1.1. A függetlenedett mellékmondatok jellemzői és típusai

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A főmondat nélkül megjelenő alárendelő mellékmondatok sokaságában külön csoportot alkotnak a függetlenedett, másnéven inszubordinált mellékmondatok: ezek főmondatként konvencionalizálódtak a nyelvhasználatban (Evans 2007), azaz olyan önálló mondatként viselkednek, amelyek valamilyen interperszonális többletjelentéssel bírnak függő változataikhoz képest. Első pillantásra nem különböznek más, főmondat nélküli alárendelő mellékmondatoktól: alárendelő kötőszót tartalmaznak (pl. ha, hogy, mintha), az ige pedig szemantikai-pragmatikai típusától függően az adott mellékmondatra jellemző igemódban lehet. A függetlenedett mellékmondatok jellemzően pozitív vagy negatív érzelmeket jelenítenek meg, pl. dicséretet, örömet, átkozódást, felháborodást. Egy feltételes példapárral illusztráljuk a szintaktikailag függő és független változatok közötti eltérést:1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(1)
(2)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az (1) példa feltételes mellékmondatának jelentésében nem található meg az a ráhagyó-kételkedő árnyalat, ami a (2) példabeli mellékmondat esetében azonosítható, s amely a feltételezhető főmondati tartalom (’úgy van, ahogy állítod’) ellenkezőjét implikálja.2 A Dirk nevű szereplő mondatából kiderül, hogy beszédpartnere értetlenül áll a viselkedése előtt. A (2)-beli feltételes mellékmondat jól példázza az ún. egyedül-álló (stand-alone) függetlenedett mellékmondatokat, amelyek abban különböznek a főmondat nélkül megjelenő egyéb mellékmondatoktól, hogy saját illokúciós értékkel rendelkezhetnek (ezért „performatív” függetlenedett mellékmondatoknak is nevezik őket, pl. Kaltenböck 2016), és sem szintaktikailag, sem pragmatikailag nem függők.3

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A főmondat nélkül álló, szintaktikailag szabad, de pragmatikailag függő mellékmondatok csoportja több néven is ismeretes a szakirodalomban: vannak, akik elaboratív (elaborative, azaz kidolgozó) mellékmondatokként hivatkoznak rájuk (pl. D’Hertefelt–Verstraete 2014; Kaltenböck 2019), mivel meghatározó funkciójuk egy korábbi diskurzustartalom kidolgozása, jellemzően kommentálásként, részletezésként, magyarázatadásként. Mások diskurzuskapcsoló (discourse-connective, Gras 2016) függetlenedett mellékmondatokként kategorizálják őket, mert nem rendelhetők beszédfunkciókhoz (beszédaktusokhoz), és fő szerepük az, hogy a megelőző diskurzusrészekhez újabb diskurzusrészeket kapcsoljanak. Ezt a kapcsolást a mellékmondatbeli kötőelem végzi el (vö. Evans 2007, 370). Ez a mellérendelő kötőszók esetében teljesen megszokott funkció, tehát az alárendelő kötőszókra (illetve diskurzusjelölőkkel alkotott kombinációikra, pl. meg hogy, szóval hogy) is jellemző lehet, különösen a beszélt nyelvben (például: (3), (4)):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(3)
(4)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (3) példában a diákok megnyilatkozását idéző részek egyike meg hogy-gyal kezdődik (és főmondat nélkül áll), a szóval hogy-gyal kezdődő tagmondat pedig összegzi a korábban elmondottakat (mindig az a bajuk a diákoknak, hogy csinálniuk kell valamit az órán) – a hogy-ot mindkét esetben megelőzi egy diskurzusjelölő. A (4) példa esetében a hogy-gyal kezdődő mondat pontosít, újrafogalmaz: nem ezüstszürke, hanem inkább kék színű a szóban forgó nyuszi.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lényeges, hogy pragmatikai függőségük miatt nem mindenki tartja igazi inszubordinált eseteknek az elaboratív mellékmondatokat: D’Hertefelt (2018) csak a vonzatkifejtő ’hogy’ kötőszós típus esetében használja az „elaboratív” terminust, a feltételes mellékmondatok esetében „utólagosan módosító feltételes konstrukciók”-at említ. Kaltenböck (2019) nyomán a kettőt együttesen kezeljük és elaboratívnak nevezzük, mivel közös bennük, hogy az adott diskurzustémában nyújtanak további információt, még ha változó módon teszik is azt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A függetlenedettség mértéke mellett az inszubordinált mellékmondatok másik fő felosztási szempontja az, hogy vonzatot kifejtő (complement) ’hogy’ kötőszós, vagy pedig ’ha’ és ’hogyha’ kötőszós feltételes (conditional) mellékmondatokról van‑e szó esetükben. Mindkét típusnak léteznek egyedül-álló és elaboratív változatai, eddig az egyedül-álló feltételes (2) és az elaboratív vonzatot kifejtő mellékmondatokra ((3), (4)) láttunk eseteket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alábbiakban röviden áttekintjük a két csoport szemantikai kategóriáit, amelyek részben megegyeznek egymással, és a részletesen megvizsgált indoeurópai nyelvekhez hasonlóan a magyarban is megtalálhatóak, még ha eltérő gyakorisággal és formai jellemzőkkel bírnak is. A vonzatot kifejtő, ’hogy’ kötőszós csoporton belül jellemzően három nagy funkcionális típus4 különíthető el (D’Hertefelt 2018 tipológiájából kiindulva, amely hat germán nyelvre vonatkozóan született meg), ezek mind egyedül-állók (tehát szintaktikailag és pragmatikailag is függetlenek):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. a tényállást annak kívánatossága szempontjából értékelő deontikusok (deontic) (5);
  2. a helyzetet az elvártság szempontjából minősítő értékelők (evaluative, másutt: felkiáltók – exclamative (Sánchez López 2019) – vagy véleménykifejezők – opinion (Lastres-López 2021)) (6);
  3. végül az emfatikus megerősítést, erőteljes állítást vagy valaminek az azonosítását megfogalmazó asszertív (7) függetlenedett mellékmondatok (D’Hertefelt 2018).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mások a direktívum és nem-direktívum (ide tartoznak az értékelők) felosztást használják (pl. Sansiñena 2015), ugyanis a deontikusok közül egyes nyelvekben, így a spanyolban is kiemelkednek a kéréseket visszaadó direktív formák. Mivel azonban a kívánságokat kifejező alakulatok (5) is érthetően a deontikusokba sorolhatók a fenti definíció alapján (vö. Kaltenböck 2019), de azok nem direktívumok, a deontikus kategória mindenképpen összetett: direktívumokra és nem direktívumokra oszlik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(5)
(6)
(7)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jelenkori magyar nyelvben a deontikus kategórián belül az átkok (8) mint negatív kívánságok, illetve az értékelők (9) elterjedtek:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(8)
(9)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mai magyarban a hogy kötőszós függetlenedett mellékmondatok esetében egyedül a jókívánságokra (5) és az asszertívekre (7) nem találtunk eddig adatokat – nem zárható ki azonban a létezésük.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyedül-álló függetlenedett mellékmondatok másik nagy típusát a feltételes mellékmondatok adják, amelyek a magyarban ha és hogyha kötőszóval állhatnak (ide kapcsolhatók még a mintha kötőszós feltételes hasonlító mellékmondatok is, de ezekkel jelen tanulmányban nem foglalkozunk). A különböző nyelvekre vonatkozó leírásokban többféle módon kategorizálták a kondicionális függetlenedett mellékmondatokat: D’Hertefelt (2018, 66kk.) az általa vizsgált hat germán nyelvben ötféle típust talált, ezek jó része a ’hogy’ kötőszós mondatokéival egyezik meg: léteznek deontikus, azon belül nem-direktív kívánságok és direktívumok, értékelő és asszertív (13) feltételes mellékmondatok. Kaltenböck (2016, 349) három típust említ az angol nyelv kapcsán, ezek az előbbi kategóriák közül az első kettővel vannak átfedésben: direktívumok, kívánságok (10) és felkiáltások (12). Ehhez igen hasonló Lastres-Lópeznek (2018; 2021) az angol, a spanyol és a francia nyelvre kiterjedő direktív (kérés (11), javaslat, ajánlat, fenyegetés, engedély) és nem-direktív felosztása, amely lefedi Kaltenböck (2016) három típusát: a felkiáltások a nem-direktív kategóriába tartoznak a kívánságokkal és panaszokkal együtt.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(10)
(11)
(12)
(13)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

D’Hertefelt (2018) még két típust említ az előbbieken kívül a pragmatikailag is független kondicionálisok között: az igazoló (argumentative) (18) mellékmondatok egy korábbi diskurzusrészben elhangzottakkal kapcsolatos beszélői attitűdöt indokolnak meg; az elképzeltetők (reasoning) (19) esetében pedig a megnyilatkozó egy lehetséges forgatókönyvet képzeltet el, amely egy érvelési folyamat kiindulópontját is képezi. A magyarban mind az öt kategóriára lehet példát találni (két kategóriára bontva a deontikust: direktív és nem-direktív esetekre):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(14)
(15)
(16)
(17)
(18)
(19)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az igazolók és elképzeltetők azonban hasonlítanak az elaboratív inszubordinált mellékmondatokra, és nem is mindig könnyű őket azoktól, illetve egyes értékelőktől elválasztani, legalábbis a magyar esetében (ezért ezeket az utóbbiak között tárgyaljuk a későbbiekben).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elaboratív (diskurzuskonnektív) függetlenedett mellékmondatok – amelyek csak szintaktikailag „szabadok”, pragmatikailag nem – formai és funkcionális sokrétűségükből fakadóan nehezen kategorizálhatók olyan módon szemantikai csoportokba, mint az egyedül-állók. Leírásukban formai kapaszkodóként a hogy kötőszót követő kérdő névmások (kérdés, echokérdés) vagy a mondásigék (metapragmatikai, metapragmatic) szolgálhatnak, de így egyes formáik nem jelennek meg (pl. a nem kérdőszavas echokérdések és az idézők). A magyarban a következő változataik találhatók meg: echokérdések (20), nem echokérdések (21), (a nyelvi tevékenységre irányuló) metapragmatikai (22) és idéző (23) függetlenedett mellékmondatok (vö. Dér–Sass 2024):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(20)
(21)
(22)
(23)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiek szorosan érintkező kategóriák: az idézések kérdő formát is ölthetnek, az echokérdések sokszor csak kikövetkeztethetők, mert az a szövegrész, ami megismétlődik bennük, nem jelenik meg korábban explicit módon a diskurzusban.
1 Minden korpuszpéldát betűhűen közlünk.
2 Az angolban az if you say so inszubordinált feltételes mellékmondat is ezt a jelentést hordozza (Kaltenböck–Keizer 2022).
3 A bemutatást azért az egyedül-állókkal kezdjük (és nem az elaboratívokkal), mert a függetlenedettség szempontja van a középpontban, és az előbbiek ilyen szempontból a tipikusak, hiszen mindkét említett szempontból is függetlenedtek. A téma szakirodalmában is ez a szokványos sorrend, s van szerző (D’Hertefelt 2018), aki az elaboratívokat nem is tartja igazi inszubordinált mellékmondatoknak.
4 Ezekre a kategóriákra különféle módokon hivatkoznak a szerzők az általuk választott elméleti keret függvényében: D’Hertefelt (2018) konstrukciós szemantikai típusokként, mások diskurzus-funkciókként (Lastres-López 2021) vagy funkcionális típusokként (Kaltenböck 2016).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave