A magyar nyelv esetében elsősorban D’Hertefelt (2018) rendszerezéséből kiindulva állapítottuk meg az egyes inszubordinált mellékmondattípusokat (részletesen l. Dér 2024b), de tőle eltérően, Kaltenböck (2019) nyomán a nem egyedül-álló típusokat együttesen elaboratívnak nevezzük. Tehát a vonzatkifejtő típusban deontikus, felkiáltó/értékelő és elaboratív, a feltételes típusban deontikus, felkiáltó/értékelő, asszertív és elaboratív altípusokat vettünk fel (meghatározásaikat l. az 1.1. pontban).

A vonzatkifejtő (hogy kötőszós) esetekben az átkokat és az értékelő változatokat is gyűjtöttük. Ezt további célzott keresésekkel egészítettük ki, olyan téma-szavakra való lekérdezésekkel, amelyek jó eséllyel megjelenhetnek (Evans 2007 feltevéseit követve) a vizsgált fő- és mellékmondatokban (pl. halállal, szenvedéssel kapcsolatos kifejezések az átkokban a mellékmondatban, kívánsággal kapcsolatos kifejezések ezek főmondataiban: Azt kívánom/akarom stb., hogy pusztulj/pusztulnál el!; személyes, mutató és kérdő névmásokra a felkiáltásokban, pl. Hogy te/ez stb. mily(en)/mennyire/mekkora X (vagy)!). Az elaboratív típusok esetében elsősorban egyes diskurzusjelölőkkel álló változataikra kerestünk rá, ezekkel ugyanis gyakran kapcsolódnak (hogy + szóval, tehát, hát), s a puszta hogy kötőszóra vonatkozó lekérdezés sok százezres találatot adott ki.

A feltételes mellékmondatok esetében is az alapvető célunk a minél teljesebb körű adatgyűjtés volt, de hozzájuk főként alárendelő kötőszavukra (ha, hogyha, hogy ha), a vizsgált indulatszókra (pl. oh, jaj), illetve ezek együttes megjelenésére (közvetlen egymás melletti vagy nem közvetlen, de egymás közelében való elhelyezkedésükre) rákeresve tudtunk eljutni. Manuális elemzésekkel szűrtük ki a függetlenedett változatokat, mivel az alárendelő feltételes kötőszókra vonatkozó lekérdezés az összes kondicionális mondatot kiadja. Az indulat- és kötőszókat használva keresőkifejezésként a lekérdezések tehát igen nagy találati mintákat eredményeztek, amelyek esetében ezres össztalálat alatt minden találatot átnéztük, ezer találat felett pedig ezertalálatos véletlen mintát kértünk le keresőkifejezésenként. Egy adatbázisban többféleképpen is igyekeztünk inszubordinált eseteket gyűjteni és szerettük volna a nem indulatszóval álló függetlenedett feltételes mellékmondatokat is megvizsgálni, illetve összevetni őket az indulatszóval állókkal, ezért ez utóbbiakból is gyűjtöttünk ugyanazon módszerrel (ezres össztalálat alatt az összes adatot, felette ezertalálatos véletlen mintát vizsgáltunk).

Ezen kívül az esetleges előzményül szolgáló összetett alárendelő feltételes mellékmondatokat is gyűjtöttük, hogy arányuk összevethető legyen a függetlenedett változatokéval. A módszer a következő volt: az 1.4. szakaszban az Evans leírta tartalmú főmondatokhoz kapcsolódó, formailag a későbbi függetlenedett változatnak megfelelő mellékmondatokat kerestünk (pl. kívánság esetében: Azt kívánta/akarta, hogy pusztulna el). Mivel az inszubordinált mellékmondatok megtalálásához úgyis az adott alárendelő kötőszókra (hogy, ha, hogy ha~hogyha) kerestünk rá, ezer darabot vagy kevesebbet tartalmazó találati lista esetében az összes találatot áttekintettünk, keresve a lehetséges előzményszerkezeteket is, ezer feletti találat esetében pedig kötőszavanként ezertalálatos véletlen mintát néztünk át. A témaszavakat tartalmazó lekérdezések (l. fentebb) esetében is ugyanígy kerestünk. Amennyiben nem találtunk megfelelő alárendelő összetettmondat-jelölteket, olyan szövegkörnyezet igyekeztünk feltárni – már a hipoelemzés-elképzelést tesztelve –, amely formailag ugyan nem felel meg az előző kritériumnak, diskurzushatásában mégis azonos (pl. kívánságot/vágyat fogalmaz meg vagy arra utal valamilyen módon). Mindig az adott inszubordinált mellékmondattípus jelentésének és pragmatikai szerepeinek megfelelő előzményeket tételeztünk fel (pl. felkiáltások esetében az adott negatív vagy pozitív érzelmeket kifejező kotextust), ezt az egyes típusoknál konkrétan is leírjuk.

Összesen kb. 12 ezer listázott találatot vizsgáltunk át a diakrón korpuszokban. A különböző módszerekkel gyűjtött inszubordinált mellékmondatok mennyisége kb. 2 ezer darab.