáló metaanalízis arra jutott, hogy a kutatási eredmények alapján a horgonyok befolyásolják a jogi ítéleteket.6 A lehorgonyzás hatása jelentős, függetlenül az alkalmazott kutatási dizájntól vagy a kutatott jogágaktól, bár a hatás a polgári perekben valamivel nagyobb, mint a büntetőjog területén. A felperesnek egyértelműen előnyt jelent, ha számszerű követeléseivel ő kezdhet. Az analízis ezenfelül azt is megerősíti, hogy a kártérítési plafonok nem oldják meg a horgonyok problémáját, mivel maguk is horgonnyá válnak.

Az egyik legfrissebb, átfogóan a bírósági ítéleteket vizsgáló kutatás szerzői mindezek miatt nem túlságosan optimisták.7 Megállapításaik összecsengenek a kognitív pszichológia eddig vázolt megállapításaival:

„A bírók nyilvánvalón meg tudják ítélni, hogy egy gyilkos súlyosabb büntetést érdemel, mint egy bolti tolvaj. De a konkrét ítélet, amit kiszabnak, valószínűleg kontextuális tényezőkre fog reflektálni, és inherensen önkényes lesz. Az indokolatlan előítéletek, a politikai elfogultság és az egyszerű határozatlanság tehát csak a jogrendszerben egy általánosabb probléma legszembetűnőbb tünetei. A bíróknak, mint a legtöbb embernek, hiányzik az a kognitív képessége, hogy komplex környezetben megbízható mennyiségi ítéleteket hozzanak. Adoptálhatnak olyan mechanizmusokat az eljárásba, ami javítja a megbízhatóságot, de az ítéletek eredendően egyenetlenek maradnak. A kvantitatív ítéletek ezen endemikus tulajdonságának felismerése szilárdabb alapot teremthet az ítéletek szabályszerűségének biztosítására [az igazságszolgáltatásban].”8

Ahogyan egy vizuális illúzió során sem tudjuk magát az illúziót megszüntetni, úgy a kvantitatív ítéleteink is kódoltan torzítottak, ezért a jelenség teljesen sosem lesz kikapcsolható.

Dr. Kovács Gábi Angéla ebben a tekintetben felhívja a figyelmet arra, hogy az új büntető eljárásjogi törvény, ami megengedi, hogy az ügyész a büntetés mértékére is, nem csak a nemére tegyen javaslatot, nem feltétlenül előremutató.9 Míg korábban az ügyészek ilyen számszerű horgonyt nem adhattak a bírónak, innentől a vádiratban indítványt tehetnek a büntetés konkrét mértékére. Különösen problémás lehet ez úgy, hogy itthon kiemelkedően magasak a vádérvényességi mutatók, rendszeresen 90% feletti az állami vádhatóság által megvádolt személyek elítélési aránya.10

Néhány tanulmány eredményei azonban optimizmusra is okot adhatnak. A horgonyhatásról szóló ismeretek bár teljesen nem szüntetik meg azt, de csökkenthetik a torzítás mértékét.11 Az elszámoltathatóság, az tehát, hogy a bírónak meg kell indokolni döntéseit, szintén csökkentheti a horgonyhatást.12 Ennek azonban ellentmond egy másik kutatás, amely szerint önmagában a számonkérhetőség nem befolyásolta a bírói ítéleteket.13

Eisenberg és társai a horgonyhatás jogpszichológiai kutatásait nem tartják hibásnak, de arra hívják fel a figyelmet, hogy szerintük a gyakorlatban mégsem látszik olyan mértékű inkoherencia a kártérítési ítéletekben, ami a lottózás szintjére szállítaná le az igazságszolgáltatást.14 Bár megfigyelhető variancia az ítéletekben, és az igazságszolgáltatás nyilvánvalóan nem tökéletes, a működése szerintük mégis többnyire elfogadható keretek között marad. Éppen ezért annak a továbbfejlesztésével megéri foglalkozni, jogi rendszerünk teljes átalakítása azonban nagyon költséges lenne ahhoz képest, mint amennyit potenciálisan nyerhetnénk vele. Utóbbi kérdés nagyon fontos, a probléma magja röviden: mekkorára becsüljük a jogi rendszerünk anomáliáit? Elég nagy-e a baj ahhoz, hogy teljesen felrúgjuk a jogi status quót? Általában mindkét oldal releváns érveket hoz fel, a helyes megoldás valószínűleg a hagyományos jogi gondolkodás és a jogpszichológiai megközelítés szintetizálásából fog létrejönni. Mértéktől függetlenül egy dolog pszichológiailag biztos: minden terítéken lévő számnak horgonyzó hatása van, és csak nagy erőfeszítés árán tudjuk azt semlegesíteni – egyébként szűkíti és irányítja gondolkodásunkat.15 A jogban sokszor elvárt, kvalitatív ítéletek átfordítása kvantitatív ítéletekre ráadásul eleve kognitív aknákkal teleszórt terület. Nem könnyű feladat morális ítélteket forintosítani vagy börtönévekre átváltani.

1	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2004): Can Judges Ignore Inadmissible Information –The Difficulty of Deliberately Disregarding. U. Pa. L. Rev. 153, 1251., 1288–89
2	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2004): Can Judges Ignore Inadmissible Information –The Difficulty of Deliberately Disregarding. U. Pa. L. Rev. 153, 1251., 1289–93
3	Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. – Wistrich, A. J. (2000): Inside the judicial mind. Cornell L. Rev. 86, 777., 791
4	Chapman, G. B. – Bornstein, B. H. (1996): The more you ask for, the more you get: Anchoring in personal injury verdicts. Applied cognitive psychology. 10(6), 519–540.
5	Chang, Y. C. – Chen, K. P. – Lin, C. C. (2016): Anchoring effect in real litigation: An empirical study. University of Chicago Coase-Sandor Institute for Law & Economics Research Paper. 744.
6	Bystranowski, P. – Janik, B. – Próchnicki, M. – Skórska, P. (2021): Anchoring effect in legal decision-making: A meta-analysis. Law and Human Behavior. 45(1), 1.
7	Rachlinski, J. J. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2015): Can judges make reliable numeric judgments: distorted damages and skewed sentences. Ind. LJ. 90, 695.
8	Rachlinski, J. J. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2015): Can judges make reliable numeric judgments: distorted damages and skewed sentences. Ind. LJ. 90, 695., 701.
9	Kovács-Gábri, A. (2021): A bírósági döntéshozatal kognitív-érzelmi oldala a megismeréstudományok szemszögéből. JURA, (1), 30–43.
10	Bencze, M. (2016): Nincs füst, ahol nincsen tűz: Az ártatlanság vélelmének érvényesülése a magyar bíróságok gyakorlatában. Gondolat. Budapest.
11	Smith, A. R. – Windschitl, P. D. – Bruchmann, K. (2013): Knowledge matters: Anchoring effects are moderated by knowledge level. European Journal of Social Psychology. 43(1), 97–108.
12	Tetlock, P. E. – Boettger, R. (1989): Accountability: A social magnifier of the dilution effect. Journal of personality and social psychology. 57(3), 388.
13	Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. – Wistrich, A. J. (2009): The "Hidden Judiciary": An Empirical Examination of Executive Branch Justice. Duke Law Journal. 1477–1530.
14	Eisenberg, T. – Rachlinski, J. J. – Wells, M. T. (2001): Reconciling experimental incoherence with real-world coherence in punitive damages. Stan. L. Rev. 54, 1239.
15	Kahneman, D. (2019): Gyors és lassú gondolkodás. HVG Kiadó. 149.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero