Kalabay László, Torma Kálmán, Vörös Krisztián (szerk.)

Családorvosi ismeretek

Előadás és fakultációs jegyzet

12. Akut betegségek ellátása, elsődleges döntés. Felkészülés a döntésekre

dr. Sirák András

Az orvosi mesterség ősidők óta a személyesen átadott információk sokaságán alapul. Bár könyvtárnyi a szakirodalom, nem lehet csak könyvekből megtanulni. Az orvosképzésnek is ezt a célt kell szolgálnia. Előre bocsátom, hogy itt még messze nem a családorvoslásról van szó. Általános orvosi gondolkodási és viselkedési normákat kell a hallgatónak elsajátítania a 6 éves képzés során, melyeket azután egyrészt orvosként használni fog, másrészt, ha valamilyen formában bekerül az orvosképzés forgatagába, neki is tovább kell adnia a fiatalabb generációk számára. Úgy is mondhatnánk, az orvossá válás a kötelező stúdiumok elsajátítása mellett komoly lelki érési folyamat is, amiről nem nagyon beszélünk, pedig fontos, hogy a munkáját megkezdő fiatal orvos lelkileg is felkészüljön a rá váró terhekre, a sokszor minden igyekezetünk mellett is bekövetkező kudarcok feldolgozására.

A hallgató rengeteg informális tudást halmoz fel a fejében, talán jóval többet, mint amivel azonnal kezdeni tudna valamit az egyetem elvégzése után. A felelős döntés és az egymással, valamint a beteggel való jó kommunikáció elsajátításának területén azonban hiányosság mutatkozik.

Az orvos élete, munkája abból áll, hogy folyamatosan felelős döntéseket hoz mások érdekében, ezért fontos, hogy az orvos döntésképes legyen. Aki döntésképtelen, abból nem lesz jó orvos, bármelyik területét is választja a medicinának. A döntésképesség minden embernek belső, személyiségéből eredő tulajdonsága. Mivel azonban az orvosnak igen nagy szüksége van döntésképességre, annak fejlesztése az orvosi stúdium egyik fontos anyagának kell lennie. Természetesen vannak döntésképes személyiségű emberek és félénk, nehezen döntő személyiségek is. Belőlük is válhat jó orvos, de feltétlenül törekedniük kell a döntésképesség tudatos fejlesztésére.

Akinek hatalmas tudás van a fejében, de azt nem tudja a beteggel megosztani, nem tudja elmondani diagnosztikus vagy terápiás gondolatait a betegnek, azt a beteg nem fogja megérteni. Ha nem érti meg, nem bízik benne. Ha nem bízik benne, vagy elfordul tőle, és másik orvoshoz megy, vagy komoly fenntartásokkal fogja fogadni javaslatait. Nem ritka, hogy az egyszerű, az orvosi nyelvezethez egyáltalán nem értő betegnek kezébe nyomják az idegen szavakkal teleírt zárójelentést, esetlapot stb., és ezzel a kezelést befejezettnek tekintik anélkül, hogy a legcsekélyebb figyelmet is fordítanák arra, hogy a beteg megértse és főleg, hogy elfogadja a papíron leírtakat. Ez igen súlyos hiba, ami tartósan negatív irányba tereli az orvos–beteg kapcsolatot.

A betegek számára nagyon nem jó a tudományos érdekesség felől megközelíteni betegségüket (”Tudja, Kőszegi néni, ilyen beteg magán kívül nincs több az országban”…). Aki beteg, azt általában egyáltalán nem vigasztalja, hogy rajta kívül még hányan szenvednek ugyanabban a kórban, neki rossz, és ezen akar változtatni, ehhez kéri a doktor segítségét.
Az orvosi viselkedésről általában: nem jó, ha az orvos fölényesen, a tudást birtokló ember fellengzős modorával beszél a beteggel, de legalább annyira nem jó, ha ölelgető, puszilgató stílusban mondja el a betegség lényegét („Asszonyom, ön az utolsó percben érkezett…”). Anélkül, hogy a beteggel erről szó esne, a betegnek az orvos viselkedéséből, a nem verbális kommunikációjából világosan éreznie kell, hogy az orvos neki drukkol. Ez a kommunikáció lényege.
Jó orvos abból lesz, aki ezt mélyen átérzi és a hatéves stúdium alatt tudatosan készül a feladatra. Van-e valamilyen segítség ehhez az egyetemi tanulmányok alatt? Igen van. Bár az egyetemen többnyire leírt, megtanulandó, könyvekbe foglalt információkkal halmoznak el minket, olyan ismeretek is megszerezhetők, melyek könyvekben, tudományos folyóiratokban nem adhatók át. Nagyon fontos segítség a fiatal hallgatónak az orvos-példakép kiválasztása. Orvos-példakép lehet egy meghatározott orvos (ezért szerencsések a többgenerációs orvoscsaládok), de lehet több orvosnak (egyetemi professzor, gyakorlatvezető stb.) egy-egy olyan tulajdonsága, amire a hallgató azt mondja magában: ez igen, én is ilyen orvos akarok lenni! Itt köszön vissza, amit a bevezetőben említettem: az orvosi mesterség lényegében a tapasztalati tudás folyamatos átadása a hallgatónak, beleértve az orvosi viselkedés szabályait, írott és íratlan fortélyait is.

Fontos, hogy a hallgató arról is tudjon, hogy egy betegség gyakran fordul elő, vagy irodalmi ritkaság. Az életben általában gyakori betegségekkel szoktunk találkozni. Az 12.1. ábra illusztrálja, hogyan is jelentkeznek a betegségek gyakoriság szerint.

Nyilvánvaló, hogy a legtöbb a gyakori betegségekből létezik, azoknak is a gyakori tüneteit kell tudni felismerni leginkább. Persze ez nem azt jelenti, hogy a háziorvosnak nem kell tudnia felismerni ritkaságokat, de tapasztalatom szerint a hallgató sokkal inkább a ritkaságokat keresi, és azokat próbálja meg előbb felismerni, mint a valóban gyakori kórképeket. Úgy is mondhatnám, a piramist fejjel lefelé ábrázolva tanulja meg.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1343csieaf_782/#m1343csieaf_782 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1343csieaf_782/#m1343csieaf_782)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1343csieaf_782/#m1343csieaf_782)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

12.1. ábra. A betegségek gyakoriság szerinti megjelenése

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 718 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az előadások és fakultációs szemináriumok anyagát összefoglaló jegyzet célja, hogy minél korábban felkeltse a hallgatók érdeklődését a családorvoslás iránt. A jegyzet első része az ötödéves hallgatók tantervi előadásait, a második rész a 14 hetes kötelezően választható foglalkozás anyagát tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kalabay-torma-voros-csaladorvosi-ismeretek//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero