Hansági Ágnes, Szajbély Mihály (szerk.)

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Függelék

[Tóth] Kálmán – Vadnai Károlynak (Pest, 1852. szept. 12.)

Pest sept. 12. 852.

Édes Károlyom! későn válaszolok mert sok a dolgom, és mert vissza akartam a kölcsönt adni… te is késtél. Milly víg vagy!… alig ismertem rá az ábrándos Károlyra leveledben… lásd én is vigabb vagyok, de azért feledni, miként te, nem birok – próbálom… de vissza esem.

Mindenek előtt arra az ’Azoknak, kiket illet’ versemre tett észrevételeidre felelek. Én nem azt értém, hogy az irodalom egén nap vagyok – hanem hogy lelkem nap, mit az ármánykodás felhői el nem fognak nyomni – mely mindíg lángolni fog. Hogy Petőfiről mit tartok – ime egy versem, olvasd el. A mit az a marha Atádi irt Lévairól, az ugyan csak nevetséges, s legszebb, hogy kéziratban még mutatta Lévainak, s ő hosszu képekkel elfogadá!!! Nem volt az irodalomban, kit úgy szerettem egykor, mint Lévait, most?… nem haragszom rá, mert roppantul szimpatirozom arcával, de – szivemben nem a régi.

A H[ölgy]futárnak segédszerkesztője lettem. Már egy hete én irom a *** jegy alatt a Hirharangot, a jó szivü Balázs, ki különben még most velem lakik, elmozditatott, mert hiába nem elég az iráshoz jó sziv. Ezután befolyással leszek a lapra, s hiszem jobb lesz a Vizhangnál, minek öt utolsó számában alig akadtam egy igazán jó versre. Polémiámban igazat mondék… s Virgil most azt mondja, hogy fáj nekem, hogy a N.[a]g[yi]dai cigányokat dicsérék, s saját verseimet magasztalom. Ezt hazugságnak látja mindenik, a ki a mult heti Magyar Hirlap egyik számát olvasá, hogy t: i: én pályatársi tiszteletből betűket szedtem Arany N.[agy]idai cigányaihoz, a mi saját verseim magasztalását illeti – ez is hazugság. Különben ez Virgiltől ki tellik, mert ő ügyetlen szerkesztő – kedves fiu különben, te tu pajtásom – majd mindennap karon fogva sétálunk, s még is pörölünk… Ők járnak [!] meg! mert mi hatszor vicceljük őket mig ők egyszer tehetik ezt. Többé taglalásba, terjedelmes feleletekbe nem ereszkedünk, mint a mai H[ölgy]futárban fog állni.

’Elérhetetlen csillagodat’ megfogom dicsérni a Hirharangban, de csak ugy, ha nekünk adod a ’Méd királyt’; miután Vahot már az idén ki nem adhatja. Tréfán kívűl Károly add nekünk – irj egy kis utalványt jövő leveledben, melyben a nevezett beszélyt rendelkezésem alá bocsátod. Ugy é megteszed?

Jókai alkalmasint lapot fog kapni, ekkor jaj a Vizhangnak, mert mint heti lap Móric heti lapja mellett meg nem áll. Jókai előre föl hitt ujdondászának, de egy heti lap nálam nélkül is nagyon könnyen meg lesz, kivált a páratlan Jókai kezei közt, s én neki is fogok dolgozni meg N[agy]Ignácnak is. Aztán itt jó fizetésem van, mit egy heti lap alig adhat, 30 pengő, s ebéd N[agy]Ignácnál.

Berec Károlynak mond[d] meg hogy küldjön eztán is verseket. Olyan vers, mint az a – Tátra füredi – még nem volt a közelebbi Vizhangokban – ilyent még Berec soha nem irt. Igazán remek! én ennyit föl nem tettem Károlyról. Mond[d] meg neki – hadd haragudjék!

A szépséges Jucikát üdvözöld. Nagyon sokat gondolkozom róla. Irtam két verset ’Mátrák csalogánya’ cím alatt – de széttéptem… szerelmes volt… – – –

Mit csinál a kedves Mimike? …irj édes Károlyom mindenről, sokat. Lásd én nekem járnom kelnem kell most – látnom, hallanom kell, hogy érdekest irhassak, mert a Hirharangnak régi tekintélyét vissza akarom adni.

A verseny vers legközelebb ki fog jönni – ha nekem lesz valami jó dalom, én is irok, különben, magánosan.

Barnára haragszom – mert elfelejtett.

Isten veled édes Károlyom! Mikor jösz Pestre – lásd én eztán hozzátok nem mehetek – Endre nem sokára föl jön…Nem volna kedved? … Irj lelkem mielőbb – és szeress ezután is ugy mint téged szeret

igaz barátod

Kálmán

U.i. Az éjjel ollyan „merkuriumos” szájmartató helyeken járkáltunk, s a mi kevés pénzem volt, nyakára hágtam. Egy tizesem van, ezt elteszem kávéra, mert fáj a gyomrom – és igy e levelet csak ugy küldöm – meg ne neheztelj!

[Címzés]

Vadnai Károlynak

Miskolcon

Történetek az irodalom médiatörténetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 161 0

Irodalom

Az irodalmi sajtótörténet más kérdéseket tesz fel, mint a társadalomtudomány egyik interdiszciplináris területeként, hagyományosan a politika- és társadalomtörténet, újabban pedig a kommunikáció- és médiatudomány segédtudományaként értelmezett sajtótörténet, amely a nyomtatott sajtóra mint a kommunikáció vagy a tömegkommunikáció intézményére tekint. Az elmúlt két évtized komoly előrelépést hozott az irodalmi sajtó kutatása, az utóbbi évtized pedig a periodikakutatás hazai fejlődésében. Ezt a kedvező változást több tényező is támogatta. Ezek közül a két, talán legfontosabb az irodalomtudomány kutatási fókuszainak az átalakulásával hozható összefüggésbe. Egyfelől azzal, hogy az irodalom mediális és másfelől pedig tágan értett társadalomtörténeti meghatározottságai olyan kérdésekké szelídültek, amelyek az interdiszciplináris peremterületekről a „normál tudomány” standardjai közé helyeződtek át. Miközben egyre világosabban körvonalazódik mindaz, amit még nem tudunk a magyar irodalom sajtóközegének durván két évszázados médiatörténetéről, egyre világosabban artikulálódik egy magyar irodalmi sajtó-, pontosabban média- vagy periodikatörténet iránti igény. A kötet 31 tanulmánya az 1837 és 1992 közötti irodalmi sajtó történetébe enged bepillantást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-szajbely-tortenetek-az-irodalom-mediatortenetebol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero