3. Esettanulmányok
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Oszkó Beatrix–Cser András (szerk.) (2025): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1831/#m1296anyt_37_1831 (2026. 05. 13.)
Chicago
Oszkó Beatrix, Cser András, szerk. 2025. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1831/#m1296anyt_37_1831)
APA
Oszkó B., Cser A. (szerk.) (2025). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641238.
(Letöltve: 2026. 05. 13.https://mersz.hu/hivatkozas/m1296anyt_37_1831/#m1296anyt_37_1831)
Az alábbiakban bemutatandó esettanulmányok közös pontja, hogy mindháromban az ige és az igekötő sorrendje kapja a főszerepet, méghozzá mindháromnak olyan változata, amely egy-egy adott szintaktikai környezetben ritkább, jelöltebb. Azt feltételezem, hogy ezeknek a jelölt szórendi mintázatoknak a speciális funkciója innováció, s ezen belül exaptáció eredménye. A bemutatások terjedelme és mélysége ugyanakkor nagyon eltérő, ennek pedig gyakorlati oka van. A legrészletesebb esettanulmány az első, mely az igekötő–ige sorrendre irányul felszólító mondatokban. Ennél lényegesen rövidebb az a részegység, amely semleges mondatokban vizsgálja az ige–igekötő elrendezést, ez ugyanis nagyrészt korábbi tanulmányok összefoglalása alapján készült. A harmadik, a tagadó szórendre irányuló esettanulmány szintén rövidebb lesz, ennek azonban – paradox módon, hiszen a három közül ez a legfiatalabb változás – az adathiány az oka.