6. A *… V kérdőszós kifejezés megszorítás magyarázata

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Elsőként idézzük fel azt a szintaktikai szabályt, amelynek magyarázata a jelen tanulmány egyik fő célkitűzése (40):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(40)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tundrai nyenyecre vonatkozóan a (40) alatt megfogalmazott szabály biztosan kiegészíthető még azzal, hogy annak hatálya a többszörös kérdésekre is kiterjed. A vizsgálatban szereplő többi nyelvre vonatkozóan jelenleg nem állnak rendelkezésre releváns adatok, ezért e kérdés tisztázása a jövőbeni kutatás feladata marad.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt követően érdemes összefoglalni az előző két pont főbb megállapításait. A vizsgált nyelvek adatainak összevetése és elemzése alapján a kérdőszós kifejezések mondatbeli helyét az alábbi általános szabály határozza meg (41):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(41)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nem igevégű mondatok vonatkozásában a vizsgált nyelvek az alábbi összetevőtípusok megjelenését engedik meg ige utáni helyzetben (korábban (39), most (42)):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(42)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tehát a vizsgált nyelvek közül a tundrai nyenyec kizárólag az externális hozzáfűzés (afterthought) és jobbra kihelyezett (right dislocation) típusú szerkezetet engedi meg az ige után, amely a mondat határain kívül helyezkedik el. Az erdei enyecben ezzel szemben nemcsak hozzáfűzés és/vagy jobbra kihelyezés, hanem háttérbe helyezés (backgrounding) is megjelenhet: ez utóbbi során az ige főhangsúlyt kap, és balra, a mondat elejére mozog. A nganaszanban mindkét említett típus előfordul, és emellett találunk példát olyan szerkezetre is, amelyben az ige mögötti összetevő fókusz szerepet tölt be. A dolgán nyelv pedig a legnagyobb változatosságot mutatja ebből a szempontból, mivel az ige mögött megjelenhet hozzáfűzés, háttérbe helyezés, fókusz, sőt, feltehetően olyan összetevő is, amely neutrális, azaz a diskurzus szempontjából semleges információt fejez ki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (40) pontban megfogalmazott szintaktikai szabály értelmezését elsőként a nem igevégű mondatok információszerkezeti tulajdonságain keresztül közelítem meg, különös tekintettel arra, hogy milyen típusú összetevők jelenhetnek meg az ige utáni pozícióban. Mint arra már korábban utaltam, a kérdőszós kifejezés a mondatban fókusz szerepet tölt be, mivel olyan szemantikai műveletet hajt végre, amely párhuzamba állítható a fókusz által végrehajtott művelettel (vö. pl. Beck 2006) – még akkor is, ha ez a szemantikai művelet nem szükségszerűen jár együtt azzal, hogy a kérdőszós kifejezés szintaktikai fókuszpozíciót foglaljon el a mondatban. A (40) megszorítás ebből a szempontból tehát értelmezhető olyan nyelvspecifikus paraméterként, amely kizárja a fókusz előfordulását az ige mögötti pozícióban, mivel ott kizárólag hozzáfűzött vagy háttérbe helyezett összetevők jelenhetnek meg. Ebből következik, hogy a fókusz szerepű kérdőszós kifejezés sem állhat az ige után.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a magyarázat illeszkedik a tundrai nyenyec és az erdei enyec adataihoz, ahol az ige után sem fókusz, sem pedig kérdőszós kifejezés nem lehet. Ugyanakkor az érvelés még e két nyelv esetében is kiegészítésre szorul, ha figyelembe vesszük, hogy – amint arra Mus–Surányi (2025) rámutat – a hozzáfűzés-típusú ige utáni összetevő maga is lehet fókuszált. Ebben az esetben a megelőző mondatbeli korrelátuma nem lehet zéró alakú, tehát azt mindig ki kell ejteni (vö. Mus–Surányi 2025). Felvetődhetne tehát az az alternatív hipotézis, hogy a kérdőszós kifejezés megjelenése az ige mögötti pozícióban csak akkor engedélyezett ezekben a nyelvekben, ha a mondat tartalmaz egy kiejtett korrelátumot. Ez az elképzelés azonban összeütközésbe kerül a kérdőszós kifejezések szemantikai természetével: mivel ezek inherensen új és ismeretlen információt kérnek, szemantikailag problematikus lenne számukra egy előre megadott korrelátum feltételezése.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ráadásul ez a megközelítés nem kínál magyarázatot arra sem, hogy a nganaszanban és a dolgánban – ahol adataink szerint az ige után fókusz is megjelenhet – miért marad tiltott mégis a kérdőszós kifejezés ugyanebben a pozícióban. Következésképpen az ige utáni összetevők információszerkezeti alapú elemzése, bár képes leírni a tundrai és erdei nyenyec mintázatait, önmagában nem ad teljes választ a nganaszan és a dolgán nyelvben a szóban forgó korlátozásra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (40)-ben megfogalmazott szintaktikai megszorítást most közelítsük meg a kérdőszós kifejezések tulajdonságai felől. A vizsgált nyelvekben tapasztalt mintázat – vagyis, hogy a kérdőszós kifejezések in situ állnak, ugyanakkor őket megelőző operátorok nem engedélyezettek – az általános nyelvészeti szakirodalomban kétféle elemzéssel magyarázható.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az első megközelítés szerint az ilyen nyelvekben is sor kerül kérdőszómozgatásra, ám ez kizárólag a Logikai Forma komponensben történik: a felszíni szerkezetben a kérdőszó a kiinduló helyén marad, és a hatókörét vezérlő pozícióba való mozgatás csak a logikai komponensben, láthatatlanul megy végbe (pl. Cole–Hermon 1994). Az operátorok által kiváltott szintaktikai intervenciós hatás ebben a keretben úgy értelmezhető, hogy az operátor olyan szerkezeti helyet foglal el, amely blokkolja a Logikai Formában történő, felszínen nem látható kérdőszómozgatást. Így az ilyen esetekben a szerkezet jól formáltsága csak akkor biztosítható, ha a kérdőszós kifejezés a felszíni szerkezetben is az operátornál magasabb pozícióba kerül.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második elemzés – amely a jelen tanulmányban vizsgált nyelvek esetében valószínűbbnek tűnik – abból indul ki, hogy a kérdőszós kifejezés szerkezetileg összetett: egy testetlen (zéró) kérdő operátorból és egy határozatlan (kérdő) névmásból tevődik össze (pl. Baker 1970; Beck 1996; 2006). A zéró operátor ebben a modellben egy magasabb szerkezeti pozícióban helyezkedik el, és onnan köti az alacsonyabban álló határozatlan névmást. Az intervenciós hatást kiváltó operátor pedig ebben az esetben azt akadályozza meg, hogy a magasabb pozícióban lévő kérdő operátor elérje az alacsonyabb pozícióban lévő névmást.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Két további empirikus megfigyelés is amellett szól, hogy az itt vizsgált nyelvekben a második elemzési javaslat adja a kérdő szerkezetek adekvát leírását. Az egyik a kérdőszók és a határozatlan névmások között megfigyelt átfedést érinti. A vizsgált nyelvekben a határozatlan névmásokat a kérdő névmásokból képezik, jellemzően toldalék vagy partikula hozzáadásával (Siegl 2013, 198–200; Nikolaeva 2014, 131; Wagner-Nagy 2018, 105; Däbritz 2022, 91). Ugyanakkor mindegyik nyelvben előfordul, hogy bizonyos kérdőszók, tipikusan a ’ki’ és a ’mi’ jelentésű kérdőszók, változatlan formában, bizonyos szerkezetekben határozatlan névmásként is megjelennek. Nikolaeva (2014, 312) megfigyelése szerint például a tundrai nyenyecben beágyazott határozói mellékmondatokban a kérdőszós kifejezés kétértelmű lehet: kaphat kérdő és határozatlan értelmezést is (43).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(43)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

További példát kínálnak a tundrai nyenyec többszörös kérdések, amelyekben ez a jelenség egyfajta javítási stratégiaként (is) működik: azáltal, hogy a kérdőszós kifejezés határozatlan névmási értelmezést is kaphat, olyan szintaktikai sorrendek is elfogadhatóvá válnak, amelyek a többszörös kérdésekben a kérdőszók sorrendjére vonatkozó megszorítás – ti. a Specifikussági megszorítás (É. Kiss 1993) – miatt egyébként rosszul formáltak lennének. Azáltal, hogy lehetővé válik, hogy határozatlan névmási olvasatot rendeljünk az eredetileg nem megfelelő szerkezeti helyen álló kérdőszós kifejezéshez, a mondat egyszerű kérdésként értelmezhető (Mus 2022).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(44)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A többi vizsgált nyelv nyelvtanában erre nem találtam utalást, azonban a példák áttekintése alapján az erdei enyecben (45a), a nganaszanban (45b) és a dolgánban (45c) is kimutatható ez a jelenség.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(45)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A dolgánban továbbá – amint azt Däbritz (2022, 90–91) leírja – a ’ki’, és ritkábban ugyan, de a ’mi’ kérdőszó is egyfajta expletívumként, töltelékelemként használatos: egy teljes főnévi kifejezést helyettesít abban az esetben, ha a beszélő bizonytalan, hezitál, vagy rosszul kezdte el a szót.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy további érv a második elemzés mellett a tundrai nyenyecből származik. Ebben a nyelvben a többszörös kérdésekben az elöl, magasabb szerkezeti pozícióban álló kérdőszós kifejezés specifikusabb, mint az őt követő kérdőszós kifejezés, és az ebben a magasabb pozícióban álló kérdőszóval kifejezett tárgy kiválthat az igén topik-egyeztetést is akár (Mus 2022).1 Ezt a (46) példa illusztrálja.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(46)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezek alapján tehát a vizsgált nyelvekben a kiegészítendő kérdések szerkezetét a (47) példában szereplő leegyszerűsített séma segítségével ábrázolhatjuk, amiben a Q a testetlen kérdő operátort helyettesíti:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(47)
[Qi … [kérdőszós kifejezési …] ]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebből a magyarázatból az következik, hogy a vizsgált nyelvekben azért nem állhatnak kérdőszós kifejezések az ige mögött, mert ebben az ige mögötti tartományban a mondat bal szélén álló zéró alakú kérdő operátor nem tudja azokat kötni. Ezt a (48) példában bemutatott szerkezet illusztrálja.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(48)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezek után térjünk vissza röviden a bevezetőben említett szintaktikai változás kérdésére. A tanulmány keretei ennek részletesebb kifejtését ugyan nem engedik meg, de a (48)-ban bemutatott séma arra utal, hogy ezekben a nyelvekben a nem igevégű mondatok szintaktikailag levezethetők igevégű szerkezetekből. Így azok vagy két mellérendelt tagmondatot tartalmaznak (pl. a hozzáfűzés esetében), vagy az ige balra történő mozgatásával állíthatók elő (pl. a háttérbe helyezésnél). Ez pedig azt bizonyítja, hogy a vizsgált nyelvek szerkezetileg továbbra is igevégűek.
1 Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kérdőszók ebben az esetben valódi topikok lennének. Ahogyan Surányi (2007) rámutat, a többszörös kérdésekben a kérdőszós kifejezések valóban lehetnek specifikusak és így olyan alternatívahalmazt hoznak létre, amelynek elemei ismertek vagy előfeltételezhetőek, ez a művelet azonban nem azonos azzal, amit a topik végrehajt.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave