Napjainkban az orvostudomány rohamléptékű fejlődésének vagyunk tanúi. Számos új vizsgálómódszer, terápiás beavatkozás jelenik meg, válik napi gyakorlattá. Egy-egy orvosi szakterület változásait naprakészen szinte lehetetlen követni, lehetetlen azokat magunkévá tenni. A „túlspecializáció” egyre bonyolultabb sémákat, eszközöket, műszereket használ, egyre bonyolultabb és speciálisabb ismereteket kíván az orvos oldaláról. A betegek panaszainak, tüneteinek sokszínűsége, a betegségek változatos megjelenése, új betegségek felbukkanása mind-mind kihívás a gyakorló orvos számára. Mindez megköveteli, hogy egy adott orvosi szakterület művelője tisztában legyen egy-egy kórállapot ellátásának reá háruló feladataival. Meg kell határozni az ellátási minimumokat és maximumokat, mit kell kötelezően elvégeznie a szakterületén, miben kell más orvoskollégától segítséget, tanácsot kérjen. Így minden klinikai szakágban elengedhetetlen az ellátási határok, a kompetenciák meghatározása! A családorvos kompetenciáit a mindenkor érvényes Háziorvosi Hatásköri Lista határozza meg (lásd első fejezet). Az orvosi tevékenységek valamennyi szintjén tehát szükségessé válhat a segítségkérés, a konzultáció. A családorvos személyesen is kérhet tanácsot másik családorvostól, konzultálhat betege állapotáról. A különböző orvosklubok, csoportok esetbemutatásain alkalom adódik problémás esetek megvitatására, segítségkérésre, konszenzus kialakítására. A napi gyakorlatban gyakran fordul elő, hogy egy beteg ellátását véglegesen nem képes a családorvos elvégezni, az igazi definitív kivizsgálás, terápia nem elérhető a praxisban. Az ilyen esetekben a panaszokat leginkább orvosolni tudó specialistához, szakorvoshoz irányítja a családorvos betegét. A szakorvoshoz fordulás okait a 7.1. táblázat mutatja be.

 

 

A betegség, a beteg állapota, a kórfolyamat jellege határozza meg a beutalás helyét, módját, idejét. A döntési folyamatban a leglényegesebb elem a saját kompetenciahatárok ismerete. Meg kell határozni a konzultatív szakterületet, ki kell választani a szakorvos személyét, a konzultáció helyszínét, bírni kell a beteg, a család egyetértését. A beutalás lehet konkrét vizsgálat elvégzésének a kérése, de lehet terápiás beavatkozás is. Sajnálatos, hogy napjainkban létszám hiányra, szakellátási kapacitás hiányra hivatkozva a konzultációs időpontok kitolódtak, távoli előjegyzési időpontok realizálódnak. Probléma lehet az is, hogy számos eszközös vizsgálat indikációja már szakellátáshoz kötött, azaz első körben a beteg hosszas várakozással jut el a specialistához, majd újabb hosszas várakozás az elrendelt újabb vizsgálatig. A szakvizsgálatra a beteget orvosi beutalóval küldjük. Itt szükséges az előzmények összefoglalása, az eddigi vizsgálatok eredményeinek közlése, az eddigi terápiás próbálkozások ismertetése. Meg kell adnunk a feltételezett kórismét, a válaszra váró kérdések sorát. Az előjegyzés, a konzultációs felkérés történhet személyesen, vagy akár telefonon is, de ragaszkodni kell az írásos véleményhez. Könnyebbséget jelent, ha a konzultáló orvosok között személyes kapcsolat is van, könnyebben szót érthetnek. A szakorvosi vizsgálatok eredményét a családorvos beilleszti a kórtörténetébe. Az ajánlásokat kritikusan fogadja és dönt a további kezelés menetéről, esetlegesen az újabb konzultációk lehetőségéről és szükségességéről. Lényeges, hogy kapott információkat, javaslatokat a beteggel, szükség esetén a családdal is megbeszélje és elfogadtassa a további ellátás során. A konzultatív kör úgy válik igazán eredményessé és teljessé, ha a konzultáns orvos a későbbiekben tájékoztatást kap a beteg későbbi állapotáról, a betegség kórlefolyásáról, a megtartott konzultáció hasznosságáról. Speciális feladat és döntés a beteg kórházba utalása. Ilyenkor sürgősségi vagy előre egyeztetett felvételre kerülhet sor. Mikor dönt a családorvos kórházi beutalás mellett? (7.2. táblázat)

 

 

Ha a beteg állapota súlyos, esetleg életveszélyes a családorvos kötelessége a kórházba szállítás megszervezése is. Amennyiben orvosi felügyeletet igényel a betege a beszállítás alatt is, kötelező a Mentőszolgálat Mentési Csoportjának értesítése és a betegszállítás lebonyolítása. Ilyenkor mentőorvos, vagy mentőtiszt látja el a betegfelügyeletet. Amennyiben életveszély nincs, de speciális helyzetben igényelt a betegszállítás a Mentőszolgálat Betegszállító Csoportja nyújt segítséget, ekkor mentőápolói felügyelettel valósul meg a transzport.