A betegség kezelésének alap-gyógyszere a metformin, aminek bevezetésében fontos a kis adaggal való kezdés és fokozatos dózisemelés 2000 mg-ig, a májenzim-értékek, illetve az eGFR-érték figyelembevételével. A hepato-parenchymás enzimek kétszeresénél nagyobb emelkedése, illetve 60 alatti GFR esetén kerüljük a metformin adását. (Újabban egyes készítmények alkalmazási előirata GFR >45 esetén megengedi a metformin használatát.) Metformin-intolerancia vagy kontraindikáció esetén az egyénre szabott terápiás célértékek figyelembevételével, több terápiás lehetőségből is választhatunk. A legújabb szakmai ajánlások számos lehetőséget engednek kezdő lépésként, így a régóta használt szulfanilurea szereket, a jelentősebb hyperglykaemiával járó esetekben az inzulinkezelést, továbbá a hazánkban kezdő szerként kiemelten nem finanszírozott DPP4 gátlókat, GLP1 receptor agonistákat, SGLT-2 gátlókat, glitazonokat. A cukorbeteg kezelésében az egyik legfontosabb fordulópont a metformin, vagy más kezdő orális antidiabetikus kezelés megkezdése után 3 hónappal következik be. Amennyiben erre az időpontra nem sikerül az egyéni szempontokat is figyelembe vevő célértéket elérni, második szer bevezetésére van szükség. Figyelembe kell venni a beteg veszélyeztetettségét az esetleges hypoglykaemia kialakulása esetén, a beteg életkorát, a testsúlyt, a már kialakult szövődményeket, a társbetegségeket, különös tekintettel a veseelégtelenségre és kardiovaszkuláris állapotra, sőt a beteget körülvevő szocio-kulturális környezetet. Tekintettel a jelen finanszírozási algoritmusra, ebben az időszakban célszerű betegünket diabetológushoz irányítani. A háziorvosi hatáskörben is rendelhető szulfanilureához a hypoglykaemia és a testsúlynövekedés veszélye miatt csak végső esetben nyúljunk. Ilyenkor a gyógyszercsoporton belül lehetőség szerint a legkedvezőbb mellékhatás-profillal rendelkező gliclazidot használjuk.