Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
I. Nyugat-uráli alapnyelv: egy hangtörténetileg problematikus feltevés
›
3. A feltételezett nyugat-uráli hangváltozások kritikai elemzése
›
3.2. Az uráli *w- eltűnése labiális magánhangzók előtt

3.2. Az uráli *w- eltűnése labiális magánhangzók előtt

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Például PU *woča- > fi. odo-tta-, ősszámi *oacō(-ttē)- > száL. oahtsot (*oacō-) ’felügyel; vezet, irányít’, régi svédországi számi irodalmi nyelv 〈ådsotet〉 ’vár’, mdE. učo-, maK. wučem id. (UEW, 334; Aikio 2015, 62).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A w (bilabiális approximáns) eltűnésére labiális magánhangzók előtt bőven van példa a világ nyelveiben (l. Kümmel 2007, 131), ezért az efféle hangváltozás taxonómiai kritériumként már eleve problematikusnak tűnhet. A részletesebb elemzés világosan mutatja, hogy legalábbis az ősszámiban és az ősmordvinban egyéb hangváltozások előzték meg a *w‑ eltűnését. A számiban találunk példát arra, hogy az *a–i > *o–a változás során (erről a hangváltozásról l. fentebb) keletkezett *o előtt is eltűnik a *w‑: PU *wali‑ > *wola‑ > ősszámi *oalō‑ > száL. *oallo‑ ’levág’ (Aikio 2015). Az ősmordvinban hasonló a helyzet: a proto-uráli *i az a‑tövekben ősmordvin *o‑vá fejlődött, és a *w‑ csak ezután tűnt el (pl. PU *wiša > PMd. *ožǝ > mdE. ožo ’sárga’).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szóeleji *wu‑ eltérő fejleményt mutat a finnségi nyelvekben: a számiban és a mordvinban a *w‑ nyomtalanul eltűnik (pl. PU *wuδʹi > száÉ. ođđa, mdE. od ’új’; PU *wuwa‑ > száÉ. avvit ’ereszt’), a finnségi ágban pedig a *wu hosszú magánhangzóvá válik (*wuδʹi > fi. uusi : uute- ’új’; ebből a rekonstruált hangkapcsolatból sajnos nincs több összevethető példa a finnségiben, mivel a PU *wuwa-a magánhangzók összevonódása által ősfinn *vō- lett; vö. Aikio 2012, 243–244; Zhivlov 2023, 125, 129).1 Eszerint a finnségi ág leválása után is létezhetett még a *w‑.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sőt, egy ige esetében úgy tűnik, mintha megmaradt volna az eredeti *o előtti labiális réshang a déli finnségi megfelelőkben: fi. ottaa, vepsze otta, vót võttaa, észt võtma, lív võttõ ’vesz’ (T. Itkonen 1997, 238−239). Ennek a kivételes o‑ ~ ve̮-hangviszonynak azonban több magyarázata lehet, akár az o kései felbomlása ve̮ hangkapcsolattá, vagy az, hogy itt két különböző eredetű igéről van szó (vö. Metsäranta 2020, 242). Mivel azonban szabálytalan és párhuzam nélküli a finn o-~ észt, vót, lív võ‑ megfelelés, inkább az utóbbi magyarázat tűnik valószínűnek. Említenünk kell még, hogy az olyan szavak, mint például a fi. voi- ’tud, képes vmire’ (< közép-közfinn *wōje̮- ?< *wojV-/*wäjä-; vö. Sammallahti 1998, 266) az eredeti *w‑ megmaradását nem tudják bizonyítani, hiszen a közép-közfinn korban a szóeleji hosszú *ō/*ȫ előtt eleve protetikus w keletkezett, vö. PU *e̮δi > *ōti> *wōci > fi. vuosi ’év’ (Aikio 2012, 233–234).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

J. Häkkinen (2007, 88) ugyanakkor felvetette, hogy a *w‑ eltűnése a labiális magánhangzók előtt a nyugat-uráli és a mari nyelv közös hangváltozása lenne. Ha ez a feltevés igaz lenne, az azt jelentené, hogy itt nem egy kizárólag finnségi-számi-mordvin hangváltozásról lenne szó, hanem esetleg egy korábbi alapnyelvben történt jelenségről. Ez nem új felvetés: a régebbi kutatások során is adódott példa arra (Sammallahti 1998, 199), hogy a finn-volgai alapnyelvre vezették vissza ezt a hangváltozást. Ahogyan azt fentebb láttuk, ennek a jelenségnek a finnségi, a számi és a mordvin ág külön életében kellett lezajlania, ezért logikusan nem feltételezhető, hogy itt egy közös nyugat-uráli-mari változásról lenne szó. Már Keresztes (1987, 121) is utalt egyébként arra, hogy a *w‑ eltűnése külön-külön zajlott ezekben a nyelvekben, a mai kutatások alapján pedig egyértelmű, hogy mariban a proto-uráli *w‑ nem mindegyik labiális magánhangzó előtt tűnik el, hanem csak az ősmari *u, *ü és az uráli *i–a tövekben keletkezett *ŭ előtt (Zhivlov 2023, 132; l. még Bereczki 1988, 335; Metsäranta 2020, 37). A fejlődés a mariban egyrészt nem azonos, másrészt annak elég későn, az ősmari külön életében kellett megtörténnie.
1 Ennek a szócsaládnak (száÉ. avvit ’ereszt’, régi svédországi számi 〈uwe〉 ’áramlás’, fi. vuo, lív õvā ’áramlás’, fi. vuotaa ’ereszt’ stb.) a tradicionális proto-uráli rekonstrukciója *u‑kezdetű volt (Sammallahti 1988, 542: *uwa; UEW, 544–545: *uŋa), de az Aikio (2012, 244) által tárgyalt buo ’áramlás’ nganaszan megfelelő eredeti szókezdő *w‑re utal.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave