Vizsgáljuk meg a GW dimenziót az izlandiban. Az [aspiráció] temporálisan posztaspirációként vagy preaspirációként jelenik meg. Az angolhoz hasonlóan, szó eleji pozícióban hangsúlyos magánhangzó előtt a GW-t posztaspirációként találjuk meg, l. (10a).

 

A (10) azt mutatja, hogy a GW-vel jelölt zárhangok [aspirált] gesztussal egészülnek ki fonetikailag, amely vagy pre-, vagy posztaspirációként jelenik meg. Az [aspirált] gesztus fonetikailag zöngétlenné teszi az előtte vagy az utána álló hangot. Általánosításként elmondható, hogy az [aspirált] gesztus hangsúlyos magánhangzók előtt (p[l̥]anta) vagy után (o[h]pna) jelenik meg a déli változatban. Az északiban az [aspirált] hangsúlytalan magánhangzók előtt is megjelenik (a déliben itt nem található meg): apa [áːpha] (északi) vs. [áːpa] (déli), banka [paŋkha] vs. [paŋ̊ka] stb.

 

 

A fent látható négy forrásból érkező szekvenciákat az óészakiban (és az izlandiban) 〈pp〉 [hp], 〈tt〉 [ht] és 〈kk〉 [hk]-ként találjuk meg. Ha az (a) és (d) alatti szekvenciákat (az egyszerűség kedvéért) geminátáknak tekintjük, több hangváltozási folyamat is elképzelhető. Mivel a gemináták elméleti szempontból nem állhatnak két teljesen specifikált fortis zárhangból (azaz ’t’ + ’t’-ből, l. McCarthy 1986; Hayes 1990; Árnason 2011, 45), elképzelhető, hogy a GW már az óészaki óta a gemináta első mássalhangzós pozíciójához kapcsolódott, azaz /GWt/ stb. volt, szerkezetileg két mássalhangzós pozícióhoz kapcsolódva a hangvázon.2 Így az [aspirált] gesztusnak saját mássalhangzós pozíciója volt a hangtengelyen. Ezzel magyarázható az a fonotaktikai megszorítás a mai izlandiban, mely szerint ’gemináták’ előtt csak rövid magánhangzó állhat, ideértve a diftongusokat is (pl. dóttur [ŏu], hnappur [ă] ’gomb’).3 Egyéb (nem-geminált) pozícióban a GW-nek nem volt saját helye a hangtengelyen, így a GW-vel jelöl zárhang ’kitaszított’ elemeként elemezhető (H-ként pl. Árnason elemzésében), amely megpróbál a hangvázon helyet találni magának (ezért tud kapcsolódni az előtte vagy utána álló hangokra és zöngétleníteni őket, l. (10) minden olyan példáját, melyben nem található ortográfiai gemináta).

 

 

A skotit és a spjóti szavakban ma csak az izlandi északi változatában van poszt-aspiráció, míg a -flettum és skjótt szavakban mindkét változatban preaspiráció van. Az ehhez hasonló rímpárok önmagukban nem bizonyítják a GW gesztusának időbeli elhelyezkedését a mássalhangzó többi (szupralaringális) eleméhez képest ([ht] vagy [th]). Elképzelhető, hogy a költő nem a fonetikai síkon található gesztusokat állítja rímbe, hanem a fonológiai síkon lévőket (a (12)-ben látható 〈t〉-k mind GW dimenzióval rendelkeznek). Az aspiráció pontos helyét a VCGWV szekvenciákban jelenleg nem tudjuk megállapítani, de ez (fonológiai értelemben) talán nem is érdekes.