Arany tehát minden bizonnyal nagyon sokat járt gyalog azokon a belvárosi tereken, amelyekről a tanulmány előző fejezeteiben szó esett. De vajon mit láthatott napi gyaloglásai során, hogyan tapasztalhatta meg sétálás közben a Belváros nyomtatási kultúráját? A kérdés megválaszolása érdekében az alábbiakban egy virtuális sétán keresztül követjük végig Arany János útját a Három pipa (Erkel) utcai, illetve Üllői úti lakástól a Ferenc József (ma Széchenyi István) térig és vissza a Barátok (Ferenciek) teréig. A kiadók, nyomdák, könyvesboltok és kávéházak címére vonatkozó korabeli információk mellett az alfejezet nagymértékben támaszkodik a híres Bókay orvoscsaládból származó Bókay Árpád (1856–1919) belgyógyász emlékiratára, mely az 1860-as évek Pestjére vonatkozó részletes leírást tartalmaz. A séta természetesen elképzelt, hiszen nincs arra vonatkozó információnk, hogy Arany ezt az útvonalat valaha pontosan így járta volna be, ám az említett topográfiai pontokat pesti tartózkodása éveiben egész biztosan érintette. Az útvonal elképzelt azért is, mert 1860–1865 között bizonyára változott az utcakép, esetleg könyvkereskedések, boltok szűntek meg, illetve költöztek más helyre. Ennek mindvégig igyekeztem tudatában maradni, mint ahogy annak a ténynek is, hogy Bókay Árpádot is megtéveszthette emlékezete.

Arany tehát, ha kilépett a Három pipa utcai, majd később Üllői úti lakásból, az Üllői úton, majd a Széna téren és a Kecskeméti utcán keresztül haladva máris az Egyetem tér, az Egyetem utca, illetve a Barátok tere forgatagában találhatta magát. E helyszínek igen forgalmasak lehettek, hiszen naponta több száz ember sietett az itt található kiadóhivatalok (Heckenast, Engel és Mandello, Emich), nyomdák és szerkesztőségek termeibe. A már említetteken kívül itt volt az Egyetem térrel találkozó Papnövelde utca 7. szám alatt Poldoni Ede és Noséda Gyula nyomdája. Itt nyomtatták 1860 novemberétől néhány hónapon keresztül a Pesti Hölgydivatlapot, melynek nyomtatása 1861 februárjától Gyurián József Lipót (Váci) utca 5. szám alatti, majd 1862. május 1-től Bartalits Imre azonos címen található nyomdájában történt. Az Egyetem tértől tovább haladva az Egyetem utcában a Heckenast kiadóhivatala mellett található Takarékpénztár épületében nemcsak Engel és Mandello kiadóhivatala működött, hanem Demjén József és Sebes Emil könyvkereskedése is, melyet Arany Koszorújának 1863–1864-es évfolyamai többször említettek. Az Egyetem utca folytatásában, a Barátok terén, Emich Gusztáv kiadóhivatala és a Kúria épülete közötti klasszicista házban Eggenberger Ferdinánd könyvkereskedésébe térhetett be a könyvek iránt érdeklődő vásárló.7 Ezt bizonyára Arany is rendszeresen megtette.

Ha a Barátok terén álló Ferencesek templománál Arany jobbra tért a Hatvani utcába, a Hatvani és Szép utca sarkán, a 3-as szám alatt találta a Kamont, az előkelő tanuló ifjak és fiatal írók kedvenc kávéházát,8 mellette pedig, a Hatvani utca 5. szám alatt, a Nemzeti Kaszinót. A Kaszinóval szemben állt az ún. Morlin-ház, melyben a Dávid és Kurz-féle papírkereskedés működött. Bókay Árpád szerint a legszebb volt a városban, és a legnagyobb választékot nyújtotta.9 A Morlin-ház melletti Wagner építész házában a Dreher késes boltja mellett volt az örmény származású Mercse János „Pandlkramer” (Bandlkramer) boltja, ahol főként rövidárut (gombot, cérnát, szalagot) lehetett vásárolni. Ugyanebben az épületben működött özvegy Borovszkyné boltja, ahol főleg papírneműt kaptak az érdeklődők.10

A Hatvani utcán visszafordulva, a Hatvani és Gránátos (ma Városház) utca sarkán álló Grassalkovich-palota földszintjén működő posta mellett elhaladva és jobbra térve, a Gránátos utcába lehetett jutni. Az itt található Trattner–Károlyi-ház (ahol a Magyar Tudós Társaság 1838–1858 között a közgyűléseket tartotta) mellett elhaladva a Gránátos és Vármegye utcák sarkán álló egyemeletes Hauer-ház (Hauer Józsefről) első emeletén volt az Arany Ökör kávéház, ahol az abszolutizmus első magyar folyóirata, a Szilágyi Sándor által szerkesztett Emléklapok ötlete megszületett. Nem messze az Arany Ökörtől volt a Komlókert, a magyar írók kedvenc találkozóhelye, a nemzeti öntudatot erősítő magyar zene 1860-as évekbeli fellegvára. Látogatói között mindennapos volt Lisznyai Kálmán, ide járt korábban Petőfi, de Kemény, Gyulai, Tóth Kálmán, Vajda János sem kerülték el.11 Nincsenek pontos adataink Arany kávéházba vagy fogadóba járási szokásairól, időnként azonban bizonyára ő is megfordult e helyeken. Még 1853 tavaszán, egy pesti útját követő Tompának írt beszámolójában mesélte el, hogyan mászott rá Török János a Komlóban, hogyan szorongatta karját és tette neki a szépet azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kéziratot csikarjon ki belőle egy készülő naptár számára.12 A Gránátos utcán visszafordulva és jobbra térve a Hatvani utca a Kígyó térbe torkollt. A Kígyó téren a Hatvani utcára nézett ferdén a Kígyó patika egyemeletes sarokháza, a tér jobb oldalán állt a híres Párisi ház vagy Párisi udvar, melynek átjárójában 30-40 kis bolt, félemeletén pedig cipészműhelyek voltak, uralkodó bagaria- és bőrszaggal. A Kígyó térről nyíló Úri (ma Petőfi Sándor) utca sarkán volt a Kunz-féle fehérnemű- és vászonkereskedés, a Szép Juhásznéhoz cégtáblával, a Párisi-házzal szemben pedig „a híres Janka” péksütemény boltja.13

Ha Arany János végigsétált a Kígyó utcán, a Városház térre jutott (szemben a piaristák épületével), ahol a Belváros legelőkelőbb piacán találta magát, kedden és pénteken zajló hetivásárokkal. Ezen a téren, vasárusok14 és a piaci forgatag között volt Lampel Róbert könyvkereskedése, mely 1865 őszén költözött át a Váci utcába; 1864 októberétől a Városház téren működött Kertész József nyomdája (korábban a Feldunasor 13. alatt székelt), ahol 1863–1864-ben egy ideig a Hölgyfutárt és a Családi Kört, 1864 tavaszától a Nefelejtset, 1865-ben pedig a Pesti Hölgydivatlapot nyomtatták. A Városház térről a Városház utcán keresztül a Rózsa térre lehetett jutni. Itt volt a híres Török Császár kávéház, melynek cégérén egy fehér lovon vágtató szultán volt látható.15 A Rózsa térbe nyílt a folytatását képező Sebestyén tér, a Lakatos utca sarkán a Csiga vendéglővel, Vörösmarty Mihály törzshelyével. Ugyanezen a téren volt a Két Huszár kávéház, a jogászifjúság gyülekezőhelye. Rendkívül finom krémes süteményért a Kehler-féle cukrászdába lehetett betérni, mely Bókay Árpád szerint a Kuglerrel vetekedett.16 A Sebestyén térről a Sebestyén utcán keresztül juthatott vissza Arany János a Kígyó térre.

Ha a Kígyó térről nyíló Úri utcán keresztül folytatta sétáját, akkor a Trattner–Károlyi-ház Úri utcai oldala mellett elhaladva, az Úri utcát keresztező, illetve azzal érintkező Zsibárus (ma Párizsi) és Korona (ma Régi posta) utcákat elhagyva a Szervita térre jutott. Itt bizonyára többször megfordult Ilits János papírkereskedésében; 1861-ben a Szépirodalmi Figyelő „Nyílt posta” rovatában üzente Tompának, hogy a kérdezett árucikk (zöld tinta) a Szervita téren, Ilits boltjában kapható.17 Ilits kereskedése később a Váci utca 10. szám alá költözött. Szintén a Szervita téren volt Pfeifer Ferdinánd könyvkereskedése, ahol Arany szintén rendszeresen megfordult.18 A Szervita térről tovább haladva jobbra nyílt a Hajó utca, a híres Fehér Hajó szállodával, valamint szerb posztó- és szőnyegkereskedők sokaságával.19 Szintén a Szervita térről nyíló Kristóf téren (itt volt Grill Károly könyvkereskedése), a Váci utcán és a Régi színház (ma Vörösmarty) téren keresztül a Dorottya utcába lehetett jutni. Itt székelt többek között a 4. szám alatt Kugler Adolf könyv-, mű- és hangjegykereskedése, az utca Lánchíd felőli végén pedig a Lloyd-épületben Khór és Wein nyomdája, ahol 1864–1865-ben a Családi Kört nyomtatták.

A Lloyd-épület előtt a Duna felé elhaladva és balra térve, a Főherceg Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utcán keresztül, a Vigadó épületét elhagyva és szintén balra indulva a Deák Ferenc utcába lehetett jutni, mely a Régi színház térnél találkozott Pest főutcájával, a Váci utcával. A Váci utcán végigsétálva Arany nemcsak a legelegánsabb boltokat és a város két legdrágább szállodáját, a Nádor Szállodát és a Nemzetit láthatta, hanem itt találhatta a legtöbb könyvesboltot. A Váci utca és a Kis híd utca sarkán állt Ráth Mór híres könyvkereskedése, a Vastuskóhoz, de szintén a Váci utcában volt Hartleben és Társai könyvkereskedése (a 17. szám alatt), Kilián Györgyé a Drasche-féle házban (a Váci utca Gizella tér felőli részén), a Lauffer Testvéreké (a 9. szám alatt), valamint Stolp K. Oszkár könyvkereskedése és kölcsönkönyvtára a Váci utca 7-ben. A könyvesboltok mellett a Váci utcában számos divatkereskedelmi (a legismertebbek Alter és Kiss, Monaszterli és Kuzmik) és díszműárubolt, játékkereskedés, illetve kozmetikai és háztartási cikkeket árusító kereskedelem kínálata között oszlott meg az érdeklődő figyelme. A Váci utcán végigsétálva, a Kígyó utcán keresztül ismét a Kígyó térre lehetett érni, virtuális sétánk végpontjára.

Arany János és kortársai belvárosi sétáik során nemcsak a lapszerkesztőségek, kiadóhivatalok és nyomdák közelsége révén tapasztalhatták meg a nyomtatási kultúra jelenlétét, hanem könyvesboltok, hangjegykereskedések, kirakatba helyezett nyomtatványok, litográfiák, kották észlelése során is. Az utca a nyomtatási kultúra sokszínű jelenlétének színtere volt, a lapszerkesztők pedig tudatában lehettek a sajtóipar hálózataiban elfoglalt pontos helyüknek. A városi terek nyilvánossága ugyanakkor arra emlékeztette mindennapos járókelőit, hogy a nyomtatás és a nyomtatási kultúrában való jelenlét elválaszthatatlan a gazdasági cserefolyamatoktól, egyszóval üzlet. A városi bolthálózatban a nyomtatványokat áruló könyvkiadók és -kereskedők a mindennapi élethez szükséges termékek és luxuscikkek kínálatával versenyeztek a vásárlók (olvasók) pénzéért és szabadidejéért. A Belváros nyomtatási kultúráját tehát éppúgy befolyásolta a kereskedelem, a populáris kultúra és ízlés, illetve a szórakoztató ipar, mint a „magas” kultúra jelenléte.

Az utcán járókelő szerkesztők és írók tehát a nyomtatási kultúra e közös tapasztalatában osztoztak, és tisztában lehettek a közelükben élők eltérő foglalkozásával és tevékenységével. Környezetük ugyanakkor megerősíthette bennük, hogy munkájuk nem csupán „művészet”, tiszta esztétikum, hanem gazdasági tevékenység. E tudatosság azt is lehetővé tette számukra, hogy foglalkozásukat különálló, sajátos munkaterületként, szakmaként fogják fel, noha a sajtóban dolgozók érdekvédelmi egyesületeinek megalakulására csak a század végén kerül majd sor. A szakmán belüli hálózatok, az együttműködés, a kölcsönös megerősítés fontos üzleti eszközökké válhattak, és jelentős mértékben befolyásolhatták egy-egy periodika sikerét vagy sikertelenségét. A Belváros nyomtatási kultúrájában az időszaki kiadványok és könyvek produkciójában részt vevő szereplők ugyanakkor folyamatosan érintkeztek a társadalmi nyilvánosság és a szórakoztatóipar olyan intézményeivel, mint a kávéházak és a színház. A legfrissebb újságokat és folyóiratokat a pesti kávéházakban el lehetett olvasni, a Nemzeti Színház pedig gyakran játszott a periodikák oldalain közölt művekből rövidített színpadi adaptációkat, a sajtókiadványok pedig rendszeresen közöltek tudósításokat a színházi eseményekről.

A könyvesboltok és kiadók kirakatába helyezett könyvek és egyéb nyomtatványok láthatósága a sétáló lapszerkesztőt olvasói minőségében is érzékletesen jeleníti meg. Hiszen a lapszerkesztők lankadatlan figyelemmel kísérték az új, akár rivális kiadványokat, melyekről rendszeresen tájékoztatták olvasóikat periodikáik oldalain. A Belváros ugyanakkor e nyomtatási kultúrát minden egyéb járókelő számára érzékelhetővé, észlelhetővé tette. Az utcák és terek nemcsak gyakorlati célokat szolgáltak, hanem kulturális jelentéseket is hordoztak; rajtuk épületek álltak, azokat lakók népesítették be, az épületek közötti térben, a városi táj e „senkiföldjén” pedig egymást átfedő hálózatok különböző tagjai mozogtak, találkoztak, és közös tapasztalatok révén gyakoroltak hatást egymásra.