6. Nincs ebben semmi egyedi

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezen a ponton érdemes felidézni Imre Samu megfigyelését, miszerint a Bécsi kódexben „nem találunk névelőt azok előtt a szerkezetek előtt, amelyeket a személynévmás különböző ragozott alakjai” vezetnek be (Imre 1953, 357). Álljanak itt újra a 3. részben már idézett példák:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(14)
(15)
(16)
(17)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyes példák szövegkörnyezeteit megvizsgálva világossá válik, hogy a kérdéses kifejezések egytől egyik generikus olvasatúak. A vizsgált korszakban, a kései ómagyar kor első felében a generikusan értelmezhető főnévi kifejezések még általában névelő nélkül állnak (vö. 2. rész, b. pont). Megjegyzendő, hogy ebben a környezetben a névelő meglehetősen gyorsan terjed el, azaz a későbbi kódexben egyre gyakrabban találkozhatunk névelővel generikus kifejezésekben is. Ezt a terjedést illusztrálja az alábbi példapár is, ahol a Müncheni kódexből idézett mondatot szembeállíthatjuk a kései ómagyar kor végére, 1516–1519-re keltezhető Jordánszky-kódex megfelelő helyével:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(33)
(34)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Érdemes megfigyelni, hogy a Bécsi kódex fent idézett példái, egy kivétellel, mind folyamatos melléknévi igenevet tartalmaznak módosítóként, elliptált főnévi fejjel.1 Ugyanez igaz a 3. rész elején felsorolt és problémásnak nevezett példasorra is, ugyanakkor a Müncheni kódexből korábban kigyűjtött mondatoknak csak egy részét értelmezhetjük generikusan, van közöttük individuális olvasattal bíró is (pl. (12)). Ezért most indokoltnak tűnik szisztematikusan megvizsgálni, hogy a névelő elmaradásában nem játszik‑e szerepet mégis az, ha a módosító valamilyen erősen referenciális elemet (például személyes névmást) tartalmaz. A generikus és az individuális olvasatok megkülönböztetése ugyanis egyáltalán nem triviális, a szövegkörnyezetek értelmezése nélkül sok esetben nem is lehetséges.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Korpuszkeresés segítségével tehát kigyűjtöttem a Müncheni kódex hasonló szerkezeti környezeteit, azaz a határozott, folyamatos melléknévi igeneves módosítót tartalmazó főnévi kifejezéseket.2 Egy viszonylag következetesnek tűnő rendszer rajzolódott ki az adatok feldolgozásakor, amely a generikus és individuális olvasat mentén osztja fel a grammatikai jelölés területét. A generikus olvasatú kifejezések élén nincs névelő:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(35)
(36)
(37)
(38)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az individuális olvasatú kifejezések élén van névelő:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(39)
(40)
(41)
(42)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Különösen fontos azt is megfigyelni, hogy a nem-generikus, individuális olvasatú főnévi kifejezésekkel akkor is megjelenik a névelő, ha az a módosító élén álló ragozott személyes névmással lesz szomszédos – ez ugyanis megcáfolja Imre Samu fentebb idézett feltételezését.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(43)
(44)
(45)
(46)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Néhány példa azonban kilóg az általánosításból. Az alábbi mondatban az „őtet követőknek” kifejezés nem generikus (tehát nem olyan, mint az „őtet kérőknek” (38)-ban), mégsem jelenik meg a határozott névelő az elvárt módon, ahogy például (44)-ben szerepel „az őtet megfeszítők” kifejezésben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(47)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Imre Samu ihlette irány tehát mégiscsak elgondolkodtató, csak egy másik nézőpontból. Az ilyen esetek leírására egy puha feltételt fogalmazhatunk meg: az amúgy rohamosan terjedő névelő (egyelőre még) elmaradhat az olyan határozott kifejezésekben is, ahol a módosítón belül egy referenciális horgony, pl. egy személyes névmás található.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Pontosan az ilyen határesetek mutatják, hogy a határozott névelő grammatikalizációja több lépcsőfokot járt be: ha a szemantikai egyediség nem állt fenn, valamilyen szintaktikai elem vagy konfiguráció vált szükségessé a határozottság jelölésére. Az itt tárgyalt jelzők önmagukban nem referáló kifejezések, ezért már elvárnánk mellettük a névelő jelenlétét, de egy jelzőn belüli referáló kifejezés még elégséges feltételnek bizonyulhatott egyes beszélőknek a határozott értelmezéshez. Ugyanakkor a változó nyelvtan egyre inkább azt követelte, hogy a határozott kifejezések struktúráját egy a determináns pozíciót szisztematikusan kitöltő elem jelezze akkor is, ha a referencialitás az adott főnévi kifejezés szemantikai tulajdonságaiból is kikövetkeztethető. A fent szemléltetett ingadozás ebből a kettősségből fakad, illetve a névelő használati körének fokozatos terjedéséből.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kérdés, hogy milyen módosítók vehetnek még részt egy ilyen általánosításban, és mi a közös bennük és a 2. részben bemutatott, hasonló hatást kiváltó szintaktikai környezetekben.
1 Az ómagyar igeneves szerkezetekről áttekintően l. Dékány (2014).
2 A lexikalizálódott (pl. szerető fiam, vevők), a határozatlan olvasatú, a predikatívan használt, birtokossal bővített vagy mutató névmással determinált előfordulások kézi szűrése után 40 adat maradt a kéziratban.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave