VI. A morfológia és a fonológia kölcsönhatása a grammatikalizációban: egy ómagyar esettanulmány1

Kivonat: A tanulmány két toldalék, az allatívusz (‑hoz/‑hez/‑höz) és a multiplikatívusz (‑szor/‑szer/‑ször) alakváltozatainak eloszlását vizsgálja az ómagyar kori kódexekben. E toldalékok különlegessége, hogy a kései ómagyar korban háromirányú (palatális–veláris és labiális–illabiális) magánhangzó-harmóniát mutatnak, ugyanakkor nem tővéghangzó-újraelemzésből, hanem önálló főnevek grammatikalizációjából származnak. A kutatás célja annak feltárása, hogyan jelent meg és rögzült a harmónia ezekben a toldalékokban, illetve milyen mértékben mutatják a változatosságot különböző forrásokban. Az adatgyűjtés az Ómagyar Korpusz felhasználásával teljes körű volt. Az allatívusz esetében 1926, a multiplikatívusznál 3027 előfordulást elemeztünk, külön kódolva a toldalék és a tő magánhangzójának palatalitását és labialitását. A kódexeket az előforduló alakok harmóniamintázata alapján csoportosítottuk. Az eredmények szerint mindkét toldalék nagyfokú variabilitást mutat, amely nem magyarázható pusztán szabályos progresszív hasonulással. Egyes kódexek tiszta harmóniát, mások részleges vagy kaotikus váltakozást mutatnak, s az allatívusz és a multiplikatívusz viselkedése többnyire független egymástól. A harmónia kialakulását több esetben átmeneti, szabad variációval jellemezhető szakasz előzte meg, ami összhangban áll a grammatikalizáció nem-lineáris, fokozatos természetével.

Kulcsszavak: késői ómagyar kor; allatívusz; multiplikatívusz; magánhangzó-harmónia; labiális harmónia; korpuszvizsgálat; variabilitás

 

Abstract: The study examines the distribution of the allative (‑hoz/‑hez/‑höz) and multiplicative (‑szor/-szer/‑ször) suffix variants in Old Hungarian codices. These suffixes are notable in that, in the Late Old Hungarian period, they exhibit threeway vowel harmony (palatal–velar and labial–illabial), yet they do not originate from the reanalysis of stemfinal vowels but from the grammaticalization of independent nouns. The aim of the research is to explore how harmony emerged and became established in these suffixes, and to what extent variation appears across different sources. Data collection was comprehensive, using the Old Hungarian Corpus. For the allative suffix, 1926 occurrences were analysed, and for the multiplicative suffix, 3027 occurrences, with the palatality and labiality of both the suffix vowel and the stem vowel coded separately. Codices were grouped according to the harmony patterns found in the attested forms. The results show that both suffixes display a high degree of variability, which cannot be explained solely by regular progressive assimilation. Some codices exhibit consistent harmony, others show partial or chaotic alternation, and the behaviour of the allative and multiplicative suffixes is largely independent. In several cases, the establishment of harmony was preceded by a transitional phase characterized by free variation, in line with the non-linear, gradual nature of grammaticalization.

Keywords: Late Old Hungarian; allative suffix; multiplicative suffix; vowel harmony; labial harmony; corpus analysis; variability