Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Az ítélkezési irányelvek

A nagy ítélethozatalbeli különbségek problémásak, mert azt jelentik, hogy a kiszabott büntetés nem a közösség általánosan elfogadott értékelését fejezi ki, hanem egyszerűen a bíró személyes attitűdjét tükrözi.1 A kritikákra válaszul az amerikai törvényhozás irányelveket vezetett be a bírói döntéshozatal keretek közé szorítására. Ez meglepően konszenzusos pillanat volt az amerikai törvényhozásban, ahol a különböző ideológiai táborok együtt tudtak működni. A liberálisok az ítélkezési irányelvek mellett álltak ki, mert a bírák túlzott mérlegelési jogkörében az egyenlő bánásmód veszélyeztetését látták. A konzervatívok ugyanúgy el tudták fogadni az irányelveket, bár más elvi okokból. Ők annak a garanciáját látták benne, hogy így a bírák nem hozhatnak majd túlzottan enyhe ítéleteket a bűnelkövetőkkel szemben.2

A törvényhozás ezért egy szigorúan követendő és egységes büntetéskiszabási irányelvet hozott létre. Az iránymutatások előírták a bíráknak például, hogy az azonos bűncselekményi szinten elhelyezkedő és bűnügyi előélettel rendelkező személyekre kiszabott büntetések 25%-nál, illetve 6 hónapnál jobban nem térhetnek el egymástól.3 Az iránymutatás nagyon részletesen meghatározza az ítéleti tartományt, amely két dolog függvénye lett: a bűncselekmény szintje és az elkövető bűnügyi előélete. Ezekhez a jogalkotó pontokat rendelt, majd e pontrendszer alapján egy táblázatot hozott létre a kiszabható büntetési tételekkel. A bűncselekmény szintjének mértékét a bűncselekmény súlyossága határozza meg. Minden típusú bűncselekményhez hozzárendeltek egy alapvető bűncselekményszintet, amelyet a bűncselekmény másodlagos jellemzői alapján lehet növelni vagy csökkenteni.4

Az 1984-es törvény lehetővé teszi továbbá egyes kivételes esetekben a bíró számára, hogy eltérjen az iránymutatástól, és a meghatározott tartományon kívül eső büntetést rendeljen hozzá. A bírák csak akkor térhetnek el ily módon az iránymutatástól, ha létezik egy olyan mértékű vagy minőségű súlyosbító vagy enyhítő körülmény, amelyet a büntetőbizottság nem vett figyelembe megfelelően az iránymutatás megfogalmazása során.5 Ez egy olyan értelmezhető kitétel, amely bizonyos fokú rugalmasságot tesz lehetővé a bíró számára, de egyúttal kiemelt indoklási kötelezettséget is előír. Amennyiben ennek nem tesz eleget, az ítélete könnyen megtámadhatóvá válik magasabb bírósági szinten.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1308jpt_1258/#m1308jpt_1258 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1308jpt_1258/#m1308jpt_1258)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1308jpt_1258/#m1308jpt_1258)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

5. ábra. 6

Ezzel próbálták tehát megakadályozni, hogy azonos bűncselekményekért a különböző bíróságokon inkonzisztens ítéletek szülessenek. Egyes kritikusok szerint a bírák közötti ítélkezési egyenlőtlenségek csökkentése ezzel az ítéletek indokolatlan szigorának, az elítéltek indokolatlan uniformizálásának és az indokolatlan bonyolultságnak az árán történt az USA-ban.7 A bírói ítélethozatal megszorításával a bírói kar sem volt megelégedve, több mint 70%-uk szerette volna visszakapni a nagyobb mérlegelési jogkört.8 A Legfelsőbb Bíróság végül a United States v. Booker ügy ítéletében a hatodik alkotmánykiegészítésre hivatkozva meg is változtatja az irányelvek természetét, segítő jellegű szabályokká fokozva le azokat. De a bírói kar elégedetlenségének ellenére vajon a gyakorlatban mennyire sikerült korlátok közé szorítani az egyenlőtlenségeket?

A döntéshozatali irányelvek részben igenis sikeresen csökkentették az ítélkező bíró személyének véletlenszerűségéből adódó egyenlőtlenségeket. Egy átfogó kutatás szerint a várható különbségek a két, hasonló esetszámmal rendelkező bíró által kiszabott büntetés hossza között 16-18% között mozgott az 1986-87-as, irányelvek előtti időszakban. Ehhez képest a várható különbségek, melyeket a bíró személye okoz az ítéletben, 1988 és 1993 között jóval kisebbek, már csak 8 és 13% között mozogtak.9

Ennyiben tehát kétségkívül csökkent az engedékeny és a szigorú bírók közötti esetleges különbség. E megközelítés szerint azonban a vizsgált egyenlőtlenség lényege, hogy megnézzük a büntetések azon eltérését, amely akkor keletkezne, ha egyetlen elkövető ügyét az ítélethozatalért felelős döntéshozók minden lehetséges kombinációja feldolgozná.10 A kutatás azonban az ítéletek egyenlőtlen eloszlásának vizsgálatakor az ítélethozatalt végző személyre, nem pedig a bűncselekmény vagy az elkövető jellemzőire összpontosított. Ami talán még ennél is érdekesebb, ha megnézzük, mi történik, ha az elkövető személyén keresztül vizsgáljuk meg az ítéletek indokolatlan eltéréseit. A bíró személye bizonyítottan meghatározza a büntető ítélet hosszát, de mennyiben határozza azt meg az elkövető személye?

1	Anderson, J. M. – Kling, J. R. – Stith, K. (1999): Measuring interjudge sentencing disparity: Before and after the federal sentencing guidelines. The Journal of Law and Economics. 42(S1), 271–308., 301.
2	Stith, K. – Cabranes, J. A. (1998): Fear of judging: Sentencing guidelines in the federal courts. University of Chicago Press.
3	Mustard, D. B. (2001): Racial, ethnic, and gender disparities in sentencing: Evidence from the US federal courts. The Journal of Law and Economics. 44(1), 285–314., 289.
4	Mustard, D. B. (2001): Racial, ethnic, and gender disparities in sentencing: Evidence from the US federal courts. The Journal of Law and Economics. 44(1), 285–314., 291.
5	Mustard, D. B. (2001): Racial, ethnic, and gender disparities in sentencing: Evidence from the US federal courts. The Journal of Law and Economics. 44(1), 285–314., 293.
6	1989 back cover of the USSC Guidelines Manual
7	Stith, K. – Cabranes, J. A. (1998): Fear of judging: Sentencing guidelines in the federal courts. University of Chicago Press.
8	Johnson, M. T. (1997): The US Sentencing Guidelines: Results of the Federal Judicial Center's 1996 Survey: Report to the Committee on Criminal Law of the Judicial Conference of the United States.
9	Anderson, J. M. – Kling, J. R. – Stith, K. (1999): Measuring interjudge sentencing disparity: Before and after the federal sentencing guidelines. The Journal of Law and Economics. 42(S1), 271–308., 303.
10	Anderson, J. M. – Kling, J. R. – Stith, K. (1999): Measuring interjudge sentencing disparity: Before and after the federal sentencing guidelines. The Journal of Law and Economics. 42(S1), 271–308., 274–76.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero