A lapszerkesztés sokféle, az esztétikai és a gazdasági szférák között mediáló rendelkezést, összetevőt és feladatot implikált, melyek az adott időszaki kiadvány megjelenésében szerepet játszó különböző személyek és intézmények között oszlottak meg. Robert L. Patten és David Finkelstein a Blackwood’s Edinburgh Magazine kapcsán írt nagyszabású tanulmányában hét szerkesztői szerepkört különített el: (1) a pénzügyek és az adminisztráció felügyeletét; (2) a periodikát meghatározó eszme népszerűsítését; (3) a munkatársak toborzását; (4) a kéziratok felügyeletét; (5) a reklámfelület hatékony értékesítését; (6) a minőség biztosítását és (7) a periodika megkülönböztető karakterjegyeinek (saját brandjének) a kialakítását. Természetesen nem minden lapszerkesztő töltötte be az összes felsorolt szerepkört, ezek ráadásul sajátos körülmények között további funkciókkal egészülhettek ki vagy cserélődhettek fel.3 Arany János folyóirataiban még nem volt értékesítésre szánt hirdetési felület, a kéziratok felügyeletének funkciója viszont sajátos tartalommal telítődött.4 Az 1860-as években a Habsburg Birodalomban a lapkiadással és -szerkesztéssel járó feladategyüttesben ugyanis kiemelt szerepet játszott a sajtókiadványokat ellenőrző felügyeleti hatósággal való kommunikáció, illetve az érvényben lévő utólagos cenzúra lehetséges következményeinek elkerülése a szerkesztői öncenzúra és az e szerepkörre való kiemelt odafigyelés révén.

A tanulmány a felsorolt lapszerkesztői szerepkörök közül az elsőre, a gazdasági adminisztrációval kapcsolatos feladategyüttesre koncentrál. Azt kívánja bemutatni, hogy a Koszorú (1863–1865) szerkesztése idején a pénzügyekkel kapcsolatos ügyintézés hogyan valósult meg Arany János szerkesztői és kiadói szerepeinek összekapcsolódása révén. A kitűzött célt sokkal szemléletesebben lehetne valóra váltani, ha az egykori szerkesztőségi irategyüttes rendelkezésre állna. Szerkesztőségi iratok hiányában azonban nagyrészt az Arany-levelezésre, illetve Voinovich Géza Arany-életrajzának vonatkozó fejezeteire lehet támaszkodni. Arany két folyóirata létrejöttének történetét és a lapszerkesztés filológiai tényeit az Arany lapszerkesztői működésére koncentráló fontosabb munkák összefoglalták már.5 Egyikük sem hangsúlyozta azonban a szerkesztői és a kiadói hatáskör különbségeit, márpedig ahhoz, hogy tisztán lássuk Arany szerkesztői feladatkörét és a Szépirodalmi Figyelő szerkesztését követő választási lehetőségeit, elengedhetetlen a különbségtétel, illetve a két hatáskör egymáshoz való viszonyának a tisztázása.

A lapszerkesztés mindig is a megélhetéssel összefüggő gazdasági tevékenységként értelmeződött. Nem volt ez másként Arany János esetében sem, noha a vele kapcsolatos irodalomtörténeti diskurzus ezt tompítani vagy mellőzni igyekszik.6 Levelezése jól bizonyítja azonban, hogy ő maga is egzisztenciájának egyik összetevőjeként tekintett a lapszerkesztésre, már a Pestre költözését előkészítő időszakban is. Ugyanakkor az Arany szerkesztői tevékenységével kapcsolatos szakirányú munkák folyóirat-kísérleteit rendszerint, igaz, Arany egykorú levélbeli megjegyzései nyomán, bukott vállalkozásként értékelik.7 A tanulmány amellett érvel, hogy ha figyelembe vesszük az új gazdasági kritika egyik alaptézisét, mely szerint nemcsak a pénz, hanem a tudás, a köztisztelet, a presztízs is funkcionálhat a piacgazdaságtól eltérő, sajátos ökonómián belüli, szimbolikus és társadalmi tőkeként, akkor az irodalmi piacon való alkalmatlan vagy sikertelennek tűnő beavatkozások más fényben tűnnek fel.8 Vagyis ha Bourdieu nyomán azt tételezzük, hogy a gazdasági és a szimbolikus tőke közötti viszony konvertábilis, akkor az irodalom (vagy a sajtó) és a gazdaságtan története integratív narratívában beszélhető el.9

Szerzőség és gazdasági tevékenység egymáshoz való viszonya azonban korántsem egyértelmű. Az ezzel kapcsolatos hazai szakirodalom változatos képet mutat. E munkák néhány alapvető előfeltevése viszont közös, e prekoncepciók a következők: az írói szakma professzionalizációja komplex modernizációs folyamatok kontextusában a 19. században ment végbe;10 e folyamat során az irodalom autonóm és heteronóm mezeje, esetünkben az irodalmi és a gazdasági modernizáció bonyolult kapcsolatban állt egymással;11 a kibontakozó irodalmi kapitalizmus nem pusztán és nem kizárólag racionális folyamat, amely az írói jövedelmekre, a könyvkiadványok és sajtótermékek számára, a kiadók élettartamára vonatkozó mutatókkal objektíven mérhető lenne;12 ennek következménye, hogy a puszta racionalitáson alapuló szerzői ökonómia helyett célravezetőbb többféle gazdaságról beszélni. E szerzői ökonómiák mélyen beágyazottak szinkrón folyamatokba, tehát nemcsak az áru és a pénz mozgását segítik elő, hanem társadalmi kötelékek létrehozására és fenntartására szolgálnak; az informális és beágyazott ökonómiák nem az üzleti világgal szemben helyezkednek el, hanem a gazdasági tevékenység lényegéhez tartoznak hozzá.13 Az időszaki kiadványok kapcsán ezt nevezi Andrew King periodikaökonómiának (periodical economics), amely az anyagi vonatkozásokat kifejező számok mellett azokat a társadalmi kapcsolatokat is magában foglalja, amelyeket e számok kódolnak.14

A tanulmány tézise, hogy Arany János számára a lapkiadással társított szerkesztés nemcsak hosszabb időre befektethető pénzt, anyagi és szellemi javakat, hanem jelentős társadalmi tőkét igényelt. Folyóiratai társas intézmények voltak, és funkciójuk többek között abban nyilvánult meg, hogy egyének vagy csoportok társadalmi befolyására teremtettek lehetőséget. Következésképpen sikerük vagy kudarcuk e társadalmi befolyásolás megvalósulásának minőségétől függött. A továbbiakban tehát néhány, a lapszerkesztő és a kiadó egymáshoz való viszonyát tisztázó megállapítás után Arany Jánosnak a Koszorú kiadójaként való adminisztrációs tevékenységét rekonstruálom. Az Arany-levelezés alapján kitérek a kiadói feladatkörök (előfizetők gyűjtése, a nyomdával való megállapodás, a lapszámok expediálása, a pénzügyek adminisztációja) tárgyalására. Arany lapszerkesztői és kiadói működése ugyanakkor lehetővé teszi a kéziratokért küldött honoráriumok, a pénzügyi műveletek mögött olyan együttműködési szándékon és szívességen alapuló ajándékcsere-gyakorlatok feltárását, amelyeket az Arany társadalmi tőkéjét alkotó kapcsolatok hoztak létre, és amelyek ily módon támogatták folyóirat-kiadási vállalkozását.