2. Határozott névelő a kései ómagyar kor első felében

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Korábbi vizsgálataim során (Egedi 2011; 2013; 2014 inter alia) kimutattam, hogy a kései ómagyar kor első felére a határozott névelő grammatikai értelemben teljesen kialakult. Ennek megfelelően használata kötelező és szabályokkal jól leírható, használatának feltételei azonban eltérőek a maitól, ezért ezeket a feltételeket az adott szinkrón rendszeren belül kell meghatározni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben a korai korszakban a névelő vagy (még) nem jelenik meg, vagy opcionálisan elmaradhat az alábbi, egyébként határozott leírást tartalmazó főnévi kifejezésekben (a könnyebb átláthatóság kedvéért a kései ómagyar kor első feléből idézett példákat mai magyar megfelelőjükkel kontrasztba állítva mutatom be).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Megfigyelhető tehát, hogy a határozott névelő gyakran nem jelenik meg:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

a. Inherens egyediség esetén, vagyis amikor a főnévi kifejezések referenciája eleve egyedi, így a beszédhelyzettől/szövegkörnyezettől függetlenül is azonosítható:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

b. Generikus olvasatú főnévi kifejezésekben, amelyek individuumok helyett egész fajtára referálnak; ebben az esetben ugyanis a fajtának egy tagját képviseli a főnév jelölete.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Továbbá szabályszerűen elmarad a határozott névelő:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

c. Mutató névmási módosító jelenlétében, mivel a mutató névmás azt jelzi, hogy a főnévi kifejezés referenciája az adott beszédhelyzetben/szövegkörnyezetben közvetlenül elérhető (például látható), vagy a megelőző beszédhelyzetből/szövegkörnyezetből már ismert. A mutató névmási módosító tehát egymaga elvégzi a referenciális azonosítást, nincs szükség további jelölésre:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

d. Birtokos szerkezet alaptagja előtt, ilyenkor ugyanis a birtokszó referenciája a már ismert (referenciával bíró) birtokossal való kapcsolatán keresztül azonosítható:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ómagyar kor első felében tehát csak akkor kell kötelezően névelővel jelölni a határozottságot, ha a fenti szemantikai vagy formai feltételek egyike sem teljesül. A névelő használatában gyors terjedés figyelhető meg a következő korszakokban, elsősorban az első két környezetben, ahol valamely hozzáadott szintaktikai elem jelenléte nem segítette elő a referenciális azonosítást.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave