7. A GW és a frikatívák

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogyan a 4. részben kifejtettük, a közgermán frikatívák elemzését is át tudjuk helyezni a GW dimenzió síkjára: a hagyományosan zöngétlennek mondott frikatívák továbbra is zöngétlenek fonetikailag, de fonológiai értelemben a GW dimenzió található meg bennük, ami megakadályozza a spontán felzöngésedésüket, azaz pl. [f] /fGW/, [θ] /θGW/. A zöngésnek nevezettek fonológiai szempontból jelöletlenek, de attól még lehetnek fonetikailag zöngések (ezt a környezet határozza meg, így pl. interszonoráns helyzetben passzívan felzöngésedhettek, ahogy ez a mai angolra is jellemző: oven ’kemence’, hazel ’mogyoró’ stb.). A GW dimenzió a frikatívák esetében nem jelenti egyértelműen azt, hogy ezek fonetikailag aspiráltak lennének ([sh]). Mivel a frikatívák nem rendelkeznek zár elemmel, a glottális nyílás (aspiráció) a szupralaringális elemekkel (a képzés helyével) egyszerre időzíthető (l. Vaux 1998).1 Az óangolban olyan állapot állt elő, melyben az összes nem-gemináta frikatíva lenis (jelöletlen) volt, azaz az óangol elveszítette a GW vs. szembenállást a frikatívák alrendszerében (így a frikatíváknál a zönge, ahol előfordulhatott, nem bírt jelentésmegkülönböztető funkcióval). A gemináta frikatívák (pl. cressa ’vízitorma’) azonban megtartották a GW dimenziót (l. Starčević 2024). A mai angolban megfigyelhető oppozíciók (laugh /fGW/ ’nevet’ vs. cave /v0/ ’barlang’, bath GW/ ’fürdő’ vs. bathe 0/ ’fürdik’, pass /sGW/ ’elhalad’ vs. phase /z0/ ’fázis’, faster /sGW/ ’gyorsabb’ vs. Mazda /z0/ stb.) a kései középangolban alakulnak ki végérvényesen. A modern izlandi frikatíváinak rendszere (l. 3. rész) sok mindenben hasonlít az óangoléhoz. Láttuk azt is, hogy a zöngésnek nevezhető frikatívák tulajdonképpen szonoránsok. A fonetikai zönge nem jelenik meg az izlandi obstruensek rendszerében (pl. [b(ː)], [v] mint obstruensek nem léteznek). A monomorfémikus gemináta frikatívák 〈ff 〉 ritkák és leginkább jövevényszavakban fordulnak elő (buffon ’pojáca’), 〈þþ〉 (vagy 〈ðð〉), 〈hh〉 nem léteznek (különböző nyelvtörténeti okok miatt, l. Haugen 1982, 3.1 alfejezet). A 〈ss〉 vagy 〈s〉 mindig zöngétlen, fonetikai környezettől függetlenül: [sː] (blessa ’áld’), [s] (æsa ’felkavar’).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Felmerül a kérdés, hogyan tud zöngétlen maradni a /s/ 〈s〉 egy olyan nyelvben, ahol a frikatívák nyelvtörténetileg szonoránsok lettek. A protoskandinávban megtaláljuk a /sGW/ vs. /z0/ oppozíciót. A /z0/ a későbbiekben (a közös skandináv időszakában) különböző körülmények között teljesen eltűnt (Haugen 1982, 59), ahogyan a különböző frikatívák közti oppozíciók is a szóvégi zöngétlenedés, intervokális zöngésedés, mássalhangzós asszimilációk stb. miatt (Haugen 1982, 60f). A szóeleji frikatívák és a [s] mint az egyetlen szibiláns viszont fonetikailag zöngétlenek maradtak. Felmerül a kérdés, miért nem zöngésedett a [s] a későbbiekben (így akár /r/-be gyengülhetett volna mint approximáns /z/). A legkézenfekvőbb megoldást Vaux törvénye (Vaux 1986) szolgáltatja (l. (15)): azokban a rendszerekben, melyekben a frikatívák nem állnak egymással GW vs. oppozícióban (így pl. a japánban és a spanyolban, ahol a GT dimenzió aktív, l. Avery–Idsardi 2001, vagy a szanszkritban, ahol csak jelöletlen /s0/, /ʂ0/, /ç0/ volt), a jelöletlen frikatívák felerősödhetnek a GW dimenzióval (és annak [aspirált] gesztusával) fonetikailag (de nem fonológiailag), így ekvipollens oppozíciókat kapunk: [z] vs. [sh], amely olyan [s0]-t takar, melyet fonetikailag [aspirált]-nak elemezhetünk. A szanszkritban és a spanyolban is bizonyíthatóan [sh]-t találunk (annak ellenére, hogy nincs /z/ a fonológiai rendszerükben).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(15)2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vaux törvénye olyan nyelvekben nem működhet, mint a modern angol: ebben a nyelvben ugyanis a frikatívákat a GW dimenzió különbözteti meg egymástól. Ha itt alkalmaznánk a fonetikai felerősítés törvényét, a bath [θ] vs. bathe [ð] két frikatívája közti oppozíció megszűnne. A törvény olyan nyelvben viszont működhet, melyben a GT dimenzió aktív (japán), vagy olyanban, ahol a frikatívák jelöletlenek (ilyen az izlandi). Ha ezt elfogadjuk, érhető, miért zöngétlenek (azaz GW-vel fonetikailag jelöltek) a (4)-ben látható szó eleji frikatívák: vs. [ʋ]. Vessük ezt össze az angollal, melyben aktív a GW vs. oppozíció: itt a /v0/ felerősítése (/v0/ → [vGW]/[fGW) megszüntetné a [f] (fan ’legyező’) vs. /v0/ [v] (van ’furgon’) oppozíciót (mindkettő [fan] lenne fonetikailag). Ugyanezt feltételezhetjük az összes többi szó eleji frikatíváról, l. (16).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(16)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyetlen frikatíva, amely minden pozícióban megtartotta zöngétlen állapotát (azaz sosem vált szonoránssá interszonoráns helyzetben egy feltételezett zöngés állapotából), a [s]. Ez talán annak tudható be, hogy a nyelv egyetlen szibilánsa. Fonológiailag feltételezhetjük róla, hogy a GW dimenzióval való fonetikai felerősítése a nyelv minden állapotában fennállt. A fonetikai [aspirált] tulajdonsága akadályozta meg felzöngésedését (és a lehetséges [s] > [z] > [r] változást).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vizsgáljuk meg közelebbről, hogyan őrizhette/szerezhette meg GW dimenzióját a [s]. Szó eleji helyzetben a közgermánban nem létezett /z0/ (ez indoeurópai örökség; a Verner-törvénnyel sem állhattak elő újabb példák, l. Iverson–Salmons 2003a), szó belsejében azonban volt [β/v] (< */bh/; */p/ a Verner-törvény értelmében) vs. [f] (< */p/), [ð] (< */dh/; */t/ a Verner-törvény értelmében) vs. [θ] (< */t/), [s] vs. [z] (< */s/ a Verner-törvény értelmében), [ɣ] (< */ɡh/; */k/ a Verner-törvény értelmében) vs. x (< */k/) oppozíció. A 4. részben láttuk, hogy a közgermán frikatívák rendszerét a GW dimenzión alapuló rendszer keretében a legkézenfekvőbb értelmezni, azaz egy [afa] vs. [aβa] fonológiailag értelmezhető /afGWa/ vs. /aβ0a/ oppozíciónak, mely esetben a GW megakadályozta a /fGW/ spontán felzöngésedését. Ha úgy vesszük, hogy a szó eleji pozícióban zárhangok voltak, melyek frikatívákkal opponálódtak ([ba] vs. [fa]), a GW dimenzió fonológiai meglétét nem kell okvetlenül feltételezni a fonetikailag zöngétlen frikatívákban, azaz az oppozíció lehetett /b0a/ [pa] (a könnyebb átláthatóság érdekében: [b̥a]) vs. /v0a/ [fa] (?[v̥/β̥a]). Mivel fonológiai értelemben ebben a pozícióban nem létezett egymással opponálható frikatívák két sora, a jelöletlen frikatívákon végigfuthatott Vaux törvénye. Így az oppozíció (fonetikailag) [pa] ([b̥a]) /b0a/ vs. [fGWa] /v0a/ volt.3 Intervokális helyzetben az oppozíció (ahogy fentebb láttuk) /afGWa/ vs. /aβ0a/ között volt. Az óészakiban előállt változások eltüntették az oppozíciót a fonetikailag zöngés és zöngétlen frikatívák között. Ezt úgy értelmezhetjük fonológiailag, hogy gyengülésen (GW-törlésen) estek át az intervokális (vagy tágabb értelemben: interszonoráns) helyzetben: /fGW/, /β0/ > /β0/ [v], azaz *afa, *aβa > *aβa (majd később [ʋ] az izlandiban), /θGW/, /ð0/ > /ð0/, azaz *aθa, *aða > *aða stb. Az egyetlen frikatíva, mellyel ez nem történt meg, a [s] (emlékeztetőül: a protoskandináv */z0/ is eltűnt). A zöngés pár nélkül maradt [s] elméletileg elveszíthette volna GW dimenzióját, hiszen az oppozíció is eltűnt „alóla”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Felmerül a kérdés, találhatunk‑e további példákat GW dimenzióval rendelkező frikatívákra. A spirantizáció érdekes példákat szolgáltat (Árnason 2011, 226). A GW-vel jelölt zárhangok (morfológiai folyamatok révén) kerülhetnek zárhangok mellé, mely esetben spirantizálódnak (az izlandiban nem találunk példát olyan kóda–onszet kapcsolatra, melyben mindkét zárhang obstruentális, azaz **[pt], **[kt] stb.), l. (17).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(17)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Felmerül, milyen fonológiai reprezentációt adjunk a [fk], [ft], [xt] szekvenciáknak. A végződések (-ka, -tu, -ti) GW-vel jelölt zárhangokat tartalmaznak, így, ahogyan már láttuk korábban, az [aspirált] balra tud terjedni a frikatívára (approximánsra), melyet lezöngétlenít ([fk] stb.). Árnason (2011, 226) a fenti szekvenciákat a hreint [n̥t] ’tiszta-neut’ mintájára elemzi (vagyis a ’H’ terjedésével az előtte lévő kódára). Ezek alapján [fk] = /v0kGW/, [ft] = /v0tGW/, [xt] = /ɣ0tGW/. Persze azt is állíthatjuk, hogy a reprezentáció [fk] = /fGWkGW/, [ft] = /fGWtGW/, [xt] = /xGWtGW/ is lehetne (a frikatívák olyan zárhangokból származnak, melyek GW dimenzióval rendelkeznek, és csak a zár elem törlődött belőlük). A /fGWkGW/, /fGWtGW/ és /xGWtGW/ nem jelenhet meg preaspirációval (**[hfk], **[hft]), hiszen az csak zárhangok esetében értelmezett (o[h]pna, e[h]pli, ha[h]tur, hrei[n̥]t). Érdekességként elmondható, hogy az óészaki helyesírás a [ft]-re a 〈pt〉-t használta (nem a 〈ft〉-t): ellepti ’tizenegy’ (óangol endlefta), eptir ’utána’ (æfter), haptr ’fogoly’ (hæft) stb. Ez a betűhasználat jelentheti azt, hogy a zöngétlen frikatívában az írnokok a GW dimenzió [aspirált] gesztusának fonetikai megjelenését azonosították a GW fonológiai dimenziójával jelölt zárhangok [aspirált] gesztusával (elvégre a fonetikailag megerősített frikatívák aspirációja és a fortis zárhangok kódában megvalósuló [aspirált] gesztusa ugyanazt a valóságot ragadja meg egy ’mélyebb’ absztrakció szintjén: /fGWt0/ [ft] 〈pt〉). A modern helyesírás ezeket 〈ft〉-vel jelöli. Ezzel szemben a lenis (GW-vel nem rendelkező) 〈f 〉 /f 0/ a lenis/preaspiráció nélküli /p0/ [p]-re volt használatos /n/ és /l/ előtt, ahogyan ma is: *ufna- > óészaki ofn ’kemence’ (óangol ofen), *tafnan-’feláldoz’ > óészaki tafn, *eβnaz > izlandi jafn ’ugyanaz’; *afalōjan > izlandi afla ’megszerez’, *swaiflōjan > izlandi sveifla ’lenget’ stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Eddig az aspirációnak mint fonetikai jegynek a terjedését a szonoránsokon láttuk (p[l̥]anta, mei[n̥]t) vagy a frikativákon, melyek approximánsként elemezhetők (ma[ð̥]kur). Az angolban is progresszív zöngétlenedést látunk (p[l̥]ant, s[l̥]ow), ami a posztaspirációnak tulajdonítható. Ezek a folyamatok nem bizonyítják az aspirációnak mint fonológiai jegynek a jelenlétét az izlandiban. Annak eldöntéséhez, hogy az izlandi (fonológiai értelemben) ’valódi’ vagy ’álaspirációs’ nyelv‑e, meg kell vizsgálni, mennyire van asszimiláció explozívák között. Nyelvtörténti okok miatt példák csak a veláris (zöngétlen) gemináta explozíva + /CGW/ explozíva szekvenciákra vannak, l. (18).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(18)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A [xt] szekvenciát elemezhetjük regresszív aspirációs terjedésként, mely együtt megy végbe a kóda-/kGW/ zárelemének elvesztésével (emlékeztetőül: az izlandiban két explozíva nem fordulhat elő egymás mellett): /k << tGW/ > /kGWtGW/ >[xt] (a [x] a veláris zár képzési helyét őrzi). Ezek a példák azonban nem elegendők, hogy bizonyítottnak lássuk, hogy a GW dimenzió terjedni tud explozívák között: a (18)-ban látható adatok történeti folyamatok lexikális lenyomatát is mutathatják. Így további (pl. posztlexikális) adatokra lenne szükség, hogy kiderüljön, az izlandiban a fonetikai aspiráció fonológiai jegyet takar vagy a domináns obstruenciát mutatja (ahogyan ezt az angolban látjuk).
1 Az angolban a frikatívák zöngétlenítő hatást fejtenek ki az utánuk következő szonoránsokra (pl. low ’alacsony’ vs. s[l̥]ow ’lassú’, no ’nem’ vs. s[n̥]ow ’hó’), így fonetikailag aspiráltnak tekinthetők.
2 Vaux törvényére először Avery és Idsardi (2001, 48) hivatkozik ebben a formában Vaux (1998) alapján, aki azonban ilyen törvényt nem fogalmazott meg. Vaux (1998) olyan nyelveket elemez, mint a szanszkrit és a julfai örmény, ahol a fonetikailag zöngétlen frikatívák [+spread] (azaz nyílt) glottisszal írhatók le. Iverson és Salmons (2003a, 48) átveszi a törvény elnevezést Averytől és Idsarditól. Cikkemben én is így hivatkozom rá.
3 Ezekhez jött hozzá a germán (Kortland szerint) preglottalizált zöngétlen zárhangok sora, azaz *’p vs. *p vs. *f. Ha a glottalizációt és az aspirációt a GW dimenzió két gesztusának tekintjük, a közgermánban a szó eleji pozícióban egy */pGW/ vs. */b0/ vs. */f/ oppozíció volt, ami fonetikailag[ph] vs. [p] vs. (Vaux törvényével) [fGW]-ként jelenhetett meg. Iverson és Salmons (2003a, 55) a hagyományos történeti rekonstrukciót követve (indoeurópai *bh > *b/β > kései közgermán *b0; *p > korai közgermán *ph > *f; *b > *p > kései közgermán *ph) arra a következtetésre jutnak, hogy Vaux törvényéhez hasonlóan a közgermánban léteznie kellett egy ún. germán felerősítési szabálynak (Germanic enhancement), amely (a jelöletlen frikatívákhoz hasonlóan) a közgermán jelöletlen/lenis (*p < *b stb.) zárhangokat erősítette fel a fonetikai síkon a GW dimenzióval (ami aspirációként jelent meg fonetikailag). Iverson és Salmons megközelítése abban tér el Kortlandétól, hogy honnan eredeztetik a GW dimenziót. Mindkét elmélet (valamint az ebben a cikkben vázolt elképzelés is) egyetért abban, hogy a GW megkerülhetetlen, ősi eleme a közgermán obstruenseknek. Így a kései közgermánra feltételezett *ba vs. *pa párokban a ’b’ nem volt fonológiailag zöngés, azaz [p] (= [b̥]) */b0/ volt, amely így az (eredetileg fonetikailag) megerősített [ph]-vel (majd az ebből ’átfonologizált’ */pGW/-vel) állt oppozícióban. A korai közgermánra Iverson és Salmons (2003a) feltételez ugyan egy ’túljelölt’ rendszert ([b] */bGT/ vs. [ph] */p/), de ez, különféle fonológiai folyamatok következményeként, átrendeződött a ma megfigyelhető fortis-lenis rendszerré. A közgermán */b0/ fonéma által ’összefogott’ szó eleji *[b̥] és szó belseji *[β̥] közti elrendezés a lenis/jelöletlen obstruenseket érintette, melyekben a fonológiai zöngének nincs helye (ahogyan ez a mai izlandiban is látszik, l. 8. rész).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave