Joseph az exaptáció feltételezett szabálytalanság-kritériumaival is foglalkozik,1 és azt állapítja meg, hogy ez két ponton is megragadható: a változás bemenetének szabálytalanságával és a változás folyamatának szabálytalanságával. Itt azonban érdemes röviden kitérni arra is, hogy milyen példaanyag alapján vizsgálja a kérdéseket, mivel ez a szerző érvelésének értelmezését is befolyásolja. A Joseph által bemutatott négy esetre ugyanis – más-más okból, de – egyáltalán nem érvényes, hogy a bemenetnek tekintett morfológiai elem elvesztené korábbi funkcióját. Az általa ismertetett két szanszkrit igeragozási példa ténylegesen az analógián alapuló kiterjesztést mutatja: olyan formákat vizsgál, amelyek korábban egy kevesebb, vagy kifejezetten kevés taggal rendelkező paradigmában jelöltek egy bizonyos funkciót, majd ezek egy másik igei paradigmát is meghódítottak maguknak. Itt tehát szó nincs arról, hogy az általa vizsgált bemenet funkció nélküli nyelvi lom lett volna, illetve – általában véve – a „lom”-státusz aligha tekinthető a szabálytalanság szinonimájának. Ugyancsak problémásnak tekinthető (mint exaptációs példa) az általa bemutatott két angol változás. Ezekben egyaránt az of használatával foglalkozik egy-egy speciális konstrukcióban (as of yet, ill. kind of / sort of ), és arra mutat rá, hogy az of használata ezekben megváltozott, hiszen annak ellenére, hogy prepozíció, ebben a környezetben új típusú, más grammatikai kategóriájú vonzata is lehet (melléknév, határozószó, ige). Itt azonban feltehetően ismét nem arról van szó, hogy az of mint prepozíció (ebben a környezetben) marginális, ritka (arról pedig végképp nem, hogy eltűnőfélben lenne), és ilyen tulajdonságokkal válna egy atipikus változás bemenetévé. Az első esetben Joseph maga is felsorolja, hogy milyen szerkezetek szolgáltak az analógia alapjául (as of noon/yesterday/now stb.), ezeknek hatására került be az of az as of yet-be, és kapott – ebben az egy esetben – az of adverbiumi bővítményt. Az is erősen kérdéses azonban, hogy ez transzparens szerkezet-e egyáltalán. Másik példájában ez a probléma még erőteljesebben jelentkezik: a kind of, sort of konstrukciók feltehetően approximátorként grammatikalizálódtak, és még ha ezek szabadon variálódnak is a hangalaki erózión is átesett kinda, sorta társaikkal, a redukció ténye arra utal, hogy a szerkezet már nem transzparens. Ismét nem arról van tehát szó, hogy az of mint prepozíció ment keresztül változáson, melynek eredményeként új, váratlan módon bővült potenciális vonzatainak típusa.

Visszatérve a szabálytalanság másik aspektusára, azaz magának a változásnak a rendhagyó voltára, Joseph szerint ez annak a következménye, hogy mivel ezekben az esetekben az analógia elszigetelt, ritka alakokra hat, az lokálisan teremthet ugyan szabályszerűséget, de ugyanez a nyelvtan egésze felől nézve lehet szabálytalanság. Joseph úgy véli, ez is azt támasztja alá, hogy nem egy speciális változástípusról van szó, hanem mivel a változás bemenete speciális tulajdonságokkal rendelkezik, a változás eredménye is némiképp eltérő – de ez épp a már ismert mechanizmusok működésének következménye, abból levezethető.