Magyarországon a becslések szerint jelenleg 200000-400000 ember szenved különféle eredetű és súlyosságú demenciában. A betegség prevalenciája a 65 éves lakosságban 5–10%, a 75 éves korban 15–20% között valószínűsíthető. Definíció szerint a demencia az értelmi képességek, tehát az emberre jellemző, magasan szervezett idegrendszeri funkciók összetett károsodása, hanyatlása. A hanyatlás megnyilvánul az emlékezés zavarában, mely magába foglalja az új információk megértésének és megjegyzésének zavarát, illetve a már megtanult ismeretek felidézésének képtelenségét. Ugyancsak a hanyatlás része a gondolkodás zavara, mely a logikus gondolkodás és ítéletalkotás elvesztésében, a gondolkodás nagymértékű meglassulásában és az információk feldolgozásának képtelenségében nyilvánul meg. A szindróma része az emocionális önszabályozás zavara is, mely a nem megfelelő szociális viselkedésről ismerhető fel. A mindennapi életben a felsorolt jelenségek egyszerű tünetekből ismerhetők fel, pl. a hibás vagy csökkent ítélőképességre utal az évszaknak és időjárásnak nem megfelelő öltözék. A figyelem hanyatlását jelezheti az egyszerű beszélgetések követésének képtelensége, a számlák befizetésének elmulasztása. A beszéd zavarára utal az elfelejtett szavak inadekvát kifejezésekkel történő helyettesítése. A személyiség megváltozását érzékeltetheti a gyakori hangulatváltozás, a korábbinál fokozottabb érzelmesség vagy éppen érzéketlenség. A beteg gyanakvóvá, ingerlékennyé, szorongóvá, izgatottá vagy apatikussá válhat. Gyakori a kezdeményezőkészség, az érdeklődés elvesztése. A demens beteg nagyon passzívvá, esetleg aluszékonnyá válhat.