3.1. A múltidő-rendszer és az evidencialitás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Evidencialitáson azt értjük, amikor egy nyelv grammatikai eszközzel jelöli a beszélő által birtokolt információ forrását egy közlés során. Ez a grammatikai elem lehet képző, konjugáció vagy partikula is. Nem minden nyelv rendelkezik grammatikai evidencialitással, de valójában az információ forrását minden nyelv képes kifejezni valamilyen módon (körülírással, vagy erre grammatikalizálódott kifejezéssel). Alapvetően megkülönböztethetünk direkt, vagyis első kézből származó evidenciát, és indirekt, vagy másnéven közvetett, másodkézből származó evidencialitást (vö. Aikhenvald 2004; 2018). Az udmurtban csak az indirekt evidencialitás grammatikalizálódott, vagyis nyelvtani eszközzel csak az fejezhető ki, ha valaki nem volt tanúja egy adott eseménynek. Az udmurtban ez a jelenség fuzionált az igeidőrendszerrel, így annak bemutatásával az evidenciális rendszerről is tisztább képet kaphatunk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A már említett szintetikus múlt idejű formák mindössze egy, időben, számban és személyben ragozott főigét tartalmaznak. Az úgynevezett egyszerű múlt idő egy általános, evidenciális szempontból neutrális múlt idő, melyet az ‑i szuffixummal képzünk, és bármely múltban történt esemény leírására alkalmas (1). Az ‑i szuffixum a proto-uráli *-j múltidő-jel szabályos folytatása a nyelvben (Bartens 2000, 181–182; Bereczki 2003, 55; Siegl 2004, 22).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(1)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyszerű múlt idő tagadását egy személyragozott múlt idejű tagadó igével hajthatjuk végre, melyet az ige konnegatív töve követ, ami csak a számot jelöli, a személyt viszont már nem (2) (Bartens 2000, 187).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(2)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az evidenciális múlt idő1 az ‑(e)m szuffixummal képezhető és indirekt információforrás kifejezésére alkalmas (3). Ez az alak önmagában nem képes időt kifejezni, valójában csak olyan evidenciális tartalmat jelöl, amely a múltra vonatkoztatható. Hagyományosan igeidőként tartják számon, de ez esetben már átlépünk az aspektuális és/vagy evidenciális jelentéstartalommal rendelkező igei formák halmazába. Az ‑(e)m szuffixum a proto-uráli *-m particípiumképzőre vezethető vissza, s alakilag ma is megegyezik a melléknévi igenév képzőjével (Siegl 2004, 26).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(3)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az udmurtban az evidencialitás az aikhenvaldi tipológia szerint (vö. Aikhenvald 2004; 2018a) csak kételemű rendszert alkot, ahol az indirekt evidencia áll szemben minden mással. Ez azt jelenti, hogy grammatikai markerrel csak a közvetett információforrást lehet kifejezni a nyelvben, minden más, így az első kézből származó információ forrása is jelöletlen. A jelöltségen belül a nyelv nem különbözteti meg a (nem) hallott, látott, szaglással vagy tapintással tapasztalt információt, minden közvetett információforrást tartalmazó kijelentésre ugyanazt a grammatikai jelet használja, függetlenül az érzékelés típusától. Bizonyos nyelvekben ezek mindegyikére külön nyelvi elem grammatikalizálódott (ilyen például a wintu nyelv (wintu nyelvcsalád), ahol öt evidenciálisjelölőt is használnak a beszélők: egy vizuális, egy nem-vizuális érzékelés, egy inferenciális, egy következtetési (okfejtési), és egy ʼreported’ kategóriát) (Aikhenvald 2004, 60).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az udmurtban az evidenciális tartalom nem hordoz egyúttal igazságértéket is, vagyis a kijelentés valósága nem derül ki az evidenciális múlt idő használata vagy nem használata által. Friss megfigyelések viszont azt bizonyítják, hogy ha igazságértéket nem is, bizonyossági fokot kontextusfüggően kifejezhetnek a múlt idők. Eszerint az egyszerű múlt használata nagyobb bizonyosságot jelöl, míg az evidenciális múlt kontextuálisan magában hordozhatja a beszélő bizonytalanságát a saját állításával kapcsolatban (vö. Kubitsch 2021).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szintetikus evidenciális múlt tagadására egy analitikus és egy szintetikus paradigma is létrejött, melyek mindegyike egyaránt használható, jelentéskülönbség nincs közöttük. A párhuzamos használat kialakulását a nyelvjárási különbségeknek köszönhetjük, ugyanis az analitikus forma tipikusan az északi nyelvjárásokra jellemző, míg a szintetikus formát elsősorban a középső és déli területeken használják. A következő példamondat mindkét alakot tartalmazza (4).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(4)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyelv összesen nyolc darab összetett múlt idővel rendelkezik, melyek szerkezetileg egy egyszerű vagy evidenciális múlt idejű létigéből, valamint egy bármely igeidőben ragozott (jelen, jövő, egyszerű múlt, evidenciális múlt) főigéből állnak. A szakirodalom állításai (Bartens 2000, 209–210; Skribnik–Kehayov 2018, 540–541) és a legfrissebb kutatások (Szabó 2022b) eredményei alapján ezen alakokat az evidencialitás megléte vagy hiánya alapján két csoportra bonthatjuk. Abban az esetben, ahol a létige, mely itt segédigei funkciót lát el, egyszerű múlt időben áll (vagyis val alakban jelenik meg), a szerkezet csak aspektuális jelentést hordoz, mely magába foglalja az esemény idejére való utalást is (ami a múlt idejű alak ellenére nem feltétlenül a múltban történik), de evidenciális töltettel nem rendelkezik (5).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(5)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az evidenciális múlt idejű segédigét tartalmazó összetett alakok viszont minden esetben hordoznak indirekt evidenciális jelentést is az aspektuális jelentéstartalom mellett (6). A létige ilyenkor vylem formában jelenik meg.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(6)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyes alakok által hordozott aspektuális jelentéseket az 1. táblázat mutatja be a mynyny ʼmenni’ ige segítségével.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az összetett igeidők tagadásának módja a főige idejétől függően különbözik. Ha a főige jelen, jövő vagy egyszerű múlt időben áll, akkor tagadása az adott időnek megfelelő tagadóigével történik. Az evidenciális múlt idejű főigét tartalmazó analitikus konstrukciók tagadása karitívusszal történik (Siegl 2004, 39–40).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. táblázat: Az összetett igei alakok formai és funkcionális jellemzői
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amikor az udmurt nyelv is bekerült az evidencialitáskutatás látóterébe, sokáig elterjedt volt az az állítás, hogy az udmurtban következetes evidenciális-oppozíció figyelhető meg, vagyis az egyszerű múlt idő kimondottan szemtanúságot, míg az evidenciális múlt idő nem-szemtanúságot jelöl. Skribnik és Kehayov (2018, 540) is egyértelmű ’witnessed’ és ’unwitnessed’ jellemzőkkel látja el a különböző múlt idejű alakokat könyvfejezetében. Nazarova (2014) udmurt nyelvkönyvében szintén egyértelmű és következetes evidenciális különbséget tesz a két múlt idő között. Aikhenvald (2004, 28) átfogó tipológiai művében az udmurtot még az olyan nyelvek közé sorolja, ahol szemtanúsági–nem-szemtanúsági szembenállás figyelhető meg, a szerző szerint akárcsak a komiban és a mariban. Állítása szerint az egyszerű múlt idő olyan cselekvést jelöl, mely a beszédidő előtt zajlott le, s közben a beszélő tanúja is volt annak (2004, 156).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elmúlt évek kutatásai, melyek adatközlők bevonásával történtek, rávilágítottak, hogy ezek az állítások nem, illetve nem teljesen igazak. Mára már tudjuk, hogy az egyszerű múlt idő evidenciális szempontból semleges, de tagadhatatlan, hogy az adatközlők direkt információforrás esetén is ezt a formát alkalmazzák (vö. Kubitsch 2019; 2022; Szabó 2022a,b). Korábban már Siegl (2004) is hangsúlyozta az egyszerű múlt semlegességét. Bartens (2000, 190–191) pedig megemlíti, hogy egyes nyelvtanok ugyan hangsúlyozzák az egyszerű múlt idő szemtanúsági vagy direkt evidenciális jelentéstartalmát, az igeidő elsősorban a múltban történt események, történések jelölésére használatos anélkül, hogy kifejezné annak eredményét.
1 A permisztikában gyakran nevezik második múlt időnek, de szemtanúsági múlt időként, perfektumként és „nem ismert múlt időként” is gyakran megjelenik a grammatikákban (vö. Csúcs 1990; Bartens 2000; Kozmács 2001; 2002; Siegl 2004; Petrova–Tyimerhanova 2014; Szamarova–Sztrelkova 2013; Nazarova 2014). Ezen kifejezések részben már a hordozott funkciót is magukban foglalják.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave