MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól IV.
Karvasy Ágoston (1809–1896)
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1329pmtat_854/#m1329pmtat_854 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1329pmtat_854/#m1329pmtat_854)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1329pmtat_854/#m1329pmtat_854)
Karvasy Ágoston államtudós, közgazdász, egyetemi tanár, királyi tanácsos, 1809. május 1-jén Győrben született Karpf (egyes források szerint: Karpff) Ágoston néven. (Keresztnevét egyszer-egyszer Ágost alakban is említik a források.) Atyja, id. Karpf Antal, neves orvos volt Győrben. Karvasy (Karpf) Ágoston bátyja, Karpf Antal (1807–1836) orvosprofesszor volt.1 Másik testvére volt a közelebbről nem ismert születési idejű és fel nem dolgozott életpályájú ügyvéd, Karpf Sándor.2 Karvasy Ágoston középfokú tanulmányait Győrben végezte. Ezt követően, 1828 és 1830 között patvaria keretében szerzett joggyakorlatot. 1830-ban szerzett ügyvédi oklevelet. 1832-ben a Pesti Királyi Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet nyert 1832. augusztus 11-én. Fennmaradt latin nyelvű vizsgatézis nyomtatványa is. A jogi doktori oklevele elnyerésének időpontja a vizsgatézis nyomtatványból derült ki.3 Ugyanebben az évben kezdte meg Pesten ügyvédi pályáját, melyet 1835-ig folytatott.4
Fivére, Karpf Antal (1807–1836) orvostudományból, továbbá sebészetből és filozófiából szerzett egyetemi képesítést. Karpf Ágoston bátyja 1835-ben az Innsbrucki Egyetemen lett a kórtan (patológia) és a kezeléstan (terápia) professzora. A megerőltetett szellemi tevékenység aláásta Karpf Antal egészségét, és gégebaja miatt Magyarországra tért vissza, ahol hamarosan szülei karjai között meghalt. Az eset mind a szülőket, mind Karpf Antal öccsét, Karpf Ágostont, valamint testvérét, Karpf Sándort is megrázta.5
1838-ban Karvasy Ágoston (ekkor még Karpf Ágostont) a nagyváradi királyi jogakadémia Politikai Tudományok és Magyar Váltójog Tanszékére nyert kinevezést. (A korszakban a politikai tudományok az államtudományokat jelentették, foglalták magukba.) Később, 1838-ban Beke Farkas (1774–1838) jogakadémia tanár halálával a győri jogakadémiára kérte át magát. (Beke Farkas is tanított korábban a nagyváradi jogakadémián, illetőleg a kassai jogakadémián egyaránt.) Érdekesség, hogy meghívottként korábban testvére, Karpf Sándor is oktatott a győri jogakadémián.6 Győrben, szülővárosában, a jogakadémián 1838 és 1848 között oktatott. Időközben családnevét 1842-ben Karpfról (forrásszerűen: Karpffról) Karvasyra változtatta.7 Karvasy Ágoston volt az első, aki a politikai tudományokat (azaz az államtudományokat) magyar nyelven művelte.8 Két tudományos kutatóutat is tett Németországba. Érdemei elismeréseként magyar nemességet nyert.9
A Magyar Tudományos Akadémia 1846. december 18-án – 37 éves korában – választotta levelező tagjává.10 Székfoglaló értekezését A nemzeti képviseletről címmel11 1847. június 28-án tartotta, amely ugyanebben az évben az Akadémiai Értesítőben jelent meg.12 1848-ban a forradalom- és szabadságharcban fellépett az ifjúság mellett,13 ezért 1849-ben katonai törvényszék elé idézték több más jogtanárral együtt.14
Később, 1849 és 1868 között a pesti tudományegyetemen a politikai tudományok (államtudományok), valamint a váltó- és kereskedelmi jog15 nyilvános rendes tanára.16 1863-ban királyi tanácsosi címet nyert.17 Ezt követően, 1864 és 1865 között a pesti tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja volt.18 Az 1868-as nyugalomba vonulását követően Bécsben élt, ahol 1896. január 21-én hunyt el 86 évesen.19 Halála után emlékbeszéd – az MTA főtitkári felkérés ellenére – nem készült róla.20
Karvasy munkásságának feldolgozottsága kapcsán többen utalnak hiányosságokra,21 azonban mind az államtudományi területen,22 mind a közgazdaságtani területen23 született a tárgykörre vonatkozó másodlagos irodalom. A politikai tudományok, azaz az államtudományok területén a korábban már idézett magyar nyelvű, háromkötetes monográfiája kapcsán24 a másodlagos irodalom elismeri elsőségét (hozzátéve, hogy a XVIII. századi magyar kameralisztika- és políciatudományban [alapvetően, de nem kizárólagosan rendészeti alapú állam,- pénzügy,- közgazdaság- és közigazgatástudományban] figyelemre méltó latin nyelvű nyomtatott, illetve kéziratos magyar nyelvű előzmények voltak).25 Horváth Pál egyenesen a hazai politológia (politika) alapjainak lerakójaként jellemzi Karvasyt.26
Koi Gyula
| 1 | Id. Szinnyei József: Karvasy Ágoston [szócikk]. In: Id. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. Itzés – Kempner. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1897a 1129–1132. |
| 2 | Kállay István: Karvasy [Ágoston] Győrött. In: Mezey Barna (szerk.): Eckhart Ferenc emlékkönyv. Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 2004. 142. Szabó Imre és Horváth Pál kutatásaira: Kállay (2004) 141. |
| 3 | Karpf, Augustus: Assertiones ex universa jurisprudentia et scientiis politicis quas regia ac celeberrima Scientiarum Universitate Hungarica superatis rigorosis examinibus pro consequenda juris universi doctoratus laurea nutu et auctoritate magnifici domini directoris et I. Facultatis Juridicae publice propugnandas suscepit --.--juratus causarum advocatus disputabitur in Palatio majori Universitatis Die [11] Augusti 1832. Pest, Beimel József, 1832. 7. A vizsgatézis-nyomtatványra: Koi Gyula (2005): Adatok 1800 utáni jogirodalmi könyvkiadásunkhoz. Könyvészetileg ismeretlen nyomtatványok az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar kari könyvtárában valamint az ELTE Egyetemi Levéltárában. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae 47 (2005) 261. |
| 4 | Id. Szinnyei (1897a) 1129–1132. |
| 5 | Id. Szinnyei József: Karpf Antal [szócikk]. In: Id. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. Itzés – Kempner. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1897b 1120. |
| 6 | Kállay (2004) 141. |
| 7 | „Ő cs. k. [császári és királyi] felsége Karpff Ágostonnak, a győri kir. academiában [győri királyi jogakadémiában] a politikai tudományok és váltójog tanítójának vezetéknevét Karvasyra változtathatni kegyelmesen megengedé.” Pesti Hírlap, 2. évf. (1842) 194. sz. 1. (1842. november 10.). Idézi: Szigeti Endre (1991): Karvasy Ágoston. In: Bárányné Szabadkai Éva – Mihalik Endre (szerk.) - Orosz Róza – Oroszi Sándor – Sipos Béla – Szigeti Endre: Magyar közgazdászok arcképvázlatai. Karvasy Ágoston, Kautz Gyula, Heller Farkas, Háy László. Kézirat. Budapest, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 1991. 66-67. URL: https://mek.oszk.hu/05400/05405/html/kozgazfirkak0002.html (utolsó megtekintés: 2025.03.28.). Közgazdasági (f)irkák sorozat 68. |
| 8 | Fő műve: Karvasy Ágoston: A politikai tudományok rendszeresen előadva. I. Alkotmányi politika, az általános igazgatási politika, az igazságszolgáltatási politikai és a políciatudomány. II. A státusgazdasági tudomány. III. A finánctudomány. Győr, Özv. Streibig Klára, 1843-1844. 163, 158, 91. (Második kiadás (I-II. kötet) 1845. 321; Második, bővített kiadás (II–III. kötet) 1847. 291). Ebből a korszakából való még: Karvasy Ágoston: A magyar váltójog. Győr, Özv. Streibig Klára, 1846. 166. |
| 9 | Id. Szinnyei (1897a) 1129. |
| 10 | Id. Szinnyei (1897a) 1129–1130.; Markó László: Karvasy Ágoston [szócikk]. In: Balogh Margit-Burucs Kornélia-Hay Diana-Markó László: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002 II. I-P. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ-Tudománytár, 2003. 636. |
| 11 | Id. Szinnyei (1897a) 1129. |
| 12 | Markó (2003) 636. |
| 13 | Szabó Imre: [Karvasy Ágostonra vonatkozó részek]. In: Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon. Lekt.: Beér János-Fogarasi Béla. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1955. 161-162.; Kállay (2004) 146. |
| 14 | Horváth Pál: [Karvasy Ágostonra vonatkozó részek]. In: Horváth Pál: Tudománytörténeti és módszertani kérdések a jogtörténet köréből. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1974. 214–215. Az előbb említett (nagyrészt Frank Ignác (1788-1850) magánjogász, az MTA levelező tagja (1847) életművével foglalkozó) művéhez hasonló munkája: Horváth Pál: Egyetemtörténeti tanulmányok. (Adalékok a modern felsőoktatási rendszerek kifejlődéséhez.) Budapest, ELTE ÁJK Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszék, 1973. 482. |
| 15 | Művei e korszakban a témakörben: Karvasy Ágoston: A közönséges váltórendszabály. Toldatul [kiegészítésül]A magyar váltójog című munkához. Buda, Egyetemi Nyomda, 1850. 48.; Karvasy Ágoston: A váltójog. A közönséges váltórendszabály és a még fennálló magyar váltótörvények szerint. Pest, Heckenast, 1852. 43; Karvasy Ágoston: A váltójog főleg kereskedelmi és ipartanodák számára. A közönséges váltórendszabály és a még fennálló magyar váltótörvények szerint. Pest, Heckenast, 1853. 205 (Második, bővített kiadás magyar-német párhuzamos szöveggel: 1857. 247) |
| 16 | Id. Szinnyei (1897a) 1129.; Markó (2003) 636. |
| 17 | Id. Szinnyei (1897a) 1129. |
| 18 | Markó (2003) 636. |
| 19 | Id. Szinnyei (1897a) 1129.; Markó (2003) 636. |
| 20 | Szigeti (1991) 15–16. |
| 21 | „A szokásos (vagy elvben lehetséges) eljárások: először is felkutatjuk és elolvassuk a kutatott szerző lehetőleg valamennyi írását, majd a kutatott szerzőt kutatók valamennyi idevágó dolgozatát. Ebből már kijöhet valami. Lehet ugyanezt fordítva is csinálni, aminek az, az előnye, hogy a kutatott szerző műveit esetleg jól használható prekoncepció birtokában, megfelelő előzetes szelekció után, vagyis kisebb munkaráfordítással tanulmányozhatjuk, ami nem kis előny. Elképzelhető persze másfajta eljárás is, amely csak a kutatott szerző munkásságának feldolgozására épít és minden egyebet a kutató, saját kútfejéből merít. Itt azonnal tenni kell néhány megjegyzést: a módszer tiszteletet ébreszt, mert teljesen önálló teljesítményre vezet; ugyanakkor a módszer hibás is, mert esetleg a spanyolviasz újbóli feltalálását eredményezi, ami felesleges, de rosszabb esetben káros is, mert elképzelhető, hogy a már felhalmozott tudás figyelmen kívül hagyásával előállított szer még egy díszdoktori oklevél lepecsételésére sem lesz alkalmas. Mindemellett előadódhat, hogy valaki az utóbbi módszert választja. Ez eredhet a kutató önhittségéből, mazochizmusából, vagy a körülmények kényszeréből. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy midőn ez utóbbi eljárást választom, pusztán a kényszernek engedek. Más szóval, eltekintek a Karvasyról szóló irodalom feldolgozásától, bemutatásától és felhasználásától, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen nem létezik, vagy szerényebben szólva, ilyet nem találtam.” Szigeti (1991) 13–14. Utal Karvasy vonatkozásában Szabó Imre (1912–1991) és Horváth Pál (1928–2021) korábbi kutatásaira Kállay István, aki mindazonáltal megjegyzi Karvasy kapcsán: „Karvasy műveit olvasva, munkáiban elmélyülve, örömmel változtatom meg koncepciómat, a szerző nem »kismester«, hanem egy nagy formátumú személyiség és komoly szakember, akinek néhány kötetét ma is ajánlani lehet a jogot tanuló ifjúságnak.” Kállay (2004) 142. Szabó Imre és Horváth Pál kutatásaira: Kállay (2004) 141. Szabó és Horváth műveire: Szabó (1955) 161-162.; Horváth (1974) 214–215. |
| 22 | Szaniszló József: Karvasy Ágoston. In: Szaniszló József: A közigazgatás-tudomány oktatásának és tanszékeinek története az ELTE Jog – és Államtudományi Karán 1777 – 1977 között I. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Államigazgatási Jogi Tanszéke, 1977. I. 135-142., 192-202.; Arczt Ilona: Karvasy Ágoston. In: Arczt Ilona: A „Politika tudományok” oktatása a budapesti egyetem (ELTE) Jogi Karán és elődintézményeiben. A „Politico-Cameralis,” a „Politikai Tudományok” és a „Politikai” (Alkotmányi és Közigazgatási) Tanszék története (1769-1948). Budapest, Rejtjel, 2004. 68-75.; Koi Gyula: [Karvasy Ágostonra vonatkozó részek]. In: Koi Gyula: Évszázadok mezsgyéjén. Négy magyar közigazgatás-tudós útkeresése és életpéldája. Zsoldos Ignác (1803-1885) Récsi Emil (1822-1864) Concha Győző (1846-1933) Magyary Zoltán (1888-1945). Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2013. 32-32., 62-62., 82-82., 91-91.; Koi Gyula: Karvasy Ágoston. In: Koi Gyula: A közigazgatás-tudományi nézetek fejlődése. Külföldi hatások a magyar közigazgatási jog és közigazgatástan művelésében a kameralisztika időszakától a Magyary-iskola koráig. Budapest, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, 2014. 174–179. |
| 23 | Szigeti (1991) 13–74. |
| 24 | Karvasy (1843-1844) I-III. |
| 25 | Szaniszló (1977) I. 199–200.; Arczt (2004) 69–71.; Koi (2013) 32., 62., 82., 91.; Koi (2014) 175–178. Karvasy nézeteit megkésettként jellemzi: Takács Péter: [Karvasy Ágostonra vonatkozó részek]. In: Takács Péter: Államtan. A modern állam elmélete. Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2012. 30-31. |
| 26 | Horváth Pál: Idézi: Kállay (2004) 145. |
| 27 | Karvasy Ágoston: Népszerű nemzetgazdaságtan, a mívelt [művelt] rendek szükségeihez [szükségleteihez] alkalmazva. Pest, Emich Gusztáv, 1861. 298; (Második kiadás: 1864. 298; harmadik, javított és bővített kiadás: 1867. 433; negyedik, javított és bővített kiadás: 1867. 466); Karvasy Ágoston: Az államháztartási, vagyis pénzügyi tudomány. Pest, Emich Gusztáv, 1862. 207. (Második, javított és bővített kiadás: 1866. 231; harmadik, átdolgozott kiadás: 1871. 244). |
| 28 | Markó (2003) 636. |
| 29 | Karvasy Ágoston: A közrendészeti tudomány. Pest, Emich Gusztáv, 1862. 162. (Második, tökéletesített, és bővített kiadás: 1866. 180; harmadik, átdolgozott kiadás: 1870. 232). Sallai János: A magyar rendészet úttörője, Karvasy Ágoston Magyar Rendészet 14 (2015) 6. 113–118. |
| 30 | Sallai János: Karvasy Ágoston, és a finánctudomány. In: Czene-Polgár Viktória-Szabó Andrea-Zsámbokiné Fricsovszky Ágnes: A „finánctudomány” művelői Szent Máté [apostol]tól [Kr. u. 1-74] Berg Ottóig [1895–1974]. Pécs, Kronosz Kiadó, 2021. 75–80. |
Tartalomjegyzék
- PORTRÉK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TAGJAIRÓL IV.
- Impresszum
- Előszó
- Andorka Rudolf (1931–1997)
- Id. Andrássy Gyula (1823–1890)
- Ifj. Andrássy Gyula (1860–1929)
- Angyal Pál (1873–1949)
- Apáthy István (1829–1889)
- Balogh Jenő (1864–1953)
- Balogh Tamás (1905–1985)
- Bengt Broms (1929–2023)
- Bernát István (1854–1942)
- Bertha Sándor (1796–1877)
- Déchy Mór (1851–1917)
- Duka Tivadar (1825–1908)
- Finkey Ferenc (1870–1949)
- Gratz Gusztáv (1875–1946)
- Greguss Gyula (1829-1869)
- Grünwald Béla (1839–1891)
- György Endre (1848–1927)
- Gyurikovits György (1780–1848)
- Hegedüs Lajos Candid (1831–1883)
- Hegedüs Lóránt (1872–1943)
- Hekler Antal (1882–1940)
- Heller Erik (1880–1958)
- Herczeg Ferenc (1863–1954)
- Joannovics György (1821–1909)
- Jókai Mór (1825–1904)
- Karvasy Ágoston (1809–1896)
- Kautz Gyula (1829–1909)
- Kazinczy Ferenc (1759–1831)
- Kazinczy Gábor (1818–1864)
- Kerkapoly Károly (1824–1891)
- Kolosváry Bálint (1875–1954)
- Kolosváry Sándor (1840–1922)
- Kovács István (1921–1990)
- Kulcsár Kálmán (1928–2010)
- Kuncz Ödön (1884–1965)
- Ladányi Gedeon (1824–1886)
- Lévay József (1825–1918)
- Nagy Ernő (1853–1921)
- Petrovics Elek (1873–1945)
- Petrovics Frigyes Keresztély (1799–1836)
- Pompéry János (1819–1884)
- Rákosi Jenő (1842–1929)
- Salamon Ferenc (1825–1892)
- Franz Anton Schiefner (1817–1879)
- Schönherr Gyula (1864–1908)
- Szabó Dénes (Denis Szabo) (1929–2018)
- Szabó Imre (1912–1991)
- Szarvas Gábor (1832–1895)
- Széchenyi Bertalan (1866–1943)
- Székely György (1924–2016)
- Szilágyi Dezső (1840–1901)
- Szilágyi Sándor (1827–1899)
- Szinovácz György (1807–1867)
- Teleki Ferenc (1785–1831)
- Teleki Géza (1843–1913)
- Teleki Pál (1879–1941)
- Tisza István (1861–1918)
- Tisza Kálmán (1830–1902)
- Virozsil Antal (1792–1868)
- Weltner Andor (1910-1978)
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 167 2
E hiánypótló és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal nagy érdeklődésre számot tartó mű, a 2021. évben indult és kedvező fogadtatásra talált sorozat folytatása, annak negyedik kötete. A kötetben többségükben hazai (magyarországi), a jogtudomány, s ezen belül a római jog, a kánonjog, a jogtörténet, a magánjog, a nemzetközi köz- és magánjog, a jogbölcselet (jogfilozófia), a közjog (korabeli kifejezéssel élve államtudomány), illetve alkotmányjog, a közigazgatási jog, a büntetőjog, az eljárásjogok, továbbá a közgazdaságtudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandó életművet hátrahagyó, kimagasló jelentőségű művelőinek életrajza és sok esetben nemzetközileg is ismert és nagyra értékelt munkásságának átfogó, értékelő jellegű elemzése kapott helyet.
Hivatkozás: https://mersz.hu/hamza-portrek-a-magyar-tudomanyos-akademia-tagjairol-iv//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
