Az inszubordinált mellékmondatokat leíró kutatások kisebb részében kerültek elő a mondatstruktúrán kívüli elemekkel álló változatok. A magyar szakirodalomból Simonyi (1881, 150), majd Klemm (1928, 563–564) az indulatos beszédben megjelenő, sajnálkozást, csodálkozást stb. kifejező hogy-os mellékmondatok esetében úgy véli, hogy azok hiányzó, de odaérthető főmondata időnként indulatszó (ó, ah, hej stb.) lehet, például: jaj! hogy ily panaszra kell nyitnom a számat (Arany: Toldi VIII:6, l. Simonyi uo.).

Traugott (2017, 301) a felkiáltó if ’ha’ és what ’(a)mi’ kötőszós mellékmondatok esetében tárgyalta az oh és o ’ó’ indulatszós eseteket, megjegyezve, hogy a feltételes formájú kérések esetében az indulatszó utal a felkiáltó jellegre. D’Hertefelt (2018: 55) a dán tænk és a svéd tänk másodlagos indulatszókat említi, amelyek a ’gondolkodj’ jelentésű felszólító módú igealakból lexikalizálódtak a két nyelvben, s amelyek ’hogy’ kötőszós inszubordinált mellékmondatok előtt állhatnak. Olyan elsődleges indulatszókra is hoz példákat (angol oh, svéd ååå), amelyek gyakoriak függetlenedett kívánságokban (D’Hertefelt 2018, 83). Beijering és Norde (2019, 81) a félig (szemi-)inszubordinált szerkezetekben felbukkanó indulatszavak között tér ki egyes társas fordulatokra (pl. köszönetnyilvánításokra) és átkokra mint szervetlen részekre. A szemi-inszubordinált vagy szemi-autonóm mellékmondatoknak van mátrixmondatuk, de az nem tekinthető teljesnek. Sansiñena (2019, 202–215) que ’hogy’ kötőszavas óhajtó, értékelő és diskurzuskapcsoló szerepű függetlenedett spanyol mellékmondatok esetében vizsgálta a különálló (beszéd)fordulóalkotó egységként (TCU)1 megjelenő, bevezetésként álló vokatívumokat, elsődleges indulatszókat (ah, ay, eh, hey, ja, je, ji, jo, oh, uf, uh, uy) és lexikalizált formákból levezetett egyéb kifejezéseket. Az indulatszókat háromféle kategóriában helyezte el: érzelemkifejezők, a beszélő mentális állapotát tükrözők (érzelem- vagy akaratkifejezés nélkül), illetve a beszédpartner figyelmét felkeltők.

A mai magyar nyelvben az indulatszókkal álló változatok mennyisége az MNSz2 adatbázis alapján csekélynek látszik, de a függetlenedett mellékmondatok aránya is kicsi a függő mellékmondatok tömegében (többféle véletlen mintavétel alapján kb. 2–3%-nyi az arányuk, vö. Dér–Sass 2024, 47). A na és no indulatszó-diskurzusjelölővel összesen csaknem félszáz (48 darab) hogy kötőszós függetlenedett mellékmondatot adatolt egy korábbi vizsgálat az MNSz2 teljes anyagából (Dér 2022), ezek többsége (70%) elaboratív (24), kisebbik része egyedül-álló volt (25):

Ahogyan a mostani nyelvhasználatot illetően, úgy a korábbi nyelvtörténeti korszakok esetében is az a kérdés merül fel, hogy milyen volt az indulatszóval/diskurzusjelölővel álló függetlenedett mellékmondatok aránya az azok nélkül megjelenő szerkezetekhez képest, és ez összefügg‑e bármilyen módon ezeknek a mondatoknak a kialakulásával.