Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
V. Diakrón összefüggések az udmurt szintetikus és analitikus múlt idők között
›
6. Az elmélet alátámasztása
›
6.3. A V + aux.ev.pst szerkezet megjelenése

6.3. A V + aux.ev.pst szerkezet megjelenése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az 5. pontban felvázolt grammatikalizáció a szintetikus alakokon folytatódott tovább. A nyelvben eddig a pontig kialakult egy (mai elnevezésével) egyszerű múlt idő, egy rezultatív és perfekt jelentésű alak, amely becsatlakozott az igei rendszerbe (de még nem hívhatjuk evidenciális múltnak), valamint egy összetett igei alak, ahol a főige már az ‑(e)m morfémával is megjelenhet, a segédige pedig egyszerű múlt időben áll.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szintetikus ‑(e)m morfémás alak ezután inferenciális jelentéssel bővül, miközben korábbi jelentései ugyancsak megmaradnak. Az inferencialitás azt a helyzetet jelöli, amikor a beszélő vagy egy kézzelfogható bizonyíték/eredmény, vagy pedig saját tudása alapján következtet a beszédidőt megelőző, múltban történt eseményre. A kézzelfogható, szemmel látható eredményen alapuló inferencialitást következtetésnek, míg az előzetes ismereten alapulót okfejtésnek nevezzük (Kugler 2015, 45, 47).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A korábbi fázishoz képest a változás abban érhető tetten szemantikailag, hogy ezúttal a beszélő nem rendelkezik információval a múltban történt eseményt illetően, mindössze egy bizonyos tény vagy tudás alapján következtet rá. Ilyenkor a beszélő mondatában nem feltétlenül jelenik meg az az objektum, amely az inferencia alapjául szolgál. Az udmurtban a ma evidenciális múltnak nevezett igeidő máig hordozza az inferenciális jelentést, olyannyira, hogy ma ez adja az egyik fő funkcióját. A következő példamondatban a beszélő morzsákat lát az asztalon, ennek alapján következtet arra, hogy korábban valaki evett az asztalnál (10). Ez esetben az inferencia alapjaként szolgáló objektum (a morzsa) is megjelenik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(10)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt követően fejlődhetett ki az indirekt evidenciális jelentés, amely a közvetett információ jelölésére szolgál egy megnyilatkozás során. Az udmurt grammatikailag nem különbözteti meg a látás, szaglás, hallás vagy tapintás útján szerzett információforrásokat. Ahogy már említettem, nem egyedi eset, hogy egy nyelvben nem fejlődik ki ezzel párhuzamosan direkt evidencialitást jelölő grammatikai elem is, számos esetben az indirekt evidencia áll szemben minden mással, ami magába foglalja mind az evidenciálisan neutrális, mind a direkt evidenciális jelentéseket. Az udmurtban mára egyértelművé vált, hogy az egyszerű múlt idő evidenciálisan alapvetően semleges, tehát a nyelvben nincs direkt–indirekt evidenciális oppozíció, de természetesen az első kézből származó, múlt idejű információ jelölése is az egyszerű múlt idővel történik. Az evidenciálisan neutrális és kimondottan direkt evidenciális funkciók a szövegkörnyezet vizsgálatával különböztethetők meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mai udmurt nyelvben az indirekt evidencialitás az inferencialitás mellett az egyik legfőbb funkciója az evidenciális múlt időnek, így erre a funkcióra találhatjuk a legtöbb példát (11). A következő mondatban a beszélő a szülei megismerkedését meséli el, aminek ő, természetesen, nem lehetett tanúja, a történteket csak hallomásból ismeri.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(11)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Emellett a folklórműfajok tipikus formája is az evidenciális múlt idő, hiszen a népmesék, keletkezéstörténetek és legendák forrásai már nem ismertek, és gyakran olyan helyszínek és karakterek szerepelnek bennük, melyekkel ember nem találkozhatott. A következő példamondat egy 19. század végi folklórgyűjtésből származik (Munkácsi 1887). A történet a világ keletkezéséről és Inmar, az udmurtok főistenének cselekedeteiről szól (12).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(12)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egyes nézetek nem különböztetik meg egymástól az inferenciális és az indirekt evidenciális fázist, és az inferencialitást az indirekt evidencialitás egyik alkategóriájaként kezelik (vö. Aikhenvald 2004; 2018a). Emellett számos érv szól. Funkcionálisan a két jelentés gyakran jár kéz a kézben, és az evidencialitással rendelkező nyelvekben formailag is elterjedt az azonos jelölésmódjuk. Amellett viszont nem mehetünk el szó nélkül, hogy korábbi történeti-tipológiai kutatások eredményei arra engednek következtetni, hogy azokban a nyelvekben, ahol e két jelentés egyaránt fellelhető, ott történetileg az inferencialitás megelőzi az indirekt evidenciális jelentés kialakulását (vö. Bybee et al. 1994). Annak érdekében, hogy a fejlődés fázisai jól átláthatóak legyenek, külön kategóriaként, külön grammatikalizációs lépésként kezelem az inferencialitást és az indirekt evidencialitást.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az evidenciális múlt idejű segédigét tartalmazó analitikus igei szerkezetek csak az indirekt evidenciális jelentés kifejlődése után jöhettek létre, hiszen friss kutatások bebizonyították, hogy ezek a szerkezetek a mai udmurtban aspektuális jelentésük mellett mindenképpen kifejeznek indirekt evidencialitást is. Létrejöttének oka, úgy gondolom, egy evidenciális pár megalkotása a már meglévő, egy idősávnyival a múltba vetített perifrasztikus formák mellé. A következő példamondatokból jól látható, hogy az aspektuális értéket a főige formája hordozza, az evidenciális töltetért pedig a segédige a felelős (13)–(14). A (13) példamondat ugyancsak egy beszélő szülei megismerkedésének történetéből származik, ahol a beszélő nem lehetett jelen. A főige evidenciális múltban áll, Siegl (2004) és Skribnik–Kehayov (2018) szerint a szerkezet az indirekt információforráson kívül befejezettséget, plusquamperfectumot jelöl.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(13)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (14) példamondat pedig egy részletet közöl egy falu alapításának legendájából, mely műfaját tekintve is egy generációról generációra, szájról szájra terjedő történet, vagyis az eredeti forrás mára ismeretlen vagy erősen elhomályosult. Ez esetben a főige jelen időben van, így a konstrukció a másodkézből származó információforráson kívül plusquamperfectumot, befejezett múltat is jelöl.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(14)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel létrejön a ma is látható igei rendszer az udmurtban, vagyis (a már ismert szintetikus jelen és jövő időn kívül) kialakul a szintetikus, ‑i-vel jelölt egyszerű múlt idő, a szintetikus ‑(e)m képzőt hordozó evidenciális múlt idő, valamint a hozzájuk képest későbbi keletkezésű V + aux.pst és a V + aux.ev.pst analitikus szerkezetek. Utóbbiak immáron teljes paradigmával, ami magában foglalja azt is, hogy a főige bármely igeidőt felvehet.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave