Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Lehetsz úgy is előítéletes, hogy nem tudsz róla: az implicit előítéletesség problémája

Az előítéletek mérése régen jól működött önbevallásos módszerekkel. Az emberek általában őszintén elmondták részrehajlásaikat, mert azok társadalmilag elfogadottnak számítottak.1 Nem jelentett problémát egy apának kimondani, hogy nem szeretné, ha a lánya roma fiúval jönne össze – ezt nevezik explicit előítéletességnek. Napjainkban azonban az előítéletek nyílt felvállalása ritkább, ezért a kutatóknak újítani kellett. Olyan közvetett módszerekkel kezdték mérni az előítéletességet, amelyek a nem kontrollált viselkedést vizsgálják.2 Ilyen például a reakcióidő, a válaszkészség vagy a finom nonverbális jelek elemzése. Nagyon jól megmutatja az implicit előítéleteket, azaz az automatikus reakcióinkba kódolt előítéletességet az a kutatás, amelyek eredményei a rendőrségi gyakorlatban is komoly kérdéseket vetnek fel.

Az derült ki ugyanis, hogy az amerikai rendőrök gyorsabban és magabiztosabban lőnek kisebbségi egyénekre, mint a fehér amerikaiakra.3 Egy egyszerű videójáték segítségével ki lehet mutatni az etnikum automatikus hatását a lövési döntésekre. A játékban afroamerikai vagy fehér amerikai célpontok fegyvereket vagy más tárgyakat tartva jelentek meg összetett háttérrel. A résztvevőknek azt a parancsot adják, hogy „lőjenek” fegyveres célpontok esetén, és hogy „ne lőjenek” fegyvertelen célpontok esetén. A résztvevők többek között gyorsabban nyomták le a lövést jelentő gombot, amikor fegyveres fekete célpontot láttak. Nagy időnyomás alatt pedig nagyobb eséllyel lőttek le fegyvertelen afroamerikaikat, mint fegyvertelen fehéreket.4

Mindez nem csak a rendőrökre igaz. Egy közismert, implicit asszociációs tesztnek nevezett módszert alkalmazva kimutatható, hogy a legtöbb angloamerikai implicit elfogultságot mutat az afroamerikaiakkal szemben.5 Egy Jennifer Eberhardt által vezetett kutatás során amerikai embereknek mutattak diasorokban elrejtett felvillanó képeket fehér és fekete bőrszínű emberekről. Mivel a felvillanó képek az észlelési küszöb alatt voltak, nem érzékelték őket tudatosan a résztvevők. Mégis a fekete emberek tudatalatti észlelése is elég volt ahhoz, hogy az utána lévő képeken megjelenő személyeket erőszakosabbnak és veszélyesebbnek lássák.6 A kutatók szerint a fekete arcok már önmagukban életre hívhatnak bűnözéssel kapcsolatos gondolatokat, vagyis a társadalmi csoportok és fogalmak között szoros kétirányú asszociációk élnek bennünk.

Sőt, még azoknál is feltárhatók implicit előítéletek, akik egyébként támogatják az antidiszkriminációs törvényeket.7 Ez meglepő, ugyanis arra utal, hogy magunk számára is ismeretlen, a megismerésünkbe kódolt torzításról van szó, nem pedig kidolgozott, rosszhiszemű rasszista nézetrendszerről. A teszt magyarul is elérhető a „projectimplicit.net” honlapon.8 Azok, akik kíváncsiak arra, hogy rendelkeznek-e nemi, bőrszínnel vagy rasszal kapcsolatos tudattalan előítéletekkel, itt utánajárhatnak.

Az implicit előítéletesség jelenléte tehát a társadalmakban jól dokumentált jelenség, azonban további kérdés az is, hogy ezek a rejtett attitűdök végül mennyire határozzák meg viselkedésünket a gyakorlatban. Mekkora tehát egy adott attitűd prediktív érvényessége a viselkedés tekintetében? A Greenwald és munkatársai által elkészített, 24 kutatást elemző metaanalízis arra az eredményre jutott, hogy az afroamerikai-angloamerikai dimenzióban az implicit attitűd és a viselkedésmódok között 0,24, azaz 6%-os a korreláció.9 Ez nem tűnik soknak, de egy igazságszolgáltatás méretű intézményrendszerben már igen is súlyos tényező. Amerikában például egy átlagos évben a tagállami bíróságok 21 millió, a szövetségi bíróságok 70 millió büntetőügyben hoznak döntést.10 Ráadásul az egyes ügyekben a bíró rengeteg aldöntést is hoz az ítélet mellett – tanúk meghallgatásáról, óvadékról, kérelmekről –, amelyeket mind érinthetnek az implicit döntések.

A jogpszichológusok azt is megvizsgálták, hogy a bírák esetében mennyire érvényesülnek tudattalan előítéleteik. Kutatásuk végül három fő következtetést támaszt alá. Először is, a bírók, akárcsak bárki más, implicit előítéletekkel rendelkeznek. Másodszor, ezek az implicit torzítások befolyásolhatják a bírák ítéleteit. Harmadszor, és ellentétben ezzel: amikor a bírák tudatában vannak saját előítéleteiknek, és motiváltak abban, hogy figyelmen kívül hagyják azokat, képesek is megtenni.11 A kutatás tehát végeredményben pozitív kicsengésű, amennyiben arra mutat, hogy megfelelő képzéssel és motivációval az igazságszolgáltatás szereplői felül tudnak emelkedni kognitív torzításaikon.

Azonban nem szabad elbíznunk magunkat. Egyrészt tény, hogy a csuklyás öltözetet és horogkeresztes karszalagot büszkén hordó, forrongó rasszizmus visszaszorult, az előítéletesség más, burkolt formái azonban ugyanolyan károsak tudnak lenni. Ingatlanügynökök például csendben is kárt tudnak okozni azzal, ha bizonyos csoportból származó ügyfeleknek csak meghatározott területen ajánlanak lakhatási lehetőségeket. Másrészt, bár az explicit előítéletesség csökken, Jolls és Sunstein arra hívja fel a figyelmet, hogy az implicit előítéletesség különös kihívást jelent a diszkriminációellenes törvények számára, mivel annak a lehetőségét veti fel, hogy az emberek kifejezetten tudtuk nélkül viselkednek máshogy bizonyos embercsoportokkal.12

A bírók továbbá másoktól függnek abban, hogy megismerjék a döntésük alapjául szolgáló tényeket. Joggal vethetjük fel a kérdést a téma vizsgálatánál, hogy ha például a rendőrök, ügyészek, tanúk, áldozatok is rendelkeznek kognitív torzításokkal a rassz, a nem, a kor vagy éppen az iskolázottság tekintetében, akkor az általuk előkészített és rájuk alapozott anyagok is már eleve tartalmazzák-e ezeket az elfogultságokat. A láncolat lavinaszerűen olvaszthatja magába az eljárás során a résztvevők egyes, akár csak apró torzításait és előítéleteit, ezzel az empirikus kutatásokból is kitűnő szignifikáns különbségeket okozva a végeredményben. Adott esetben a bíró lehet teljesen elfogulatlan, ha a hozzá eljutó tényekre az implicit torzítások lefejthetetlen rétegei rakódtak rá. Hát még, ha a bíró is alkalmazza a saját előítéleteit!

1	Smith, E. R. – Mackie, D. M. – Claypool, M. H. (2016): Szociálpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó. 245–46.
2	Rachlinski, J. J. – Johnson, S. L. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2008): Does unconscious racial bias affect trial judges. Notre Dame L. Rev. 84, 1195., 1996.
3	Correll, J. – Park, B. – Judd, C. M. – Wittenbrink, B. – Sadler, M. S. – Keesee, T. (2007): Across the thin blue line: police officers and racial bias in the decision to shoot. Journal of personality and social psychology. 92(6), 1006.
4	Correll, J. – Park, B. – Judd, C. M. – Wittenbrink, B. (2002): The police officer's dilemma: Using ethnicity to disambiguate potentially threatening individuals. Journal of personality and social psychology. 83(6), 1314.
5	Rachlinski, J. J. – Johnson, S. L. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2008): Does unconscious racial bias affect trial judges. Notre Dame L. Rev. 84, 1195., 1995.
6	Eberhardt, J. L. – Goff, P. A. – Purdie, V. J. – Davies, P. G. (2004): Seeing black: race, crime, and visual processing. Journal of personality and social psychology. 87(6), 876.
7	Rachlinski, J. J. – Johnson, S. L. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2008): Does unconscious racial bias affect trial judges. Notre Dame L. Rev. 84, 1195., 1997.
8	https://implicit.harvard.edu/implicit/hungary/
9	Az összes tanulmány közül a kutatók huszonnégyben szerény korrelációt (0,24) találtak az implicit torzításmérők és a tanulmányokban megvizsgált viselkedés között. Greenwald, A. G. – Poehlman, T. A. – Uhlmann, E. L. – Banaji, M. R. (2009): Understanding and using the Implicit Association Test: III. Meta-analysis of predictive validity. Journal of personality and social psychology. 97(1), 17.
10	Rachlinski, J. J. – Johnson, S. L. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2008): Does unconscious racial bias affect trial judges. Notre Dame L. Rev. 84, 1195., 1201.
11	Rachlinski, J. J. – Johnson, S. L. – Wistrich, A. J. – Guthrie, C. (2008): Does unconscious racial bias affect trial judges. Notre Dame L. Rev. 84, 1195., 1221.
12	Jolls, C. – Sunstein, C. R. (2006): The law of implicit bias. Calif. L. Rev. 94, 969.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero