Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

A gondolatelnyomás ironikus természete

A tárgyalás az igazság keresésének folyamata, egyes igazságok kizárásával.1 Mire is utal e látszólag ellentmondásos megállapítás? A bíróság a lehető legtöbb tény feldolgozásával a legpontosabb döntésre törekszik, de különböző természetű megfontolásokból bizonyos információk nem vagy csak korlátozottan használhatók fel a jogi eljárás során. Így például főszabályként csak a tárgyaláson hivatalosan bemutatott bizonyítékok vehetők számba, de sok jogrendszer kizárja a jogellenesen megszerzett bizonyítékok felhasználását, vagy korlátozza bizonyos tények felhasználását. Amerikában sok helyen az esküdtszékek nem használhatják fel a tanú kriminális előéletét vallomásuk szavahihetőségének megítéléséhez, illetve nem vehetnek számításba olyan „irreleváns” tanúvallomásokat, amelyek az adott ügy egyetlen tényét sem cáfolják vagy erősítik meg.2 A szövetségi bizonyítási szabályok főszabályként szintén tiltják például a „mendemonda” (hearsay) típusú, azaz hallomáson alapuló vallomások felhasználását.3 Ráadásul a mérgezett fa gyümölcse doktrína (fruit of the poisonous tree) szerint nemcsak a jogellenesen szerzett bizonyíték, de az annak folyományaként eljárásba került további bizonyítékok sem használhatók fel.4

A magyar büntetőeljárási törvény is kimondja például, hogy „nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg.” (2017. évi XC. törvény 167. § (5)) Így például a gyanúsított vallomásmegtagadással kapcsolatos jogára való figyelmeztetés kihagyása, abszolút tanúzási akadály megsértése, egyéb súlyos eljárási hibák itthon is bizonyítási tilalmat képeznek.5 Hasonló jogkövetkezményekhez vezethet általában is egyes alkotmányos jogok, a tisztességes eljárás követelményeinek megsértése, különösen az emberi méltóság, személyiségi és kegyeleti jogok vagy a magántitokhoz való jognak a megsértése.6 De vajon mennyire vagyunk képesek egy ismert információt nyomtalanul eltávolítani a tudatunkból? Egy tanú által előadott mendemondát kizárhat a bíró a bizonyítékok sorából, de vajon ki tudja-e zárni saját elméjéből is?

Megismerési rendszerünknek nemcsak a releváns információk fenntartását és szervezését, de az irreleváns információk kiszorítását is meg kell oldania.7 Arra kell emlékeznünk, ma merre parkoltuk le az autónkat, nem arra, hogy tegnap hol. Ha nem lennénk képesek erre a mentális műveletre, össze-vissza bolyonganánk az utcán, mire sokadjára megtalálnánk a kocsinkat. Felejtenünk kell ahhoz, hogy egészségesen funkcionáljunk. Bizonyos frontális agyi sérüléseknél jelentkező végrehajtási zavarok hátterében egyesek ennek a gátló kontrollnak a kiesését vélelmezik. A végrehajtási zavar abból fakad, hogy az ember ilyenkor nem tudja blokkolni a belső vagy külső ingerek által aktivált irreleváns vagy hibás keresési stratégiákat.8 Hasonló jellegű kihívás a depressziós betegeké, akik a negatív gondolataik gátlására lesznek képtelenek.9 Utóbbi példával könnyen tudunk azonosulni, hiszen mindenkit elárasztanak olykor szorongást keltő, negatív gondolatok. Többek között meditációs technikák, a légzésre fókuszáláson keresztül a gondolati folyam megszakítása, az elmetudatosság, azaz a gondolati folyamatok azonosítása és a velük való nem azonosulás gyakorlása mind javulást tudnak hozni az automatikus negatív gondolatokkal szemben.

De milyen hibahatárokon belül működnek a hétköznapi emberek, és mennyire tudjuk tudatosan irányítani a gondolatelnyomást? Gyakran megesik velünk, hogy spontán módon elfelejtünk vagy figyelmen kívül hagyunk fontos információkat döntéseink során. Ez látszólag senkinek sem okoz különösebb nehézséget. Ezzel szemben akkor, amikor szándékosan akarjuk megtenni ugyanezt, jóval nehezebben fog menni! A hétköznapi jelenséget, mely szerint egy tudattartalom tudatos elnyomása csak erősíti a tartalom felszínre törésének esélyét, „ironic process theory”-nak hívja a pszichológia.10 Ennek az egyik oka, hogy a tudatos gondolatelnyomás közben monitorozzuk mentális terünket, hogy lecsapjunk a felbukkanó tartalomra. Ehhez azonban az összehasonlítás céljából fenn kell tartani a hozzáférést a tiltott gondolathoz is, hiszen így tudjuk csak megállapítani, melyik tartalom van tiltólistán.11 Hogyan tudná a rendőr felismerni és lekapcsolni a körözött személyt, ha nem lenne a kezében legalább egy portré róla. Paradox módon ezzel a hozzáférhetőséggel nagyon közel kerül az elnyomott gondolat a tudatos síkhoz, gyakran betörve oda és elárasztva a gondolkodásunkat.12

Vegyünk például egy leszokófélben lévő alkoholistát, aki próbál nem gondolni egy jó pofa hideg sörre. Néha a következő megállapítást teszi: „már öt órája nem is gondoltam a sörre”.13 Az ilyen nem kívánt tartalom folyamatos monitorozása gyakran épp az ellenkező hatást éri el: újra és újra eszünkbe juttatja az ínycsiklandó hideg sör belső képét. Hasonló jelenség figyelhető meg bírói utasításoknál is. Amikor a bíró az esküdtszéket arra instruálja, hogy hagyjanak figyelmen kívül bizonyos információkat, azzal paradox módon még inkább előtérbe helyezi az adott tényt, megnehezítve annak figyelmen kívül hagyását.

Az egyik kísérletben esküdtszéki szolgálatra jogosult felnőtteknek kellett egy baleset feltételezett tárgyalásának hangfelvételét meghallgatniuk, majd dönteniük az ügyben.14 A vizsgálati alanyokat három esküdtszéki csoportra osztották. A három csoport ugyanazt a tárgyi anyagot vizsgálta felül, kivéve az alperes biztosítási fedezetének kérdését. A felelősség minden esetben egyértelmű volt; a harminc különböző esküdtszék közül huszonnyolc a felperesnek adott igazat.15 Az első csoportnak azt az információt adták, hogy az alperesnek nincs biztosítása, itt átlagban 33 000 dollár kártérítést ítéltek meg a felperesnek. A második csoportnak azt mondták, hogy az alperesnek van biztosítása. Ezek az esküdtszékek 37 000 dollárt ítéltek meg a felperesnek. A harmadik csoportba tartozók megtudták, hogy az alperes biztosított, de a benyújtott kifogás alapján itt kizárták a bizonyítékok közül ezt a tényt, és a bíró utasította az esküdteket, hogy hagyják figyelmen kívül az információt. Ebben az esetben a felperesnek átlagosan 46 000 dollárt ítéltek meg, tehát 13 000 dollárral többet, mint amikor nem volt biztosítva, és 9 000 dollárral többet, mint amikor kiderült, hogy van biztosítása, de nem emeltek kifogást.16 A figyelmen kívül hagyandó információ éppen azzal került a figyelem központjába, és befolyásolta a döntést, hogy kizárták.

A gondolat elnyomása ráadásul csak a probléma egyik dimenziója. Elképzelhető ugyanis, hogy a tudatos térből sikeresen kiűzünk egy tartalmat, az azonban különböző pszichés mechanizmusokon keresztül továbbra is szennyezi az új információk megismerését és tárolását. Hogyan lehetséges ez? Egyáltalán mi történik akkor, amikor a tudatunkba behatol egy információ? Hogyan jönnek létre és viselkednek a mentális reprezentációk elménkben? Az emberi kogníció alapvető mechanizmusainak megértése nemcsak a fenti szabályozási kérdésekben, hanem általánosságban is hasznos adalékkal szolgál a jogi gondolkodás fejlődése tekintetében.

1	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345., 1952.
2	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345., 1954.
3	Federal Rules of Evidence: 801-03 – https://www.rulesofevidence.org/article-viii/rule-802/ (Letöltve: 2019. 11. 21.)
4	Silverthorne Lumber Co. v. United States. 251 U.S. 385 (1920)
5	Zsigmond, C. (2019): Bizonyítási tilalmak gyakorlati kérdései a nyomozási gyakorlatban. Belügyi Szemle. 67 (7-8), 177–188.
6	Összefoglaló vélemény – Az ítéleti bizonyosság elméleti és gyakorlati kérdései, Dátum: 2018. január 29. Kollégium: Polgári Kollégium, 99.
7	Racsmány, M. – Szendi, I. (2001): „Ne gondolj a fehér medvére!” Az emlékezeti gátlás neuropszichológiája. Magyar Pszichológiai Szemle. 55(4), 417–434., 420.
8	Racsmány, M. – Szendi, I. (2001): „Ne gondolj a fehér medvére!” Az emlékezeti gátlás neuropszichológiája. Magyar Pszichológiai Szemle. 55(4), 417–434., 419.
9	Racsmány, M. – Szendi, I. (2001): „Ne gondolj a fehér medvére!” Az emlékezeti gátlás neuropszichológiája. Magyar Pszichológiai Szemle. 55(4), 417–434., 422.
10	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345., 1960.
11	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345., 1962.
12	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345., 1962.
13	Kelly, A. E. – Nauta, M. N. (1997): Reactance and Thought Suppression, 23 Personality & Soc. Psychol. Bull. 1123, 1123. (emphasis omitted). Idézi: Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345., 1962–63.
14	Broeder, D. W. (1959): The University of Chicago Jury Project, 38 Neb. L. Rev. 744, 75–354.
15	Wistrich, A. J., Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345., 1970.
16	Broeder, D. W. (1959): The University of Chicago Jury Project, 38 Neb. L. Rev. 744, 753–54., 754.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero