Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
I. Nyugat-uráli alapnyelv: egy hangtörténetileg problematikus feltevés
›
3. A feltételezett nyugat-uráli hangváltozások kritikai elemzése
›
3.4. Az *o kialakulása a nem-első szótagokban

3.4. Az *o kialakulása a nem-első szótagokban

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Például PU *waja‑ > (? PNyU *wajo‑ >) fi. vajo‑, száÉ. vuodjut, mdE. vaja‑ ’süllyed’ (Zhivlov 2023, 121).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A labiális magánhangzók megjelenését a nem-első szótagokban mint egy lehetséges nyugat-uráli innovációt Zhivlov (2023, 121) vetette fel. Azt állítja, hogy a nyugat-uráli alapnyelvre rekonstruálható nem-első szótagi *o, amelyet Aikio (2015, 37‒39) bizonyos szavak esetében proto-urálinak tekint az obi-ugor hangmegfelelések alapján. A hagyományos nézet szerint a nem-első szótagi labiális magánhangzók megléte finnségi-számi innováció, amely több mint 30 közös szótőben és számos ragban, képzőben is előfordul (l. Kuokkala 2018). A passzív-reflexív képző (pl. fi. kuulu‑ ’hallatszik’ ← kuule- ’hall’; száÉ. gulloj‑ ’hallatszik’ ← gulla- ’hall’) egyértelműen uráli *‑w‑re vezethető vissza, amely a mordvinban mássalhangzóként folytatódik (pl. mdE. ńejav‑ ’látszik’ ← ńeje- ’lát’). A többi finnségi és számi szótípusban (ahol a labiális magánhangzó nem a passzív-reflexív képzőre vezethető vissza) található labiális magánhangzónak azonban nincs nyilvánvaló megfelelője a mordvinban. Zhivlov a nyugat-uráli rekonstrukció alátámasztásaként azt veti fel, hogy a feltételezett *o bizonyos szavakban az ősmordvin *a‑nak felel meg, amely az általánosan elfogadott hangtörvények szerint ott szabálytalan lenne. Így a tradicionális proto-uráli *waja‑ ’süllyed’ (l. UEW, 551; Sammallahti 1988, 551) nyugat-uráli *wajo‑ lenne Zhivlov szerint, amelyből szerinte szabályosan levezethető a finn vajo‑ta, számi vuodjut (< ős-számi *vuojō‑), valamint a mdE. vajams (< ősmordvin *vaja‑), ahol a második szótagi a helyett a hagyományos rekonstrukció (*waja‑) ősmordvin *ə‑t (> erza o) követelne (vö. PU *amta- ’ad’ > erza ando- ’(meg)etet’). De mivel Zhivlov csupán ezt az egy etimológiát említi példaként, módszertani szempontból nagyon problematikus ilyen alapon következtetéseket levonni. A következőkben ezért részletesebben áttekintjük, milyen megfelelései találhatók a számi és finnségi második szótagi labiális magánhangzóknak az örökölt mordvin szavakban. Számításba veendők itt olyan szavak, amelyekben nem egyértelműen származik a számi vagy finnségi labiális magánhangzó valamely kései képzésből (mint pl. fi. haroa, nyelvjárási haroja (< *haroi-) ’túr’ ← hara ’borona’).1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Ősmordvin *a–a. Ez egy hangtörténeti szempontból meglepő kombináció, mert mint fentebb megjegyeztük, a proto-uráli *a–a általánosan mordvin *a–ə‑vá fejlődik. A vaja‑ igén kívül egy olyan szót találtunk, amelynek a finnségi megfelelőjében egy o tőmagánhangzó szerepel: mdE. anams ~ fi. anoa ’könyörög’. A fi. kaivaa ~ mdE. kajams ~ száÉ. goaivut ’ás’ esetén pedig a számi megfelelő (a finnségi megfelelővel ellentétben) labiális tőmagánhangzót tartalmaz, és az első szótagi magánhangzója is szabálytalannak tűnik. Ebben az esetben viszont Zhivlov (2023, 127) nem tételez fel nyugat-uráli alapnyelvi *o‑t, hanem inkább egy olyan hangváltozást, amely által az alapnyelvi *a–a magánhangzó-kombináció az előszámiban *o–o‑vá válik, ha közötte *jw vagy *lw mássalhangzó-kapcsolat van (vö. Zhivlov 2014, 124; Aikio 2015, 54).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • –*ana/o-? > fi. anoa (→ száÉ. átnut), mdE. anams ’könyörög’
  • –*waja/o‑? > fi. vajota ’süllyed’, vajaa (ősfinn *vajaga) ’hiányos, csekély’, száÉ. vuodjut (ősszámi *vuojō-), mdE. vaja‑ ’süllyed’ (~ udmurt vi̮ji̮ -, komi ve̮j‑, msÉ. uj‑) (UEW, 551; Aikio 2015, 57)
  • –*kajwa- > fi. kaivaa, száÉ. goaivut (ősszámi *koajvō-) ’ás’, mdE. kajams ’dob; üt’, kojme ’ásó’ (Aikio 2015, 54)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A következő a–a szavaknak nincs labiális tőmagánhangzó-megfelelője sem a finnségi, sem a számi nyelvekben. Ilyen esetekben feltételezhető, hogy az a tőmagánhangzó analógiásan terjedt el a jelen idő egyes szám első és második személyű személyragokból, ahogy számos más igénél is történt (l. Ravila 1929, 103–104). De ugyanezzel a tendenciával magyarázható meg a fentebb említett mordvin igék (anams, vajams, kajams) tőmagánhangzója is.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • –*sala- > PF *sala- (fi. salaa ’titokban’, lív salāndõ ’lop’), PSzá. *suolē- (száÉ. suoli ’titokban’, suoládit ’lop’), mdE. salams ’lop’ (~ ma. šolǝ̑šta‑, hK. lalǝm‑, msÉ. tūlmaχ ’tolvaj’, nyeT. talye‑ ’lop’) (UEW, 430–431; Aikio 2015, 55)
  • –*watka- > ? PF *vatka-ta- (fi. vatkata ’felver’), PSzá. *vuotkē- (száIn. vyetkiđ ’(fenyőfát) leháncsol’), mdE. vatkams ’hámoz; lenyúz’ (UEW, 561; Aikio 2015, 56; SSA s.v. vatkata)
  • –*kara- > mdE. karams ’ás, túr’ (~ maK. kore-, maNy. kare-, udmurt ki̮ri̮‑, komi ki̮r‑, hD. χer‑; nincs megfelelő a finnségi vagy számi nyelvekben) (Aikio 2015, 55)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összességében nem túl hihető, hogy a korai ősmordvinban megmaradhatott volna egy külön *a–o vagy *a–a tőtípus, ha érvényes az az általánosan elfogadott feltételezés, hogy az előmordvin összes második szótagi magánhangzója *ə‑vé redukálódott, kivéve az *a‑t – abban az esetben, ha az főhangsúlyt kapott első szótagi zárt magánhangzó (*i, *u) utáni pozícióban (Ravila 1929; Bartens 1999, 61–63; Keresztes 2011, 33–35).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Ősmordvin *a–ə. Ez a proto-uráli *a–a kombináció szabályos folytatója (a második szótagi *a nyílt magánhangzó után redukálódik az ősmordvinban).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • –?*kajšo > fi. kaiho ’vágy, szomorúság’, észt kahju ’kár’, mdE. kažo ’baj, szerencsétlenség’ (~ PP *kĭ̮ž, PMs. *kɔjt, PSzam. *kåjtǝ̑, *kåjto) (Aikio 2015, 37, 57)
  • –*wajma/o > fi. vaimo ’feleség, asszony’, észt vaim, gen. vaimu ’lélek’; mdE. ojme, mdM. vajmä (PMd. *vajmə) ’lélegzet; lélek’ (UEW, 809–810)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A finn kaiho ~ mdE. kažo néhány olyan uráli eredetű szóval tartozik egy csoportba, amelyeknek az obi-ugor megfelelői proto-uráli *a–i vokalizmusra mutatnak, a számi és mordvin megfelelői viszont nem, és mivel a számi és finnségi szavakban második szótagi labiális magánhangzót találunk, Aikio (2015, 37–38) ezekben egy proto-uráli *a–o magánhangzó-kombinációt javasol (?*aδʹo ’ágy’, ?*paδo ’halászgát’, ?*asora ’úr’;2 a *waja/o‑ ’süllyed’ szó ide tartozását is fontolóra veszi). A *wajma/wajmo ’lélegzet; lélek’ viszont nyilvánvalóan egy deverbális származék (*wajŋ(i)-ma) a *wajŋi- (> száÉ. vuoigŋat ’lélegzik’) igéből (Aikio 2002, 36; Kuokkala 2018, 45), ezért a finnségi ‑o másodlagosnak tűnik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Ősmordvin *o–a. Ez a magánhangzó-kombináció a szabályos folytatója a proto-uráli *u–a és *i–a kombinációnak, ezért eredeti *a tőmagánhangzót tükrözhet, ahogy a számi is tükrözi több szó esetében (*komē-, ponē‑, *se̮jē‑, *ńe̮δē‑); a mdE./M. ńedʹams eredeti *ä‑re utal:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • –*kuma/o- > fi. kumossa, lív kumālõz ’eldőlve’, száÉ. gopmut ’eldőlve’, gomi-hit ~ gomuhit ’feldönt’ (PSzá. *komē- ~ *komō-), mdE. komaftoms ’feldönt’ ~ maNy. kə̑mə̑k, maK. kumə̑k ’eldőlve’, udmurt ki̮mes ’homlok’, (glazovi nyelvjárás) kı̣̑mal‑ ’dönt’, komi ki̮me̮s ’homlok’, ki̮m‑ ’dönt’, hK. komtaγ ’arccal lefelé’, msÉ. χomi, magyar homlok, nyeT. xawa‑ ’eldől’ (UEW, 201–202)
  • –*puna/o- > fi. puno‑, száÉ. botnit ~ botnut (PSzá. *ponē‑ ~ *ponō‑), mdE. punams ’sodor, fon’ ~ maNy. pə̑ne‑, maK. pune‑, udmurt puni̮‑, komi pi̮n-msK. pon‑, hK. ponəl‑, magyar fon, nyeT. pəŋkəl‑ (UEW, 402–403)
  • –*šija/o- > fi. hio‑, száÉ. sadjit (PSzá. *se̮jē‑), mdE. čovams, mdM. šovams ’köszörül’ (UEW, 784–785)
  • –*sira/o- > fi. siro-a-, mdE. stradoms, nyelvjárási soradums, mdM. səradəms ’szóródik, szétoszlik’ (UEW, 760)
  • –*ńiδa/ä/o- > PF nito‑, száÉ- njađđit (PSzá. *ńe̮δē‑), mdE. / M. ńedʹams (< *ńiδä-!) ’fűz, köt’ (UEW, 713)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Ősmordvin *o–ə. Ez szabályszerűen a proto-uráli *u–i folytatója. Az alábbi két szócsalád finn és számi megfelelői viszont *i–a vagy *i–o vokalizmust feltételeznek.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • –*(j)iša/o > fi. iho ’bőr’, SzáÉ. assi ’bunda belső oldala, bőr’, mdE. jož(o) ’bőr, felszín’, ? mariNy. jüž-wət ’bőrön lévő hólyagba gyűlő víz’, komi ež ’bunda bőre stb.’ (UEW, 636–637; Holopainen et al. 2017, 117–118)
  • –*sita/o- > fi. sito-, mdE. sodoms ’köt’, ? maNy. šəδəkš, maK. šüδəš ’hordó abroncsa; koszorú’ (UEW, 762–763; Holopainen et al. 2017, 114)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem teljesen kizárt az a lehetőség, hogy az első szótagi *i feltételezett második szótagi *o előtt, valamint *a előtt is velarizálódott (> *u > o) és a második szótagi *o később redukált magánhangzóvá fejlődött volna. A *(j)iša/o szó esetén azonban nem egyértelmű az eredeti tőmagánhangzó – a komi ež megfelelő a számihoz hasonlóan *a‑ra utal, a lehetséges mari megfelelő viszont *i‑re – és a szókezdő j‑ előfordulásának vagy hiányának az okai sem teljesen világosak egyes nyelvek megfelelőiben (l. Holopainen et al. 2017, 117–118). A *sita/o- ige feltételezett mari megfelelőjének a vokalizmusa sem illik egy proto-uráli hátsó hangrendű *i–a tőhöz, melynek első szótagi magánhangzója általában *ŭ‑vá válik az ősmariban (> maNy. ǝ̑, K. u – vö. Metsäranta 2020, 316).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Ősmordvin *u–ə. Ez a proto-uráli *o–a kombináció szabályos folytatója (vö. 2. pont). A finn odottaa és számi *oacō- ige második szótagi o‑t tartalmaz, a lulei számi oahtse névszó második szótagi magánhangzója pedig uráli *a‑ra vezethető vissza.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • –*woča- > fi. odo-tta-, régi svédországi számi irodalmi nyelv ‹ådsotet› (ős-számi *oacō-ttē-) ’vár’, száL. oahtsot (*oacō-) ’felügyel; vezet, irányít’, oaht-se (*oacē) ’felügyelet’, mdE. učo- ’vár’ (~ maK. wučem, maNy. wǝ̑čem ’vár’)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összefoglalásképpen kijelenthetjük, hogy a finnségi-számi-mordvin tőmagánhangzó-megfelelések tekintetében a kép egyáltalán nem egyértelmű. A finnségi és számi második szótagi labiális magánhangzót tartalmazó szavak mordvin megfelelői között egyfelől olyan magánhangzó-kombinációkat találunk, amelyek szabályosan második szótagi *a‑t tükrözhetnek (és ez esetenként a finnségi vagy számi szavakon is tükröződik; a 2., a 3. és az 5. csoportban). Az 1. és 4. csoport szavai viszont szabálytalan hangmegfeleléseket mutatnak, de egymással ellentétes módon: az 1. csoportban váratlanul második szótagi a szerepel ə helyett, a 4. csoportban pedig egy *i–a tő esetében elvárható a helyett ə lép fel. Nehezen lenne azonban hihető, hogy e két rendhagyó hangmegfelelés ugyanabból a tényezőből fakad. A példák közül legalábbis az 1. csoportbeli igetövekben szereplő a valószínűleg analógiás eredetű. A 4. csoport csak két szóból áll, amelyeknek a finnségi megfelelőiben a számi megfelelőkkel ellentétben egy labiális tőmagánhangzó található, úgyhogy elég merész állításnak tűnik az, hogy a mordvin *ə ezekben a szavakban proto-(nyugat-)uráli *o‑ra menne vissza. A 2. csoport szintén két szóból áll, amelyek ősmordvin második szótagi *ə‑t és finnségi o‑t tartalmaznak; ezeknek a szavaknak az obi-ugor megfelelőiben olyan szabálytalan hangmegfeleléseket találunk, amelyek nem vezetethetők vissza eredeti *a‑tőre.4 Tehát legalábbis egy minimális mennyiségű nyelvi bizonyíték felmutatható annak megtámogatására, hogy az ilyen szavakban proto-uráli *o szerepelhetett, de ez gyakorlatilag csak a finnségi, számi és obi-ugor közötti összevetésen alapul; a finnségi, számi és mordvin adatok alapján nem rekonstruálható egy nyugat-uráli *o.
1 A szuffixális *oi különösen jól jelzi a közfinn vagy még későbbi korból való származást legalábbis a‑tövű alapszók esetén, mert ezeknél a labiális magánhangzó a közfinn *aj > *oj hangváltozásból keletkezett.
2 Az Aikio (2015) által rekonstruált *asora alak kérdéses, mert az uráli szavak közti hangtani szabálytalanságot ebben az esetben azzal is lehet magyarázni, hogy az indoiráni *asura‑ ’úr’ szót külön-külön vették át, különböző hanghelyettesítéssel (Holopainen 2019, 70–71).
3 Az első szótagi e (vs. o) és a palatalizált dʹ alapján a mordvin szó egy magas hangrendű alakra megy vissza.
4 Aikio (2015, 38–39) megjegyzi, hogy néhány olyan szóban, ahol a finnségi és a számi nyelvek *o‑t mutatnak a második szótagban, az obi-ugor megfelelők proto-uráli *a–i tövekre utalnak (ezekben az esetekben viszont a finnségi, a számi és a mordvin szavakat nem lehetne szabályosan *a–i tövű proto-uráli szavakra visszavetíteni). Az Aikio által sorolt szavak a következők: PU *aδʹo > PMs. *ālʹ-āt ’ágy’, PU (?) *kajšo > PMs. *kɔjt ’betegség’, PU (?) *paδo > PH *pi̮l és PU *asora > PMs. *ātǝr ’úr’ (erről az etimológiáról l. fent).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave