„A szokásos (vagy elvben lehetséges) eljárások: először is felkutatjuk és elolvassuk a kutatott szerző lehetőleg valamennyi írását, majd a kutatott szerzőt kutatók valamennyi idevágó dolgozatát. Ebből már kijöhet valami. Lehet ugyanezt fordítva is csinálni, aminek az, az előnye, hogy a kutatott szerző műveit esetleg jól használható prekoncepció birtokában, megfelelő előzetes szelekció után, vagyis kisebb munkaráfordítással tanulmányozhatjuk, ami nem kis előny. Elképzelhető persze másfajta eljárás is, amely csak a kutatott szerző munkásságának feldolgozására épít és minden egyebet a kutató, saját kútfejéből merít. Itt azonnal tenni kell néhány megjegyzést: a módszer tiszteletet ébreszt, mert teljesen önálló teljesítményre vezet; ugyanakkor a módszer hibás is, mert esetleg a spanyolviasz újbóli feltalálását eredményezi, ami felesleges, de rosszabb esetben káros is, mert elképzelhető, hogy a már felhalmozott tudás figyelmen kívül hagyásával előállított szer még egy díszdoktori oklevél lepecsételésére sem lesz alkalmas. Mindemellett előadódhat, hogy valaki az utóbbi módszert választja. Ez eredhet a kutató önhittségéből, mazochizmusából, vagy a körülmények kényszeréből. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy midőn ez utóbbi eljárást választom, pusztán a kényszernek engedek. Más szóval, eltekintek a Karvasyról szóló irodalom feldolgozásától, bemutatásától és felhasználásától, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen nem létezik, vagy szerényebben szólva, ilyet nem találtam.” Szigeti (1991) 13–14. Utal Karvasy vonatkozásában Szabó Imre (1912–1991) és Horváth Pál (1928–2021) korábbi kutatásaira Kállay István, aki mindazonáltal megjegyzi Karvasy kapcsán: „Karvasy műveit olvasva, munkáiban elmélyülve, örömmel változtatom meg koncepciómat, a szerző nem »kismester«,

hanem egy nagy formátumú személyiség és komoly szakember, akinek néhány kötetét ma is ajánlani lehet a jogot tanuló ifjúságnak.” Kállay (2004) 142. Szabó Imre és Horváth Pál kutatásaira: Kállay (2004) 141. Szabó és Horváth műveire: Szabó (1955) 161-162.; Horváth (1974) 214–215.