Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
IX. A véges határozói mellékmondatok kialakulása a magyarban
›
6. A vonatkozó névmási határozószótól a határozószói eredetű kötőszóig
›
6.2. Az eseményre vonatkozó mellékmondatok kialakulása

6.2. Az eseményre vonatkozó mellékmondatok kialakulása

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Van Gelderen (2011) által megfogalmazott gazdaságossági elvekből, a fejpreferencia és a késői beillesztés elvéből az következik, hogy a nyelvi változások során a kifejezések átértelmeződhetnek fejkategóriaként, és a mozgatást felválthatja a helyben generálás. Lényegében ez történt az időhatározói vonatkozó operátorból feltételes kötőszóvá vált ha esetében, mely a pre-korrelatív mondat időhatározójából (7a) a korrelatív mondat élére mozgatott vonatkozó operátorrá (12), majd C pozícióban generált feltételes alárendelő kötőszóvá (11) alakult.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A miután, mielőtt, mialatt, miközben esetében azonban nem feltételezhetjük ezt az utat, hiszen a miután, mielőtt, mialatt, miközben nem időhatározója tagmondatának; az esemény-relativizáló mellékmondat nem vezethető vissza meghatározatlan névmási határozószót tartalmazó korrelatív előzményre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az esemény-relativizáló mondattípus keletkezésének megértéséhez Lipták (2005) egyik általánosítása adhat kulcsot. Mint Lipták megfigyelte, az időhatározó-relativizáló mellékmondatot bevezető határozószó viselhet, az esemény-relativizáló mellékmondatot bevezető határozószó nem viselhet a- prefixumot:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(38)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ürögdi (2012) internetről gyűjtött ellenpéldák alapján ugyan vitatta ezt az általánosítást, de egy általam végzett 15 résztvevős teszt lényegében megerősítette, bár pontosította Lipták megállapítását. Az általam megkérdezett beszélők 70%-a helytelennek (*), 30%-a marginálisnak (?? vagy ?) találta az amielőtt és amiközben határozószókat esemény-relativizáló mondatokban; minden megkérdezett a mielőtt-et és a miközben-t választotta inkább. Az amióta – mióta és az amíg – míg párok esetében más volt a helyzet: többnyire mindkét változatot elfogadták a résztvevők, bár az amiótá-t tartalmazó esemény-relativizáló mondatot többen marginálisabbnak találták a miótá-t tartalmazó változatnál. Az (a)mióta és az (a)míg kivételek Lipták általánosítása alól, feltehetőleg azért, mert időhatározó-relativizáló mondatokban is használhatók, és az időhatározó-relativizáló, a- prefixumos változat lehetősége megzavarja nyelvérzékünket. Az amíg elfogadottságához az is hozzájárulhat, hogy többnyire olyan tagadó mellékmondatokban fordul elő (pl. Itt maradok, [(a)míg Péter meg nem érkezik]), melyek akár pillanatnyi eseményt jelölő, expletív tagadást tartalmazó mondatokként, akár tartós állapotot (Péter meg nem érkezését) kifejező mondatokként értelmezhetők.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lipták megfigyelése tovább pontosítható. A határozói vonatkozó mellékmondatokat bevezető névmások és névmási határozószók esetében – néhány időhatározószót kivéve – nem opcionális, hanem kötelező az a- vonatkozó prefixum. Az a- nélküli névmást és névmási határozószót vagy agrammatikusnak, vagy archaikusnak érezzük:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(39)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mikor viszont ugyanannyira elfogadható mondatbevezetőként, mint az amikor. Igaz ez az (a)midőn-re és az (a)hogy-ra is:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(40)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tételezzük fel, hogy a (40a–c) mondatokban nem azért lehetséges mind az a-prefixumos, mind az a- nélküli névmási határozószó, mert egyes névmási határozószók esetében választható az a- prefixum használata, hanem azért, mert bizonyos névmási határozószóknak van kötőszóvá grammatikalizálódott megfelelőjük is. Azaz az amikor, amidőn, ahogy a tagmondatában nyomot kötő vonatkozó névmás, a mikor, midőn, hogy pedig vonatkozó névmásból grammatikalizálódott temporális kötőszó.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E feltételezés empirikusan is alátámasztható. 15 anyanyelvi beszélőt megkértem az alábbi mondatok értékelésére:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(41)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E mondatok szándékolt olvasatában a vonatkozó névmás(i határozószó) egy hogy-gyal bevezetett mellékmondatból került a fölérendelt mondat élére, jelentéstanilag tehát a beágyazott mondat része, Mari érkezésének időpontjára utal. (41a) adnominális vonatkozó névmást tartalmaz; (41b) a- prefixummal ellátott, (41c) pedig a- nélküli névmási határozószót. (41a)-t minden megkérdezett helyesnek fogadta el. (40b)-t 5 résztvevő helyesnek, 7 résztvevő marginálisan elfogadhatónak (?) ítélte; csupán 3 résztvevő utasította el (*). (41c)-t ellenben senki nem mondta helyesnek; 4 résztvevő marginálisnak (?), 11 résztvevő agrammatikusnak (*) találta. Tehát az amikor a beszélők 80%-ának grammatikájában alávethető hosszú mozgatásnak, azaz kifejezésként viselkedik; a mikor viszont a beszélők 73%-a szerint fejként, azaz kötőszóként viselkedve nem hagyhatja el tagmondatát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar nyelvben először a mikor (és a midőn) vált temporális kötőszóvá. Minthogy az időhatározószó az esetek túlnyomó többségében szabad határozó, tehát a tagmondat opcionális eleme, nem sérül a tagmondat értelmezhetősége, ha a mikor nem köt nyomot a mondat belsejében; ha mozgatás helyett mindjárt a CP tartományban illesztjük a tagmondatba, ahogy Van Gelderen (2011) „késői beillesztés” elvéből következik. A kötőszóvá válásnak feltétele, hogy a névmási határozószó fejkategóriát alkosson. A mikor ugyan eredetileg kifejezés volt (mi koron, mi kort), azonban kifejezésből ragos főnévvé, majd adverbiummá, komplex fejkategóriává grammatikalizálódott. Kötőszói és vonatkozó operátori funkcióinak szétválása minden bizonnyal még azelőtt megtörtént, mielőtt a vonatkozó névmások és névmási határozószók a- prefixumot kaptak, így e morfológiai változás a kötőszói mikor-t (és midőn-t, hogy-ot) nem érintette.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A miután, mielőtt, miközben és a pillanatnyi eseményre utaló mondatokat bevezető mióta, meddig, míg analógiás alakulat. Mint ahogy például a háznál határozóragja helyettesíthető lexikálisan tartalmasabb, ezért egyértelműbb névutóval (ház mellett, ház előtt, ház mögött), a mikor ‑kor határozóragja is helyettesíthető után, előtt, alatt névutóval – l. (42a–c). Így bővülhetett az időhatározói kötőszók osztálya miután-nal, mielőtt-tel, miközben-nel.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(42)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiek értelmében tehát a mai magyarban az alárendelt mondatot bevezető időhatározószó akár vonatkozó operátorként, akár kötőszóként funkcionálhat. A gyakoribb időhatározószók az alábbi módon oszlanak meg a két kategória között:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(43)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A miután, mielőtt, mialatt, miközben kötőszók kialakulása másodlagos fejlemény volt a véges időhatározói mellékmondatok története során. Ez adatokkal is alátámasztható. Míg a mikor, midőn, míg, hogy, mint már a nyelvemlékes kor előtt megvolt a nyelvben, hiszen használatuk már legelső nyelvemlékeinkben is gyakori, a miután és mielőtt a nyelvemlékes kor elején keletkezhetett, ugyanis előfordulásuk még szórványos az ómagyar korban.1 A mialatt-ra és miközben-re egyáltalán nincs példa az ó- és középmagyar adatbázisban; első ismert előfordulásuk az újmagyar korból, 1818-ból, illetve 1844-ből való. Az Assisi Szent Ferenc életét feldolgozó Jókai-kódex, első fennmaradt könyvterjedelmű nyelvemlékünk 127 vonatkozó mikoron-t, de csupán három miután-t és egy mielőtt-öt tartalmaz, azaz, a miután és mielőtt csak 3%-át teszi ki a mikoron előfordulásainak. Balanyi György 1925-ös Szent Ferenc-életrajzában viszont 66 vonatkozó (a)mikor-ral szemben már 13 miután-t és két mielőtt-öt találunk; számuk csaknem negyede (22,7%-a) az (a)mikor-ok számának.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összefoglalva a fentieket: az időhatározó kötőszók kategóriája feltehetőleg a mikor, midőn, míg vonatkozó névmási határozószók helyben generált fejként való újraelemzésével jött létre. A kategória az ómagyar kor folyamán a miután, mielőtt elemekkel bővült. A szintén e kategóriához tartozó mialatt, miközben csak a 19. század elejétől adatolható.
1 Az Ómagyar korpusz normalizált részében a mikor, mikoron, mikort előfordulásainak száma 3547, a midőn-é 905, a míg, míglen-é 602, a hogy-é 19 302, a mint-é 2606. Ezzel szemben a miután-ok száma 35, a mielőtt-öké 34.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave