Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

1 év, 12 hónap, 365 nap: ezek ugyanazt jelentik?

Az már pszichológiailag igazolt, hogy a mértékegységek váltakozása inkonzisztenciát hozhat létre hétköznapi döntéseink során. Az emberek például hajlandóak lennének 126 eurót is kifizetni egy olyan mobiltelefonért, amelynek akkumulátora 6 napig bírja, de csak 102 eurót adnának egy olyan készülékért, amelynek az akkumulátora 144 órát tart.1 Ez nem csak időintervallumokra igaz, megzavarodunk akkor is, amikor valuták között kell átváltanunk. Egy alacsonyabb értékű pénznemben hajlamosak vagyunk túlkölteni, mert nominálisan megnövekszik a nálunk lévő pénz mennyisége.2 A jelenséget, miszerint a pénz névértéke befolyásolja a valós értékéről alkotott felfogásunkat, a pénz illúziójának hívja a kognitív pszichológia, és nagyobb hatással lehet gazdaságunk működésére, mint hinnénk.

Tverskyék kísérletében a következő kérdést tették fel: Anna és Barbara 30 000 dolláros fizetéssel kezdenek, Anna 2%-os ($600) fizetésemelést kap egy olyan környezetben, ahol nincs infláció, Barbara pedig 5%-os ($1500) fizetésemelést kap 4%-os infláció mellett.3 Melyikük lesz elégedettebb? A pénz illúziója miatt Barbarát elégedettebbnek tartják az emberek, annak ellenére, hogy gazdaságilag rosszabbul jár, mint Anna. Ezért is olyan fontos közpolitikai cél az infláció. A munkavállalók és a kormányok folyamatosan fenn tudják tartani a bérek emelkedésének illúzióját, ezzel növelve az elégedettséget, annak ellenére, hogy reálértéken senki sem gazdagodik. Azzal, hogy a jogszabályok és a szerződések sokszor nem indexáltak az inflációhoz, manipulációs lehetőséget biztosítunk a pszichológiailag edukált félnek. De hogyan néznek ki ebből a szempontból a mértékegységek a bírói döntéshozatal során?

Smith 23 éves, nem rendelkezik jelentős bűnügyi múlttal, igaz, egyszer letartóztatták kocsmai verekedésért, de nem emeltek vádat ellene. Jó az egészségi állapota, és úgy tűnik, hogy nincs kábítószerhasználati zavara, bár elismeri, hogy alkalmanként túlzottan sokat iszik. Házas, nincs gyermeke. Smith egy bárban, késsel ölte meg áldozatát, miután az közölte vele, hogy szexuális viszonyt folytatott a feleségével. A gyilkosságot beismerte. A bírók egyik felének azt a kérdést tették fel, hogy hány évre ítélné Mr. Smitht, a másiknak pedig, hogy hány hónapra.4 Vajon a méretékegység befolyásolja a bírákat, amikor mennyiségi ítéleteket hoznak? Úgy tűnik, igen. Azok a bírák, akik a fenti fiktív ügyben években hoztak ítéletet, átlagosan 9,7 évet, azaz 115 hónapot szabtak ki. Ezzel szemben azok, akik hónapban ítélkeztek, ennél jóval alacsonyabb átlagot produkáltak: 66,4 hónapot, azaz 5,5 évet szabtak ki.5

A hónapokban ítélkező bírák tehát rövidebb büntetést szabtak ki, mint az években ítélkezők. Noha 9 év megfelelőnek tűnt az adott ügyben, a 108 hónap már túl soknak éreződött. A 12 hónap másként hat, mint az 1 év, egyszerűen azért, mert más számszerű értékben fejeződik ki. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a hónapokban ítélkező bíróságok kevésbé szigorúak, egy megadott skálához idővel adaptálódhat az ember.6 Ráadásul a hatás ellentétes irányú lehet súlyosabb, magasabb tételekkel bíró bűncselekmények esetén. A 300 és 360 hónap közötti különbség nem tűnik olyan figyelemre méltónak, mint a 25 és 30 év közötti különbség.7

A skálák váltása a fentiekből fakadóan hatással lehet az ítélkezési mintázatokra. A tanulmány a finn büntető bíróság Tapio Lappi-Seppihi által vizsgált 1991-es reformját hozza fel példának, és mutatja be a jelenség egy igen érdekes alkalmazási lehetőségét.8 A finnek szerették volna csökkentetni a büntető igazságszolgáltatás által kiszabott büntetések mértékét, ennek részeként pedig arra instruálták a bírókat, hogy a rövidebb ítéleteket hónapok helyett napokban szabják ki. Mivel a reformfolyamat számos változtatást vezetett be egyidőben, nehéz bemérni az adott tényezők pontos hatását, de a kiszabott büntetések csökkentek, a finn kutató pedig ebben jelentős szerepet tulajdonít a mértékegységváltásnak. A jogalkotó kezében tehát a mérték egy eszköz: amennyiben a kiszabott nettó büntetési időt növelni vagy csökkenteni akarjuk, a mértékegység váltásával tudunk hatni a bírói ítéletekre.

1	Lembregts, C. – Pandelaere, M. (2012): Are all units created equal? The effect of default units on product evaluations. Journal of Consumer Research. 39(6), 1275–1289., 1282.
2	Rachlinski, J. J. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2015): Can judges make reliable numeric judgments: distorted damages and skewed sentences. Ind. LJ. 90, 695., 712.
3	Shafir, E. – Diamond, P. – Tversky, A. (1997): Money illusion. The Quarterly Journal of Economics. 112(2), 341–374.
4	Rachlinski, J. J. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2015): Can judges make reliable numeric judgments: distorted damages and skewed sentences. Ind. LJ. 90, 695., 715.
5	Rachlinski, J. J. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2015): Can judges make reliable numeric judgments: distorted damages and skewed sentences. Ind. LJ. 90, 695., 716.
6	Rachlinski, J. J. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2015): Can judges make reliable numeric judgments: distorted damages and skewed sentences. Ind. LJ. 90, 695., 717.
7	Rachlinski, J. J. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2015): Can judges make reliable numeric judgments: distorted damages and skewed sentences. Ind. LJ. 90, 695., 718.
8	Lappi-Seppälä, T. (2011): Sentencing and punishment in Finland: the decline of the repressive ideal. Why Punish? How Much? A Reader on Punishment.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero