9. Összefoglalás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az eddig elvégzett és a tanulmányban bemutatott vizsgálatok alapján a következő, háromszintű állítás fogalmazható meg a jelzős szerkezetek és a referencialitás kapcsolatáról a kései ómagyar kor első felében. A határozott leírásokat létrehozó szerkezetekben elmaradhat a névelő, ha:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. a főnévi alaptag inherensen egyedi referenciájú (tulajdonnevek és inherensen egyedi nevek),
  2. a főnévi alaptag nem inherensen egyedi referenciájú, de a főnévi kifejezés egésze generikus olvasatú,
  3. a főnévi alaptag nem inherensen egyedi referenciájú, a főnévi kifejezés egésze (nem generikus, hanem) individuális olvasatú, és a kifejezés egy lokatív módosítót tartalmaz. A lokatív módosító lehet mutató névmás, birtokos kifejezés, vagy olyan egyéb adnominális módosító (pl. névutós kifejezés vagy igeneves szerkezet), amely egy eleve referenciális kifejezést tartalmaz.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos leszögezni, hogy a határozott névelő az összes felsorolt szintaktikai környezetben terjed. A terjedés mértéke, sebessége azonban nem egyenletes az egyes környezetekben, sőt, az egyes kéziratok között is jelentős különbségek figyelhetőek meg ebben a tekintetben. Annyi egyértelműen kimutatható, hogy a kései ómagyar kor második felében a névelő egyre gyakrabban jelenik meg mind inherensen egyedi nevek mellett, mind generikus olvasatú főnévi kifejezésekben, továbbá névmási birtokosok esetében (a nem-névmási birtokosok és a mutató névmási módosítók mellett a középmagyar korszakig nem jellemző a névelő). Az egyéb lokatív módosítók mellett ritka ugyan, de az egész korszakban kimutatható a névelő elmaradása. A terjedés pontosabb nyomon követése a jelenleginél komplexebb vizsgálat tárgyát képezheti, de teljes feltérképezése egy látszólag leküzdhetetlen módszertani akadályba ütközik, tudniillik abba, hogy egy nyelvtani elem hiányának a nyelvtanát próbáljuk modellezni egy kizárólag írásban fennmaradt, azaz már nem beszélt nyelvváltozatban. Az eredmények mindenestre jól illeszkednek egy olyan kutatási sorba, amely azt a központi hipotézist kívánja megtámogatni, miszerint a határozott névelő grammatikalizálódása után is több lépcsőfok különíthető el a referencialitás jelölésének történetében. A kései ómagyar kor első felére azt a szinkrón szabályt állapítottuk meg, hogy főnévi kifejezésekben a grammatikalizálódott névelő elmaradását különböző tényezők engedélyezhetik, ennek egyik forrása a főnévi alaptag jellegéből következik, annak inherens egyediségéből, másik forrása a főnévi kifejezés generikus olvasata lehet, harmadik forrása pedig egy kellően megszorító módosító vagy ilyen megszorító elemet tartalmazó módosító jelenléte a szerkezetben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulmány eredményei azt is igazolták, hogy a jelzők hagyományos nyelvtörténeti kategorizálása nem tükrözi azt a tipológiai megfigyelést, hogy a módosítók bizonyos típusai, egészen konkrétan a Rijkhoff (2001; 2002) rendszerében lokatív módosítóknak nevezett jelzők, természetes osztályt alkotnak, ennek értelmében a magyar főnévi módosítók hagyományos leírása és csoportosítása is revízióra szorul.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave