3.1.1. Deontikus típus: negatív kívánságok (átkok)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A negatív kívánságokra, azaz az átkokra vonatkozó lekérdezések az ÓMK-ban és a TMK-ban nem eredményeztek olyan találatokat, amelyek a későbbi inszubordinált mellékmondatok – ezek először az újmagyartól adatolhatók – forrásai lehettek volna. Természetesen az ÓMK esetében a regiszterek sajátosságai is magyarázhatják ezt (átkozódás a vallásos szövegekben kevéssé várható, ill. más formákban jelenik meg). Előzményként – Evans (2007, 389) nyomán1 – olyan hogy kötőszós alárendelő összetett mondatokat kerestünk, amelyek főmondata kívánságot fogalmaz meg különböző szám-személyekben (pl. azt kívánom/akarom/szeretném/óhajtom), a mellékmondat pedig valamilyen negatív, halállal-betegséggel-szenvedéssel stb. kapcsolatos kifejezést tartalmaz. Tipikusan: Azt akarom, hogy pusztulj el! Simonyi (1881, 155) is ilyen elmaradt főmondatokat tételezett fel esetükben: „Fölszólító mellékmondat előtt indulatos szidás, átkozás alkalmával marad el a főmondat («kívánom, óhajtom stb.» Barkász 181*), p. hogy a fene egyen v. rágjon meg! «hogy az ördög vigyen el!» (Lehr 195.)”.2

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hogy különböző írásváltozataira (hogy, hog, hug, hogh, hoǵ, hogÿ) összesen 33.851 találatot adott ki az ÓMK, ezekben aztán témaszavakra kerestünk rá (a (meg)hal, pusztul, veszik, vesz(í)t, szenved igék összes felszólító és feltételes módú E/2-es és E/3-as alakváltozata, illetve névszói változataira, pl. kívánságom, illetve a kíván/szeret/akar E/1 és E/2-es kijelentő mód jelen idejű alakjai).3 Ezek nem hozták a várt eredményt, nem találtunk megfelelő összetettmondat-előzményeket és inszubordinált átkokat sem. Vannak átkozódások a bibliafordításokban, de ezekben nem találunk megfelelő fő- és mellékmondati alakot (vö. Hogy a te házaid pusztuljanak el!):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(35)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A TMK-ban és KED-ben ugyanezeket az eljárásokat követtük. A boszorkányperekben rengeteg fenyegetés fordul elő, de ezek sem olyan formájúak, amelyek függetlenedett változatok előzményei lehetnének. A kíván alakokkal jókívánságokat találunk összetett mondati formában a misszilisekben (36), a boszorkányperekben (37) ugyan van negatív kívánság, de a mellékmondat nem megfelelő szórendű egy lehetséges inszubordinált változattal összevetve (vö. hogy égettessék meg):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(36)
(37)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az akar-formák esetében tagadó változatok adatolhatók, a mellékmondat ezekben sem lehetne későbbi inszubordinált forma alapja:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(38)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az inszubordinált formák tehát hiányozni látszanak, tartalmilag odaillő főmondati előzményeik is. A közvetlen átkozódás helyett fenyegetések jelennek meg, főként a várj (rá)~várrá alakkal (Varga 2014), s ezt rendszerint mert kötőszós vagy a nélküli okhatározói alárendelő mellékmondatok követik, például:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(39)
(40)4
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egyetlen eset van olyan, kívánságot tartalmazó összetett mondatra, amelyben a főmondat általános tartalmú, az Evans leírta predikátumot tartalmaz, ez egy jókívánság, amely függetlenedett formában később csak Kazinczynál figyelhető meg:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(41)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Viszont ha nem kívánságot tartalmazó főmondatokat keresünk, a kései közép-magyarból már adatolni tudunk idéző főmondattal álló átkot (42):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(42)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A KED-ben a felszólító alakokra van példa elsősorban, de ezek nem mellékmondatban szerepelnek:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(43)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanakkor Dugonics már a 18. sz. második felében használt inszubordinált felkiáltást:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(44)5
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az MTSz anyagában a hogy kötőszós mellékmondatok előtt álló akarom a középmagyar korpuszokban látott módon vagy pozitív vágyra irányul, vagy tagadva (nem akarom) valamilyen negatív eseményre, de nincs formailag későbbi függetlenedett mellékmondatoknak megfeleltethető vagy előzményeikként elképzelhető összetettmondat-változat. Ugyanakkor találunk átkot, de az már inszubordinált, az első ilyen adat a témaszókra keresve a 20. századból származik:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(45)
(46)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az újmagyar korszakból ugyanakkor, ha nem a témaszóknál maradunk, Kazinczy 19. századi fordításaiban és darabjaiban már találhatunk inszubordinált átkot és jókívánságot is, tehát Dugonics után hozzá kapcsolhatók a legkorábbi adatok (az inszubordinált jókívánságok pedig csak őhozzá). Összesen hét olyan adatot kaptunk kiegészítő keresések révén, a Kazinczy-művek online kritikai kiadását is átnézve, amelyek függetlenedett deontikus kívánságok:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(47)
(48)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jókívánságok különösen figyelemre méltóak, mert a későbbi korszakokban már nem találunk ilyeneket és ma sincsenek használatban. Összetettmondat-előzményeket Kazinczynál sem látni, az egyéb szitkok-átkok felszólító módú egyszerű mondatokban jelentkeznek (l. az (47) példa első két mondatát).
1 Evans szerint (2007, 387) az ilyen mellékmondatok „a leggyakrabban kérésre, kívánságra vagy lehetőségre utaló predikátumok vonzataként jelennek meg, továbbá célt kifejező mellékmondatokként, amelyekben implicit módon jelen van az ’Ezt azért mondom, hogy X ’ jelentés, valamint feltételes mellékmondatokként, amelyek mögött egy implicit ’Jó lenne / Örömet szereznél nekem / Szeretném’ stb. jelentéstartalom húzódik meg”.
2 Az eredetiben található ritkítást mint formázást elhagytuk.
3 Az ÓMK szövegeinek kb. egynegyede normalizált, ezért az összes írásváltozatra igyekeztünk rákeresni az egyes formák esetében.
4 Vagy feltételes összetett mondat formáját ölti: de ha töbször ki mondod ezen dolgot meg fojtlak (Bosz. 274, 1740).
5 A példáért Varga Mónikát illeti köszönet.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave