Kalabay László, Torma Kálmán, Vörös Krisztián (szerk.)

Családorvosi ismeretek

Előadás és fakultációs jegyzet

A rossz hír közlése

Rossz hír alatt általában olyan diagnózisokat értünk, melyeket a páciensek a jövőjüket komolyan és negatívan befolyásoló betegségként élnek meg. Bár számos betegség prognózisa rossz, leggyakrabban a daganatos betegségek diagnózisát fogadják rossz hírként a páciensek. Az orvosi hivatás legnehezebb feladati közé tartozik ezen diagnózisok közlése. A beteg pontos tájékoztatását azonban a törvény írja elő. A beteg előtti titkolózás így nem elfogadható, nem etikus és nem is célszerű. A beteg úgyis megérzi, hogy baj van, titkolózásunkkal elveszítjük bizalmát és csak a félelmeit növeljük. A rossz kommunikáció nem csak elégedetlenséget szül. Daganatos betegek körében rosszabb pszichoszociális és klinikai eredményeket hozott, pl. a fájdalomkontroll vagy az adherencia területén.

A rossz hír közlése komplex feladat. A pontos tájékoztatás mellett fel kell ismerni és reagálni kell a beteg érzelmeire, segíteni kell megbirkózni a stresszhelyzettel, meg kell próbálni bevonni a beteget a konzultációba, és fenn kell tartani a reményt is.

A tájékoztatást mindig szóban kell adni, sosem telefonon, vagy írásban. Lehetőleg minél előbb kerítsünk sort a konzultációra; az aggodalommal teli várakozás rosszabb lehet, mint maga a diagnózis. Fontos, hogy biztosítsunk kellően hosszú időt a konzultációra, amit teljes egészében a betegnek szentelünk, a zavaró tényezők (pl. telefon) kizárásával. Biztosítsuk a betegeket, hogy amennyiben kérdése maradt bármikor visszatérhet. Még a beteg érkezése előtt készüljünk fel pontosan a betegségéből, leletekből. Ha valamiben szakmailag bizonytalanok vagyunk, nézzünk utána.

Elsőnek tájékozódjunk, hogy mennyit tud a beteg a diagnózisról. Könnyebb a dolgunk, ha a beteg már sejti a rossz hírt, ilyenkor elég helybenhagyni, megerősíteni feltételezéseit. Amennyiben a beteg gyanútlan, először figyelmeztessük a várható rossz hírre (O: … „Komolyabb betegséget találtunk, mint amire számítottunk”…), vagy kérjük meg, hogy ne egyedül jöjjön a vizitre, hanem hozzátartozóval. Célszerű a negatív szavak helyett, inkább a pozitívakat tagadni, így kevésbé hangzanak súlyosnak a kijelentések („rossz lett az eredmény” helyett „nem lett jó az eredmény”).

Ha a beteg kész elfogadni a súlyos betegség tényét, eufémizmusok során át jussunk el a végleges diagnózisig (O: … „Találtunk a vastagbélen egy szűkületet”… „daganatnak bizonyult”… „sajnos rosszindulatú”…).

Sok beteg próbálja tagadni kezdetben a súlyos betegség lehetőségét (B: … „Biztos nem súlyos, elmúlik majd”…), ilyen esetben mutassunk rá az ellentmondásokra (O: … „A panaszok nem javultak, a vérszegénység romlott”…). Ha ekkor látunk rést a tagadáson (B: … „Lehet, hogy tényleg komolyabb, mint gondoltam”…), kérdezzünk rá szeretne-e részletesebben hallani betegségéről. Ha a beteg tagadása nem gyengül, részletesen nem akarja megbeszélni, lépjünk tovább a teendők megbeszélésére.

A diagnózis elhangzása után hagyjunk időt a betegnek átgondolni a hallottakat. Próbáljuk meg felmérni, hogy mennyi részletet szeretne hallani a páciens (általában a nők, a fiatalok és az iskolázottabbak szeretnének többet tudni). Amennyiben a betegség okai is szóba kerülnek, semmiképp se legyünk ítélkezők, pl. egy dohányos tüdőrákja esetében.

Beszéljük meg aggodalmait, válaszoljunk kérdéseire. A beteg érzelmeire empatikus reagálással csökkenthetjük szorongását, így a tájékoztatás során is könnyebben jegyzi meg a fontos információkat a beteg. Semmiképp se vegyük el a reményt a pácienstől, de maradjunk reálisak. Amennyiben a prognózis szóba kerül, célszerű felmérni, hogy mennyire szeretne pontos kórjóslatot hallani a beteg. A százalékokat sok beteg félreérti, talán nem is célszerű első alkalommal ilyen részletekbe menni. Amennyiben ezt a beteg mégis igényli, úgy csak olyan részletekről beszéljünk, amikben szakmailag teljesen biztosak vagyunk, és amit jól érthetően át tudunk adni. Jóslatokba ne bocsátkozzunk. A betegek már ilyenkor hasznosnak érzik megbeszélni az elkövetkező időszak történéseit (további diagnosztikus lépések, onkoteam stb.).

Előfordulhat, hogy a beteg összetörik a hír súlya alatt, ilyenkor csak az érzelmi támogatásra figyeljünk, a további tájékoztatást halasszuk el.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 718 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az előadások és fakultációs szemináriumok anyagát összefoglaló jegyzet célja, hogy minél korábban felkeltse a hallgatók érdeklődését a családorvoslás iránt. A jegyzet első része az ötödéves hallgatók tantervi előadásait, a második rész a 14 hetes kötelezően választható foglalkozás anyagát tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kalabay-torma-voros-csaladorvosi-ismeretek//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero