A beteggondozás a folyamatos betegellátást végző családorvos speciális munkamódszere. Lényeges, hogy a beteget komplex módon, mint szomatikus-pszichés-szociális „egységet” szemléli, s az ellátás során ezt minden körülmények között szem előtt tartja. A munkamódszer alapja természetesen a szomatikus betegségek – főként bizonyos krónikus betegségek, mint a magasvérnyomás-betegség, a cukorbaj, a szív- és tüdőbetegségek, a daganatos betegségek – kiemelt ellátása. Az egyénre szabott kezelés megtervezésekor azonban a többi szempont – pszichés és szociális attitűdök – elemzése, kórtörténetbe illesztése is feltétlenül fontos. A gondozás célja a betegséget megelőző, esetleges veszélyeztető állapotok felismerése és korai kezelése. Így esély teremthető a hatékonyabb gyógyításra, a betegség progressziójának lassítására, sőt bizonyos célszerv-károsodások megelőzésére is. A kellő időben, jól beállított terápia segítségével kivédhetők az életveszélyt okozó szövődmények. Elvárható az orvostudomány legmodernebb diagnosztikus és terápiás elveinek betartása, gyakorlati alkalmazása. A beteg szempontjából fontos a fennálló panaszok csökkentése, a munkaképesség helyreállítása, a lehetőségekhez mérten minél jobb egészségi állapot megtartása. Mi indokolja, hogy a családorvos legyen a felelőse és irányítója a krónikus betegségek gondozásának?

A gondozási munkamódszer általános elemeit az 13.1. táblázat foglalja össze.