Czabán Samu

Jog, pszichológia, társadalom

Rejtett kölcsönhatások

Számíthat-e egy áldozat szexuális előélete? A „rape-shield” törvények

Az áldozatok szexuális előélete és annak jelentősége szexuális jellegű bűncselekmények esetén régóta vita és jogi reform tárgya az Amerikai Egyesült Államokban.1 A keresztkérdések (cross-examination) során a felek gyakran próbálnak láthatóvá tenni vagy bizonyítékként felhozni olyan információkat, amelyek az áldozat szexuális múltjával kapcsolatosak. A törvények hagyományosan elő is írták, hogy a sértett szexuális élete fel legyen tárva, ezt ugyanis releváns ténynek tekintették a vád hitelessége szempontjából.2

Abban ma nincs egyetértés, hogy az aktív múlt milyen asszociációkat indít el az emberekben. Az ódivatú nézet szerint egy „tiszta” előéletű nő például inkább képes „ellenállni” a vádlottnak, és inkább rendelkezik hihető követelésekkel a per során. De a promiszkuitásból ennek pont az ellenkezőjére is következtethetünk. Ha valakinek sok partnere volt, és korábban egyik ellen sem emelt vádat, talán sokkal logikusabb, hogy az aktuális együttlétnél tényleg hiányzott a konszenzus.3 Ezeket a nem túlságosan ízléses spekulációkat elkerülendő számos tagállam hozott úgynevezett „rape-shield” törvényeket, amelyek limitálják vagy tiltják a szexuális előélet bizonyítékként való felhasználását.4 Mennyire tudnak vajon a bírák megfelelni a „rape-shield” kitételeknek és elvonatkoztatni az előélettől?

Ms. Smith egyetemi hallgató egy kollégiumi buliban állítása szerint erőszak áldozata lett. Az esemény után két órával feljelentést tett. A lányt kikérdező rendőr jelentésében az állt, hogy miközben a lány elmesélte a történetet, láthatóan ideges volt, emellett az orvosi vizsgálat során sérüléseket találtak a sértett combján. A vádlott nem túl meglepő módon azt vallotta, hogy az együttlét konszenzuális volt. Noha a férfinak korábban volt néhány egyéjszakás kalandja, nem volt senkivel erőszakos. Az ügy sok más ténye mellett a vádlott az ítélkező bírók egy részénél kérvényezi több tanú meghallgatását is, amivel bizonyítani szeretné, hogy Ms. Smithnek jól megérdemelt hírneve volt a promiszkuitás terén. Korábbi szobatársa szerint már „pár sörtől megszabadult a gátlásaitól, és lefeküdt az első sráccal, aki szembejött”, egy másik barátja szerint pedig „minden vasárnap más koliban ébredt föl”. Az ügyre az arizonai rape-shield statútum volt alkalmazandó, amely szexuális bűncselekmények esetén tiltja az áldozatok tisztaságával kapcsolatos bizonyítékok értékelését. Vajon befolyásolta-e a bírák döntését érdemben a kizárandó információ?

A bírák legnagyobb része helyesen alkalmazta a törvényt, és az alapján ki is zárta a tanúvallomások felvételét a per hivatalos iratai közül.5 A kérdés az volt, a nő szexuális előéletének való kitettség hatott-e a végső döntésre, illetve hatott-e a kizárás ellenére is. A válasz mindkét kérdésre az, hogy igen, szignifikánsan befolyásolta az ítéleteket. Míg a sértett szexuális előéletével nem foglalkozó bírák 49,1%-a, tehát a fele elítélte a vádlottat, a másik csoportban lévő, azaz a szexuális előéletet ismerő bíróknak csak a 20%-a ítélte el a vádlottat.6 Tették ezt úgy, hogy a bírák kizárták a szexuális előéletre vonatkozó tanúvallomásokat mint bizonyítékot, tehát formálisan ugyanazon tények alapján ítélkeztek; az elítélés aránya mégis közel 30 százalékponttal csökkent. Itt úgy néz ki, a bírák a törvény előírásai ellenére sem tudtak ellenállni a mentális szennyeződésnek.

1	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345., 1298.
2	Anderson, M. J. (2002): From chastity requirement to sexuality license: Sexual consent and a new rape shield law. Geo. Wash. L. Rev. 70, 51. 1.
3	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345. 1299.
4	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345., 1299.
5	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345., 1301.
6	Wistrich, A. J. – Guthrie, C. – Rachlinski, J. J. (2005): Can judges ignore inadmissible information? The difficulty of deliberately disregarding. University of Pennsylvania Law Review. 1251–1345., 1302.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 127 6

E könyv egy mélyreható átalakulás gyakran rejtve maradó történetét tárja fel. Bemutatja, milyen sokféleképpen fonódik össze a pszichológia, a jog és a társadalom működése. Elemzi, miként alkalmazzák a piacok és az államok egyre tudatosabban a pszichológia eszköztárát a viselkedésformálásra – olyannyira, hogy mára a kognitív szabadság jogi védelmének újragondolása is szükségessé vált.

Lehet-e a jog igazságosabb, ha érti az embert? És lehet-e a pszichológia társadalmibb, ha ismeri a szabályokat? Dr. Czabán Samu jogpszichológia-kutató tíz éve keresi erre a választ, nemcsak az íróasztal mögött, hanem társadalmi intézményekben, közösségekben, emberek között is. A kötet ezen interdiszciplináris vállalkozás legjobb pillanatait mutatja be. Kitér az igazságszolgáltatás kognitív kihívásaira: hogyan befolyásolja a bírói döntéseket a tanúk és vádlottak megjelenése, a bizonyítékok sorrendje vagy akár az időjárás. Felveti a kérdést, hogy mit jelent a modern neurojog, és valóban felelőssé tehető-e az ember döntéseiért, vagy mindannyian csupán agyunk önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Szó esik arról is, miért nem eredményeznek a választások feltétlenül felelős kormányzást, miért mítosz az emberi önzőség, és miért nem bízhatunk meg saját emlékeinkben.

A pszichológia észrevétlenül átírja az emberről alkotott képünket, a társadalom nagy egészétől a személyes életünkig. Mindannyian osztozunk azokban a kognitív torzításokban, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat, és amelyekkel, miután napvilágra kerültek, visszaélhet bármely hatalom. A psziché törvényei előtt mindenki egyenlő, így egyéni és társadalmi önvédelmünket is edzenünk kell.

Hivatkozás: https://mersz.hu/czaban-jog-pszichologia-tarsadalom//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero