Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Bírói diszkréció, zajos ítélethozatal és a hamis konszenzus hatás

Marvin E. Frankle amerikai bíró az 1970-es években szigorúan kikelt korának ítélkezési gyakorlata ellen. Azt látta, hogy a büntetőbíróságokon a büntetések kiszabása során rendkívül esetleges ítéletek születtek, megszegve ezzel az egységes és tisztességes eljárás követelményét. Elméletileg a bíróknak adott nagy ítélkezési szabadság azt a célt szolgálta, hogy a büntetést az elkövetőhöz lehessen igazítani, Frankle bíró azonban úgy vélte, hogy ezt gyakran csupán arra használták, hogy a büntetést a bíró egyéni elfogultságához igazítsák.1 Meglátása szerint korának individualizált igazságszolgáltatása nyilvánvalóan „harcban áll az olyan alapvető fogalmakkal, mint az egyenlőség, az objektivitás és a jog következetessége”, és a végtelenül esetleges bírói ítélkezési gyakorlat teljes mértékben ellentmond a joguralomnak.2

Frankle megérzései talán nem is voltak olyan túlzóak. Egy 1974-es vizsgálat során 50 bírót kértek meg, hogy azonos tárgyalási jegyzőkönyvek alapján hozzanak ítéletet. Az ugyanazon elkövetőre kiszabott ítéletek az egyes esetekben a 3 évig terjedő, pénzbüntetés nélküli ítélettől a 20 évig és súlyos pénzbüntetésig terjedtek. Ráadásul nem egy-két kiugróan szigorú ítélet hozta létre ezeket a különbségeket, a bírók egyik fele egyes ügyekben néhány éves büntetést ítélt, míg a másik fele ennek többszörösét. Az eljáró bírótól függően például ugyanazért az esetért egy heroindíler egy és tíz év között bármilyen börtönbüntetést kaphatott. Egy bankrabló pedig, ugyanazért a bankrablásért, egyszerűen a bírótól függően öt vagy több mint háromszor nagyobb, 18 éves büntetést is kaphatott.3

A tanulmány azt is megállapította, hogy sem a tapasztalat, sem a New York keleti körzetének ítélőtanácsi gyakorlata – amelynek során a bíró tanácskozik két másik bíróval az ítélethirdetés előtt – nem növelte annak a valószínűségét, hogy egy adott bíró ítélete összhangban legyen más bírók ítéleteivel.4 Egy másik kutatásban 200 bírónak kellett döntéseket hoznia 16 hipotetikus büntetőügyben. Az ügy és az elkövető azonossága ellenére az ítéletek itt is nagyban különböztek. A bíró általános értékorientációja például nagyban meghatározza, hogy a képzeletbeli vádlottnak éppen mennyi időt kellene börtönben töltenie.5

Az ítéletek zajossága, úgy tűnik, Magyarországra is jellemző. Bencze Mátyás teljes körű kutatásában a 2003 és 2005 közötti büntetéskiszabási gyakorlatot vizsgálta. Két bűncselekményen – lopáson és testi sértésen – alapuló eljárásokat elemeztek mind a tizenkilenc magyar megyében és a fővárosban. A két bűncselekmény büntetési tétele ekkor azonos volt: 3 évig terjedő szabadságvesztés. A büntetéskiszabás tekintetében az átlagos megítélésű ügyek között óriási, ötszörös különbség volt a legszigorúbb és a legenyhébb megyék között. Míg például Fejér megyében a lopási ügyek 85,7%-ában a legszigorúbb büntetést, végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki, addig Zala megyében csak az esetek 20%-ában szabtak ki szabadságvesztést. A második legszigorúbb Jász-Nagykun-Szolnok megyében az esetek mindössze 2,5%-ában szabtak ki pénzbírságot lopási ügyekben, míg a legenyhébb Pest megyében, az esetek nagy részében, szabadságvesztés helyett jóval enyhébb pénzbírságot szabtak ki. Még úgy is, hogy a statisztikai szélsőértékeket kiszűrve ötösével csoportosították a megyéket, az öt legszigorúbb és az öt legenyhébb megye átlaga között háromszoros eltérés volt megfigyelhető.6

Érdekes, hogy az enyhe és a szigorú megyék hasonlóan teljesítettek mindkét egymástól különálló bűncselekménynél, így a különbségek részben a büntetéskiszabási gyakorlat következetes eltéréséből fakadhatnak.7 Ez a tény viszont, így nem a pszichológiai torzító körülményekre utal (mintazaj), hanem szisztematikus zajra (szintzaj).

Ha ennyire zajos az igazságszolgáltatás, tehát ennyire különbözőek az ítéletek, miért nem veszik észre a bírók? Részben erre is választ tud adni a jog és pszichológia. Nézzünk erre egy eltérő szakmabeli példát. Jó marketingszakembereknek kulcskérdés, hogy ki tudják-e tapogatni, milyen preferenciákkal rendelkeznek az adott fogyasztók. Egy jazz-zene szerető reklámszakembernek tudnia kell, hogy a kamasz fiúknak nem Chat Bakerrel, hanem inkább Justin Bieberrel kell eladni egy terméket. Azonban még a profi szakemberekre is igaz az, hogy nem tudnak különbséget tenni saját és mások preferenciái között. A marketingmenedzserek még akkor is, amikor a fogyasztók nézőpontját figyelembe veszik, nem-tudatosan is önreferenciális döntéseket hoznak. Amikor például egy kísérletben arról döntenek, hogy egy új videójátékot Cristiano Ronaldóval reklámozzanak-e, nagyban meghatározta döntésüket, hogy ők maguk mint fogyasztók, örülnének-e Christiano Ronaldónak egy videójátékban.8

Emögött egy a pszichológiában jól kutatott jelenség áll, a hamis konszenzus hatás.9 Az emberek, amikor mások viselkedését, attitűdjeit, döntéseit becsülik meg, rendszeresen magukból indulnak ki. Ez a hatás minden korosztályban kimutatható, és az időseknél különösen.10 Azt gondoljuk, mások hasonlóan viselkednek és gondolkodnak, mint mi. Ha meg kell tippelni, hányan szeretik a csokifagyit, a „közvélekedés” meglepően hasonlítani fog saját vélekedésünkhöz. Ezért nem értjük soha, hogyan választhatnak meg egy számunkra elfogadhatatlan politikai jelöltet – kik szavaznak erre a gonosztevőre? A válasz egyszerű: az a rengeteg ember, aki másként gondolkodik, mint mi.

Ez a tévedésünk érzéketlenné tesz minket többek között az ismétlődő döntésekben megmutatkozó következetlenség felismerésére is. Azt fogjuk gondolni, hogy mások ugyanazon döntési körülmények között, ugyanolyan döntést hoznának, mint mi. A valóságban azonban, az ismétlődő döntések, profi döntéshozók körében is, igencsak zajosak.11

1	Frankel, M. E. (1973): Criminal sentences: Law without order.
2	Frankel, M. E. (1973): Criminal sentences: Law without order.
3	Partridge, A. – Eldridge, W. B. (1974): The Second Circuit sentencing study: A report to the judges of the Second Circuit. Federal Judicial Center.
4	Partridge, A. – Eldridge, W. B. (1974): The Second Circuit sentencing study: A report to the judges of the Second Circuit. Federal Judicial Center.
5	Clancy, K. – Bartolomeo, J. – Richardson, D. – Wellford, C. (1981): Sentence decisionmaking: The logic of sentence decisions and the extent and sources of sentence disparity. J. crim. L. & criminology. 72, 524.
6	Bencze, M. (2013): Területi eltérések a büntetéskiszabási gyakorlat szigorúságát illetően Magyarországon 2003 és 2005 között.
7	Bencze, M. (2013): Területi eltérések a büntetéskiszabási gyakorlat szigorúságát illetően Magyarországon 2003 és 2005 között.
8	Hattula, J. D. – Herzog, W. – Dahl, D. W. – Reinecke, S. (2015): Managerial empathy facilitates egocentric predictions of consumer preferences. Journal of Marketing Research. 52(2), 235–252.
9	Ross, L. – Greene, D. – House, P. (1977): The “false consensus effect”: An egocentric bias in social perception and attribution processes. Journal of experimental social psychology. 13(3), 279–301.
10	Yinon, Y. – Mayraz, A. – Fox, S. (1994): Age and the false-consensus effect. Journal of Social Psychology. 134(6), 717.
11	Kahneman, D. – Sibony, O. – Sunstein, C. R. (2021): Noise: a flaw in human judgment. Hachette UK.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero