Kalabay László, Torma Kálmán, Vörös Krisztián (szerk.)

Családorvosi ismeretek

Előadás és fakultációs jegyzet

Fizikális vizsgálat

A gyermek fizikális vizsgálata, aktuális egészségi állapotának korrekt megítélése csak a korának és fejlődésének megfelelő, részletes anatómiai, élettani, kórélettani, farmakológiai stb. ismeretek birtokában lehetséges. A felnőttkorban használt módszerek egy-azegyben történő átvétele, rutinból történő alkalmazása félrevezető és ezért veszélyes lehet. Igaz ugyan, hogy a fizikális vizsgálatok módszertana (inspectio, palpatio, percussio, auscultatio) szervrendszerenként lényegében a felnőttek vizsgálatához hasonló metodikát követ, az egyes vizsgálati leletek azonban teljesen eltérők lehetnek. A gyermek vizsgálata során észlelt tünetek jelentőségének értékelése, normális vagy kóros voltának, súlyosságának megítélése speciális gyermekgyógyászati képzettséget feltételez, nagy gyakorlati tapasztalatot és biztonságot igényel, ez a készség kizárólag tankönyvből nem elsajátítható. Minél fiatalabb a páciens, az egyes szervrendszeri tünetek annál inkább elmosódóak, jellegtelenek lehetnek, egy beteg újszülött gyakran csupán „nem tetszik”. Ennek megítéléséhez persze elegendő számú egészséges újszülöttet is látni kell.

Nemcsak a gyermek életkora és fejlettségi állapota, de a vizit aktuális célja is alapvetően befolyásolja a fizikális vizsgálat menetét, tartalmát és körülményeit. A gyermekorvosnak mindebben nagyfokú rugalmasságot, a beteg gyermekkel szemben türelmet és tapintatot kell tanúsítania vizsgálat közben. A rendszeres időközökben esedékes szűrővizsgálat, egészséges tanácsadás egy sokkal átfogóbb, szélesebb körű (motoros, pszichés és kognitív fejlődésmenet, táplálkozási, alvási szokások stb.) ugyanakkor szűkebb időszakot érintő konzultációt, prevenciós tanácsadást és tevékenységet kíván, mint pl. egy gyógyulóban lévő sportsérülés miatti kontrollvizsgálat. Az aktuálisan elvégzett fizikális vizsgálatnak is ehhez hasonlóan az adott alkalomhoz kell igazodnia. A célzott, diagnosztikus vizsgálat, és a teljes körű fizikális vizsgálat indikációja ennek megfelelően nem azonos.

Panasszal jelentkező gyermeket igyekezzünk lehetőség szerint legtöbbször teljesen levetkőztetve vizsgálni. Sajnos a mai magyar rendelési viszonyok között, pl. influenzajárvány idején egy-egy rendelésen megjelenő 70–80 náthás kisgyermek teljes körű, részletes fizikális vizsgálata az adott rendelési idő keretein belül egyszerűen fizikailag is lehetetlen. Ilyen körülmények között sem lankadhat azonban diagnosztikus éberségünk, mert pontosan ezek a túlterheléssel járó szituációk hordozzák annak a veszélyét, hogy a száz ártalmatlan panasz és tünet között „elnézzük” azt az egyet, ami esetleg komoly betegségre irányítaná a figyelmünket. Ebben a helyzetben csakis a minden egyes esetben lényegre törő, de részletes anamnézis felvételéhez, és a bármilyen „szokatlan” panasz esetén elvégzett célzott, minél részletesebb fizikális vizsgálat elvégzéséhez való kényszeres ragaszkodás jelenti az egyetlen segítséget.

A komplett fizikális vizsgálat során az egyes vizsgálatok sorrendjét tekintve a legtöbb vizsgáló orvos kialakította a maga megszokott rendszerét. Leggyakoribb a szervrendszerenkénti, illetve a regionális (a fejtetőtől a talp felé haladó) vizsgálati sorrend. A valóban kellemetlen beavatkozásokat, mint a garatképletek megtekintését, esetleges rectalis vizsgálatot hagyjuk legutoljára. Az otoscopia elvégzését célszerű a kellemetlenebb vizsgálatok előtt, lehetőleg nyugodt állapotban elvégezni, mert erőteljes sírás hatására az arc bőréhez hasonlóan a dobhártya is „kipirul,” ami téves irányban befolyásolhatja a vizsgálat eredményét.

Újszülött- és kis csecsemő esetén a regionális vizsgálati sorrend a leggyorsabb, leginkább célravezető, 6 év feletti, jól kooperáló gyermek esetén a hagyományos, szervrendszerenkénti vizsgálatot érdemes követni. Kamaszokat a felnőttekkel megegyező módon vizsgálhatunk. Mindig különös tekintettel kell lennünk a gyermek félelmére, szégyenérzetére, az egyes beavatkozásokkal kapcsolatos természetes, gyermeki elhárító reakcióira, amelyek a felnőtt betegeknél jórészt nem okoznak különösebb problémát. Fontos mindig egyszerű, érthető magyar nyelven közölni a gyermekkel és hozzátartozójával, hogy a vizsgálat során mit találtunk, és ebből mire következtetünk, még akkor is, ha teljes biztonsággal nem nyilatkozhatunk egyértelműen bizonyos kórképek diagnózisa tekintetében. Az orvosnak, még ha gyermekről van is szó, éppúgy kötelessége betege korrekt tájékoztatása.

A nem kellő gyakorlattal rendelkező kollégák számára a legnehezebb feladat általában az adott kórkép súlyosságának, jelentőségének megítélése. Kezeljük kompetens felnőttként a szülőt, bevonva őt a maga szintjén, a diagnózis-alkotás folyamatába. Esetleges kételyeink megosztása nem kelt bizalmatlanságot, ellenkezőleg, a felelős együtt-gondolkodás érzetét erősíti. Persze mindig jelöljük ki a végleges diagnózishoz szükséges további lépéseket.

Végül soha ne feledkezzünk meg a vizsgálat során észleltek pontos dokumentálásáról sem. Hasznos, és időt spórol, ha már vizsgálat közben diktálni tudjuk az észleléseinket. Gyakorlottabb, empatikusabb asszisztensek félszavakból is értik a vizsgáló orvost és a számítógépben jegyzetelve szorosan követik a vizsgálat menetét, ahelyett, hogy közben telefonhívásokat, igazolások kiadását, táppénzes papírok intézését végeznék, mindezzel nemhogy segítve, de egyenesen megnehezítve az orvos munkáját. A kényszer persze sokszor nagyúr, ilyenkor két asszisztens jelenléte a rendelésen óriási segítség lehet. Ugyancsak rendkívül hasznos a nem mindennapos tünetek lefényképezése. Manapság a digitális fényképezés korában a kéznél lévő mobiltelefonnal készült fénykép, vagy akár rövid videófelvétel közvetlenül a gyermek dokumentációjába illeszthető, nagymértékben megkönnyítve így a tünetek hosszas körülírását és ezek további referálást.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 718 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az előadások és fakultációs szemináriumok anyagát összefoglaló jegyzet célja, hogy minél korábban felkeltse a hallgatók érdeklődését a családorvoslás iránt. A jegyzet első része az ötödéves hallgatók tantervi előadásait, a második rész a 14 hetes kötelezően választható foglalkozás anyagát tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kalabay-torma-voros-csaladorvosi-ismeretek//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero