2. Főnevek toldalékká válása a magyar nyelv történetének korai stádiumaiban

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amint az tudvalevő, a magyar nyelv történetében számos toldalék alakult ki önálló szavak (többnyire főnevek) különböző alakjaiból. Ide tartozik az esetragok egy tetemes része, de más névszói ragok és képzők is (‑ban/‑ben, -ba/‑be,-ból/‑ből, -ról/‑ről, -tól/‑től, -nál/‑nél, -ra/‑re, -val/‑vel, -hoz/‑hez/‑höz, -nak/‑nek, -ért, -ként, -ság/‑ség, -kor), valamint legalább egy számnévi és egy igei toldalék (‑szor/‑szer/‑ször és ‑hat/‑het). Az önálló szavakat – vélhetőleg névutón, majd klitikumon keresztül – toldalékká változtató grammatikalizációs folyamatok nem egy időben működtek, hiszen különböző toldalékok több esetben is bizonyíthatóan nem ugyanakkor jöttek létre. Egy részük minden bizonnyal az írásbeliség kora előtti időkre megy vissza (pl. a ‑ság/‑ség vagy a ‑hat/‑het), mások az ómagyar kor folyamán mutatják a grammatikalizálódás egymást követő stádiumait (pl. a ‑ból/‑ből), ismét mások csak az ómagyar kor végén kezdik mutatni a grammatikalizálódás határozottabb jeleit (pl. a ‑szor/‑szer/‑ször: Korompay 1992, 367–369, 361–363).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A grammatikalizálódásnak hagyományosan három ismérvét említi az irodalom (Dér 2019). Ezek közül a hangalaki rövidülés és a magánhangzó-harmónia szorosabban nyelvi jellegű kritérium; az egybeírás–különírás nem szorosan vett nyelvi kérdés, és ebben a dolgozatban egyáltalán nem fogunk kitérni rá. A két fonológiai kritérium egymástól bizonyos mértékig független, hiszen a különböző toldalékok kialakulása során nem párhuzamosan működtek. A *belen > -ben > -ban/‑ben esetében előbb történt meg a rövidülés és később lépett fel a harmonikus illeszkedés; a beleül > -balól/‑belől > -ból/‑ből esetében – egyetlen adatolható kivételként, legalábbis az ómagyar bizonyos változataiban – előbb kezdett harmonizálni az alak és csak utána rövidült le egy szótagra (Korompay 1991, 310–311; 1992, 361–363, 370–372).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az itt részletesebben vizsgált toldalékok közül a ‑hoz/‑hez/‑höz esetragot hagyományosan egy olyan főnévre vezeti vissza az etimológiai irodalom, amely csak az ugor nyelvekből van adatolva. Az eredeti főnév jelentése e szerint a föltevés szerint és a hanti párhuzamok alapján ’oldal, tér valami mellett’ lehetett (ÚESz. hozzá alatt), az ugor alapnyelvre rekonstruált alakja *kućɜ (UEW № 1778). Bár a megfeleltetés nem problémátlan (l. Holopainen 2021), nekünk itt elegendő annyit elfogadnunk, hogy ez a toldalék egy önálló szóból alakulhatott ki; ez a hangalakjára (CVC) és a morfológiájára (hozzá stb. vö. ÚESz.) való tekintettel talán nemigen vitatható. Annyi világos, hogy önálló szóként megmaradt alakját már az ómagyar korban sem ismerjük (szemben pl. a szerrel vagy a hat képzővel). Ez is a szó korai grammatikalizációját teszi valószínűvé. A szó pontos etimológiájának kérdései mindenesetre túlmutatnak ennek a dolgozatnak a keretein.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szer szó minden bizonnyal uráli eredetű, jelentése ’sor, rend’ lehetett (*śerɜ UEW № 957; ÚESz. szer1). Számos uráli nyelvből adatolva vannak megfelelői, és több származéka jött létre a magyar nyelvben is (szerint, -szerű stb.). Nem lehet kizárni, hogy némiképpen keveredett a török eredetű szer ’hely, terület’ szóval (ÚESz. szer2). Már az ómagyar korban mutatott zárt ë-s és nyílt e-s változatokat is (BécsiK vs. MünchK); a később kialakuló kerekségi harmóniát mindenesetre elvben az előbbi forma (szër) tette lehetővé.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave